Irodalom, mint önterápia

Régi igazság, hogy az irodalom önterápia is. Különösen igaz ez Jankovics Éva esetében, aki első kötetét Öngyilkos lett a fiam címmel írta meg 2006-ban. Az írónő fia szerelmi csalódás miatt vetett véget az életének.
 

Az elhallgatott múlt

 

2010. január 3. / 168 óra

 

A szerző később riportköteteket publikált, nemrég pedig megjelent édesapjáról szóló regénye: Az ötödik napon.

Nemcsak személyes sorselemzés a mű. Megelevenedik benne az egész huszadik századi magyar történelem. A főhős, Sarok István egy nyomorgó dunántúli parasztcsaládban született a húszas években. A magyar–sváb–bunyevác származású fiút a zsidók mentették meg nemegyszer az éhhaláltól. Taníttatták, munkát adtak neki.

Majd Istvánt besorozták Horthy hadseregébe. A fiú addig naivan hitt a kormányzóban, de aztán szembesült a háborúval. A debreceni gettóban talált rá egyik zsidó jótevőjére. István az életét kockáztatva próbált segíteni neki. Katonaként kivezényelték Kamenyec-Podolszkba is, ahol szemtanúja lett a zsidók tömeges lemészárlásának. A háború végén a magyar honvéd hadifogságba esett, négyéves kényszermunkára hurcolták el a Szovjetunióba.

A regény megrázó krónika a fogolytábor mindennapjairól, a testi-lelki kínzásokról, rabtartók és foglyok egymásrautaltságáról. Egyben történelmi lélekrajz az emberi közösség megtartó erejéről is.

A hadifogoly csak 1949-ben térhetett vissza Magyarországra. Istvánt, aki a szovjetek ellen harcolt, itthon is a nép ellenségének kiáltották ki, és megfenyegették: ha bárkinek egy szót is szól a fogolytáborról, visszaviszik. A férfi haláláig hallgatott háborús emlékeiről, családjának is alig beszélt a múltról. Viszont titkos naplójában mindent lejegyzett. Emlékiratait lánya csak akkor találta meg, amikor apja már halálos betegen feküdt a kórházban.

Jankovics Éva édesapja följegyzései alapján írta meg naplóregényét. Az ötödik napon már valódi szépirodalom.

Jankovics Éva: Az ötödik napon – Noran Kiadó, 2004.