Csapások és vigasztalódások

Amikor Joseph Roth regénye, a Hiob 1932-ben magyarul megjelent Révay József fordításában, Schöpflin Aladár a Nyugatban arról az érzéséről tudósít, hogy „a könyv jobb az írójánál”.

Joseph Roth: Hiob. A Münchner Kammerspiele a Nemzeti Színházban

 

2010. április 6. / Zappe László / Népszabadság

 

Ma ezt alighanem fordítva látjuk. Igaz, a pontos és érzékeny kritikus azt is bevallja, hogy az íróról nem tud semmit. Legjelentősebb munkáiról nem is igen tudhatott, hiszen a Radetzky-induló éppen 1932-ben, A kapucinus kripta 1938-ban jelent meg. Az 1930-ban született Hiob, magyarul Jób, viszont egyfelől csodásan költői, a kisemberek kisvilágának ábrázolásában roppant érzékletes, másfelől a giccshatárig érzelmes. Ráadásul Mendel Singer oroszországi zsidó tanító életére csak felszínesen és erőltetetten vonatkoztatható a bibliai Jób példázata.

Andreas Pohlmann A Münchner Kammerspiele tavaly a Budapesti Őszi Fesztiválon Elfriede Jelinek Rechnitzének előadásával szerepelt, azelőtt úgy negyedszázada láttam a társulattól Goethe művét, az Iphigenia Taurisbant. Talán véletlen, de mindkét előadásban a rideg pontosságból, a következetes tárgyszerűségből kibomló elementáris drámai erő ragadott meg, illetve a Rechnitz esetében még a mély irónia. Csupa olyan erény, amely igen távolinak tetszik Roth művének elragadó szentimentalizmusától.