Nácik a kapuk előtt, kommunisták a spájzban – a traumatizált Magyarország esete a jóléti nihillel

A társadalmi traumákról újabb vitasorozatot indított a Védegylet a társadalmi „Kik vagyunk?” címmel. A sorozat első beszélgetésén, március 9-én a magyar társadalmat ért szörnyűségekről, és ezek hatásairól volt szó. Hankiss Elemér, Vásárhelyi Judit, Orosz István és a közönség szerint rosszul állunk a történelmi traumák feldolgozásával, alig van magyarságtudat, és fel kellene számolni a sérelmek okozta szembenállást.

Magyarország traumatizált ország, ezen nehéz is vitatkozni. Az elmúlt száz évben volt egy vesztes világháború, Trianon, egy felemás, fél-modern, fél-feudális rendszer megbélyegzésekkel és kirekesztéssel, aztán még egy világháború, a zsidók elpusztításával, a hadsereg értelmetlen feláldozásával, végül az egész ország romba dőlésével, kifosztásával és a lakosság mérhetetlen szenvedéseivel. Utána jött a kitelepítés, a Szibériába hurcolás, aztán a szabadság teljes megszüntetése. A csengőfrász és az ÁVH, majd a forradalom újabb ezrek halálával, pusztulással és emigrációval, ezt követően pedig a Kádár-korszak jóléti nihilje.

A traumákból kinőtt, és a politika által deformált új identitások viszont kibékíthetetlen ellentétbe kerültek egymással. Egyesek a mai politikai jobboldalon akarják számon kérni az 1945 előtti jobboldal bűneit, mások a mai baloldaliakban látják a szabadságot eltaposó Rákosi-, majd Kádár-rendszer felelőseit. Állandó a fasisztaveszély, és a spájzban kommunisták várnak az újabb hatalomátvételre. A zsidóság pedig egyszerre bűnöző és áldozat a különféle vélekedések szerint.

Új identitások, régi sérelmek

Ugyanakkor az egymást követő traumák feldolgozása szinte sehol sem tart, és gyakorta válik a politika játékszerévé. Ezért is választotta a Védegylet az új vitasorozat első részeként a traumákról szóló beszélgetést. Az ilyen diskurzusokkal sajnos nem az a legfőbb probléma, hogy általában kicsi és rossz levegőjű helyiségekben sokan zsúfolódnak össze, hanem az, hogy a megfogalmazottak nem nagyon jutnak el a külvilághoz.

Áldozatok és gyilkosok: egymás ellen használjuk fel őket

A beszélgetésen Vásárhelyi Judit, a Védegylet ökológusa főképp személyes élményeket emlegetett fel a traumákkal kapcsolatban, például a forradalom megélését. Hankiss Elemér szociológus viszont az identitások válságáról beszélt. Szerinte a magyar nép közt létező identitások szétmorzsolódtak és álandóan változnak. Ennek legfőbb okozója a kommunizmus drasztikus társadalom-átalakítása. Ebben felörlődött a nagy hagyományokkal bíró arisztokrácia, melynek maradványai most találnak magukra. A politikai osztály kontinuitása is megszakadt ekkor, a kommunista vezetők pedig oligarchikus, „gyarmati helytartói öntudattal” viselkedtek, mely ’89 után részben itt is maradt.

Hankiss szerint a régi keresztény középosztály kommunista elnyomása után kialakult egy új, „szocialista polgárság”. A rendszerváltás után viszont újra feltámadt a régi középosztály, és most a két réteg szembenállása okoz ellentétet. Eközben pedig új identitások jelennek meg a társadalomban, kistérségi és regionális tudatok, „új nagypolgárság burzsoá jelleggel”, a globális arisztokrácia, középosztály és proletárok. Magyarság-tudat viszont nincsen közös.

Mindenkit érintenek

Orosz István esszéista szerint viszont szükség van valamilyen közös tudatra. Szerinte a problémákat a rendszerváltás után a szőnyeg alá söpörték, és a traumákon alapuló identitások egymás ellen fordulásának kibékítési kísérletei „csúfos vereséget” szenvedtek. Orosz szerint a megoldás hatalommentességet követelne meg, és óvatos kommunikációt. Szükség lenne közös nemzeti emlékezeti műhelyre és arra, hogy az állam, illetve a civil szervezetek kivegyék a megfelelő részüket a feladatokból.

A beszélgetésen elhangzott még, hogy a békülés érdekében egyúttal elengedhetetlen volna, hogy ne várjon egyik oldal sem mindenáron bocsánatkérést az általuk bűnösnek tartottak leszármazottaitól. Szintén felvetődött, hogy meg kellene próbálni világossá tenni az egymás ellenében sündisznóállásba helyezkedő múltbéli sérelmeket hurcolók számára is: a XX. század szörnyűségei mindenkinek a traumái, vallástól, társadalmi rétegtől, politikai hovatartozástól függetlenül, és csak együtt, egyszerre lehet őket feldolgozni.

(Forrás: Hírszerző)