Megrögzött cionista volt az arab nemzeti hős?
Eddig az arabok egyik legfőbb pártfogójának tartották Thomas Edward Lawrence-t. Együtt élt a muszlimokkal, átvette öltözködési szokásaikat, dialektusukat, mindenki csak Arábiai Lawrenceként emlegette. Lehet, hogy közben a háttérben Izrael állam megteremtésén fáradozott? Egy neves angol történész megdöbbentő állításai az arabok nemzeti hőséről.
T. E. Lawrence megvetésre méltó fajnak tartotta az arabokat – legalábbis ezt nyilatkozta a Jerusalem Post izraeli napilapnak Sir Martin Gilbert, a kiváló brit történelemprofesszor, Winston Churchill hivatalos életrajzírója, a modernkori egyetemes történelem szakértője. Forrásokat ugyan nem említett, amelyekkel alá tudná támasztani ezt a véleményét, szavai azonban így is bombaként robbantak. Lawrence-et ugyanis szinte nemzeti hősként tartják számon a zsidó állam területén élő palesztinok, akiknek most talán meg kell változtatni a róla kialakított elképzelésüket. „Lawrence véleménye az volt, hogy az araboknak legfeljebb Palesztinára van joguk a Szentföld területén” – állítja Sir Martin, aki szerint a hajdani gerillaharcos őszintén hitt a cionizmus eszméjében, és abban, hogy ezen a területen a zsidók vezetésével egy erős, modern állam jöhet majd létre.
„Úgy érezte, hogy az arabok csupán zsidó jelenléttel képesek bármit is kezdeni magukkal” – a megjegyzés mindenképpen provokatív egy olyan emberrel kapcsolatban, aki még az első világháborút lezáró párizsi békekonferencián is arab kaftánban jelent meg.
T. E. Lawrence – később T. E. Shaw – angol ezredest az arab nép nagy barátjaként tartották számon a 20. század első évtizedeiben. 1910-ben érkezett, hogy ásatásokat végezzen a térségben, majd az 1916-18-as, Husszein ibn Ali mekkai emír vezetésével kirobbant, s az Oszmán Birodalmat alapjaiban megrendítő arab felkelésben gerillaharcosként vett részt. Ekkor került szoros kapcsolatba a helyiekkel: együtt élt velük, jellegzetes arab viseletet kezdett hordani és a beszédmódjukat is átvette. Környezetében sokra becsülték, a nép egyik legbefolyásosabb pártfogójának tartották.
Háborús élményeit és a vidékről szerzett benyomásait igyekezett a nyugati közönséggel is megismertetni. Sokat vitatott műve, A boldogság hét pillére elméletileg a felkelésről szól, de több beszámoló található benne az arab kultúráról és földrajzról. A háború alatt készített fényképeiből, filmjeiből kiállítást is szervezett, amely hatalmas bevételt hozott számára.
Sir Martin nagy figyelmet keltő megjegyzéseit bővebben a hamarosan megjelenő új könyvében, a Churchill and the Jews-ban (Churchill és a zsidók) fejti ki. Ha hihetünk a professzornak, talán eljött az ideje, hogy Arábiai Lawrence-t ezentúl Júdeai Lawrence-ként emlegesse a világ.
Forrás: www.an-no.hu