Csakugyan ilyen szörnyű a helyzet?

Írta: Szombat - Rovat: Hírek - lapszemle

Johanna Adorján magyar származású német újságírónőt meglepte, hogy néhány hete, amikor könyvének magyarországi megjelenése alkalmából Budapesten járt, egy magyar újságírónő csodálattal beszélt arról, milyen őszinte a könyvben. – Mire gondol? – kérdezte az írónő – arra, hogy megírta: nagyszülei a kilencvenes évek elején öngyilkosok lettek? – Nem – hangzott a válasz – hanem arra, milyen őszintén beszél zsidó származásáról.
 

 

Magyarországon ezt manapság inkább – és újra – elhallgatják – olvasható az írónő cikkében, melyet Frankfurter Allgemeine Zeitungban jelentetett meg, abban a lapban, melynek a munkatársa.

Egy újságíró azt mesélte az írónőnek, hogy buszban utazva “piszkos zsidó disznónak” titulálták, akit “le kellene önteni benzinnel és felgyújtani”. De vajon csakugyan olyan szörnyű a helyzet? – kérdezte Adorján az újságírót. – Természetesen nem gondolom komolyan, hogy egy reggel koncentrációs táborba vihetnek és meggyilkolhatnak – volt a válasz – de a hangulat igen veszélyes. A kommunista időszakban is hallhatók voltak antiszemita felhangok, volt egy rejtőzködő antiszemitizmus, ám a felszín alatt maradt. Az elmúlt húsz évben azonban egyre másra megszegték az ezzel kapcsolatos normákat és “ma nálunk a parlamentben és az újságokban nyíltan antiszemita véleményeket lehet megfogalmazni. Ez úgyszólván szalonképessé vált” – mondja az újságíró, aki előzőleg arra kérte az írónőt, hogy “a kellemetlenségek elkerülése végett” ne említse a nevét.

Adorján arra emlékeztet, hogy a májusi választásokon minden hatodik magyar a Jobbikra szavazott, és hogy Vona Gábor “nyilas öltözetben” tette le képviselői esküjét. – Senki sem távozott, senki sem tiltakozott – így az írónő.

Adorján beszél Ungváry Rudolf íróval is, aki szerint ma Magyarországon újjászületik a két világháború közti korszak, a Jobbik pedig az egykori magyar népies nácizmus reinkarnációja. A magyar írónak azonban Orbán Viktorról is megvan a véleménye. Szerinte a kétharmados többséggel rendelkező miniszterelnök “az újkori magyar történelem egyik legsilányabb, legaljasabb politikusa, egyfajta mini-Mussolini”. Naiv dolog azt hinni, hogy a Fidesz normális polgári párt. “A Fidesz jobboldali – nem nyíltan náci, nyilas jellegű, mint a Jobbik, de nagyon közel áll ahhoz.” Ungváry szerint a kormány most a sajtószabadság megnyirbálásán munkálkodik. “Úgy tűnik, Orbán egyetlen párt által uralt látszatdemokráciát akar kiépíteni.” A nemrégiben még hatalmon volt szocialistákat, akik korrupciós botrányok miatt a választáson hatalmasat buktak, szerinte “elképzelhetetlen gyávaság, fejetlenség és szellemtelenség” jellemzi.

Ungváry a politikai normák eltolódásáért Orbánt teszi felelőssé, emlékeztetve arra, hogy a politikus már 2002-es választási veresége után kiadta a jelszót: “A haza nem lehet ellenzékben”. “Ezzel felosztotta a társadalmat, egyfelől igazi magyarokra, akiknek a nevében szólni kívánt, és másokra – az idegenszerűekre, vagyis az ellenfeleire. Politikájának ellenségképeit ezek a másfélék alkotják. S a cigányok mellett ide tartoznak a zsidók is.”

Adorján megemlíti a 2006-os, Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde után kitört zavargásokat, melyek során a lámpavasakon “plakátok lógtak, rajtuk ismert zsidók neveivel, akiket fel kellene akasztani”.

Az idegenellenes hangulat legsúlyosabban a cigányokat érinti. Mivel a szocialista kormány nem javított helyzetükön, az mostanra drámaivá vált. A Jobbik a választások előtt a “cigánybűnözés” jelszavával kampányolt, ami nyilvánvalóan fogadókészségre talált.

Az írónő beszélt a magyar helyzetről a Münchenben élő Magdalena Marsovszky antiszemitizmus-kutatóval is. Marsovszky szerint struktúráját tekintve a Fidesz közelebb áll a neonáci Német Nemzeti Demokrata Párthoz, mint a CDU-hoz. A magyarok magukat etnikai közösségként, vagyis fajként értelmezik. A németek azonban tudják, mennyire veszélyes ez a látásmód. Marsovszky a mai magyar helyzetet “nagyon drámainak” nevezi, weimari viszonyokról beszél.

 

[popup][/popup]