1956: A Joint segítsége és a Magyarországon elköltött „kis Marshall-segély” 

Az 1956-os forradalom után Magyarországról elvándorolt zsidóságról és az őket Ausztriában segítő Joint (American Jewish Joint Distribution Committee) szerepéről beszélt Pataricza Dóra, az OR-ZSE docense az 1956-os forradalom és a zsidóság kapcsolatáról szóló, múlt héten konferencián. A tanácskozást az OR-ZSE szervezte a JDC Magyarország és a T12 Tanház támogatásával a Rumbach-zsinagógában. Az alábbi tudósítás a konferenciáról szóló sorozatunk utolsó része.

Pataricza Dóra az előadást személyes felütéssel kezdte: egy 1956 augusztusában készült fotóval a nagymamájáról, aki akkor Dóra édesanyjával volt terhes, ezért maradt a család Magyarországon. Mint mondta, rendszeresen dolgozik a JDC Archívumával, a JDC bécsi irodájának kartotékjaival, korabeli JTA-hírekkel és James B. Neeson kutatásaival.

Mondandójának fő állítása az volt, hogy a JDC nem magát a kivándorlást szervezte, hanem a köztes várakozási időszakot finanszírozta: szállást, étkezést, regisztrációs kartotékokat. A célországot sem a Joint döntötte el, hanem a Magyarországon kívül élő rokonok, a kvóták vagy a véletlen. A forradalom előtt 2 évvel a Joint migrációs osztálya beolvadt a HIAS-ba (United Hias Service). Mint Pataricza Dóra kifejtette:  a JDC 1945 februárjában nyitott irodát Budapesten, előtte Szegeden működött, 1953-ban bezárásra kényszerítették. Addig közel 50 millió dollárt költött Magyarországon, amit a szakirodalom „kis Marshall-tervnek” nevez.

1953 után a Jointnak már nem volt irodája Budapesten, a forradalom után Bécsből segített. A munkát három szervezet osztotta meg: a JDC szállásolt és étkeztetett, mindenhová a HIAS szerzett vízumot és szponzort Izrael kivételével, a Jewish Agency pedig az alijázást intézte. Mellettük volt az osztrák állam, a Vöröskereszt, az UNHCR és az ICM.

Az előadásban korabeli fotókkal mutatta be a helyzetet: menekültek Andau / Mosontarcsa határfaluban, a bécsi Friedrich-Schmidt-Platzon várakozó sorok, a nickelsdorfi határ. Elmondta: Ausztria 1956. október 28-án minden magyar menekültnek menedéket hirdetett. A JDC először 20 000 svájci frankot adományozott a Vöröskeresztnek, akkor még csak 360 magyar zsidót regisztráltak, december végére már 8100-at, de kevesebb mint ezren hagyták el addigra Ausztriát.

A táborokban hiányoztak az alapkészletek, és a JDC 1957-es jelentése szerint a zsidó menekültek nehezen éltek együtt az „antagonisztikus elemekkel”. A JDC kb. 9000 embert helyezett el fogadókban, szállodákban, majd létrehozta a 1300 fős bad kreuzeni és a Bécs melletti korneuburgi tábort – utóbbiban 4000-en fordultak meg 1959 februári bezárásáig.

Az előadó két család, egy  csoport és két személy sorsán keresztül is bemutatta az akkori viszonyokat, lehetőségeket.

• 1. Kolosváry Éva és Pál: budapesti holokauszt-túlélő házaspár, akik a szovjet tankok bevonulása után éjjel, kis csomaggal mentek el. A bécsi Joint-irodában először kérdezték meg, zsidó-e: Éva a Mah Nisztana elszavalásával válaszolt. Ausztráliába regisztráltak, Salzburgban várakoztak, végül nagybátyja hívására 5 évig Zürichben éltek, majd 1961-ben az USA-ba költöztek.
• 2. Wolf család: a 10 éves Tomas Wolf, anyja és nővére a budapesti gettó svéd védett házában, apja Mauthausent élte túl. 1956 decemberében Nickelsdorf / Miklóshalma határán kúszva keltek át, Izrael helyett a szuezi válság miatt végül Ausztráliát választották, Nápolyból az MS Flaminia hajóval mentek Sydney-be.
• 3. Csornai és kapuvári csoport: 1956. november 16-án 108 magyar zsidó érkezett, többségük az említett két kisvárosból, rabbijaikkal, Kaufmann Artúr és Löwenstein János társaságában, traktorral hozva holmijukat. Aznap este két közösség elveszítette a rabbiját.
• 4. Pártos Erika: 1935. január 27-én született, holokausztot túlélt gyerek, 1956-ban 21 éves vegyésztechnológus Budapesten. 1957. január 1-jén Andaunál kelt át, 3-án regisztrált a JDC-nél, bécsi szálloda és Korneuburg volt a címe, 10 hónap várakozás után 1957. október 30-án ment az USA-ba.
• 5. Roth Ernő: 1908-ban Szerencsen született rabbi, tudós, 1956-ban a budapesti Rabbiképző igazgatója. December 8-án érkezett Ausztriába, kártyáján ICM-bélyegző, HIAS-levél, müncheni áthelyezés – az USA-t áthúzták, Németország lett belőle, ahol Hessen tartományi rabbija lett.

Pataricza Dóra az előadásában korabeli JDC-fotókon, határátkelést és tábori életet megörökítő archív felvételeken, valamint a JDC bécsi kartotékjain keresztül mutatta be az 1956 után elvándorolt magyar zsidóság útját. (Mazishisz.hu)