Baka András gyűlöletbeszédről, elszámoltatásról

Egyéves huzavona után, ötödik próbálkozásra választotta meg az Országgyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnökének. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács reformja tehát arra az emberre marad, aki 16 esztendőn át a strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bíróságának tagja volt, így több nemzetközi tapasztalatot szerzett, ám kevesebb élmény köti a felemás módon átalakított magyar jogélethez.

Forrás: 168 Óra

 

 

Nem banánköztársaság

 

Az Európa Tanács Emberi Jogi Bizottsága egy dokumentumban határozott kritikával illette a honi ítélkezési gyakorlatot. Úgy vélik, Magyarországon azért is erősödött meg a rasszizmus, mert sorra születnek a felmentő ítéletek a gyűlöletbeszédet érintő perekben. Mit gondol erről egy olyan bíró, aki Európa közepéből figyelte a magyar folyamatokat?

A dokumentum ajánlás, nem kötelező érvényű. Ami kötelező érvényű, az az emberi jogok európai egyezménye és a strasbourg-i bíróság joggyakorlata. Tény, hogy vannak olyan új jelenségek, amelyekre jelenleg a bíróság is keresi a választ. A nálunk is egyre gyakoribb szélsőséges megnyilvánulásokra gondolok. Mindenesetre az Alkotmánybíróság álláspontja nagyjából-egészében megfelel a strasbourg-i bíróság gyakorlatának.

Hol a határ Strasbourg-ban? Mi az, amit az ottani bíróság elfogad, és mi az, amit elutasít?

Védi a véleménynyilvánítás szabadságát olyan vélemények esetében is, amelyek bírálnak, bántanak, sokkolnak vagy akár megbotránkoztatnak. Az európai álláspont szerint azonban elfogadhatatlanok azok a vélemények, amelyek szélsőségesen visszaélnek a véleménynyilvánítási joggal. Ilyen például az antiszemitizmus. De ezzel párhuzamosan a bíróság azt is megfogalmazta, hogy a véleménynyilvánítási joggal való visszaélés valakit indokolatlanul antiszemitának minősíteni is, mert a célja az lehet, hogy az illetőt eltávolítsák a közéletből.

Az embernek néha az a benyomása, hogy a hazai bíróságok szerint még nem folyt elég vér. Azt szokták mondani, hogy csak az valósít meg bűncselekményt, aki közvetlen erőszakra hív fel. Ha a folyamatos gyűlöletkeltés egyik aktusa után csak néhány nap múlva, másutt lőnek le apjával együtt cigány gyereket, amikor reggel kilépnek a házból, akkor mintha a bíróság számára minden rendben volna. Hiszen nem volt közvetlen felbujtás.

Ez következik a strasbourg-i bíróság gyakorlatából is.

Jól értem? Ön elutasítja az Európa Tanács dokumentumát, mondván, hogy a magyar gyakorlat úgy jó, ahogy van?

Én ezt nem mondtam. Csak azt, hogy ez ajánlás, annak megfelelően kell kezelni. Ami kötelező normát jelent, az az európai emberi jogi egyezmény és az ehhez alakított strasbourg-i bírósági gyakorlat.

Elnök úr! Orbán Viktor elszámoltatást ígér arra az esetre, ha miniszterelnökké választják. Ez nyilván a bíróságok révén fog megvalósulni. Jó dolog ez?

Az elszámoltatás mindig szükséges. Ha valaki bűncselekményt követ el, annak következménye kell hogy legyen.

Számomra ez az ígéret úgy hangzik, hogy „kérem, ha én hatalomra kerülök, akkor meglesznek az eszközeim arra, hogy a bíróság elé citáltassak olyan embereket, akik most vezetői poszton vannak”.

Én ezt nem tudom így lefordítani. A politika megfogalmazhat prioritásokat. Például, hogy javítja a bűnmegelőzési, illetve a bűnüldözési tevékenységet. Erre eszközöket állít, és megerősíti, jobban ellátja azokat a szervezeteket, amelyek ebben közreműködnek: a rendőrséget, ügyészséget, bíróságot. De a bíróságok feladata ugyanaz, mint bármikor: az eléjük került ügyekben objektív döntéseket hozni. Meggyőződésem, hogy egyetlen magyar parlamenti párt sem törekszik arra, hogy a jogállami követelményeket feszegesse, politikai befolyását megpróbálja kiterjeszteni a bíróságokra vagy a bűnüldöző szervekre. A múltban, amikor ilyesmi történt, nagyon mélyre süllyedt az ország. Egy uniós tagállamban kizártnak tartom, hogy a jogállami követelményekkel ilyen módon szembeforduljon a kormány.

Ön a változtatások híveként mutatkozott be. Merre indulna, mit tart a legfontosabbnak?

Úgy gondolom, hogy az 1997-ben megvalósított reform jó szándékú volt, törekvései tisztességesek, ám tizenkét évvel a reform életbe lépte után már mutatkoznak azok a jelek, amelyek bizonyos diszfunkcionalitásaira utalnak. Annak ellenére, hogy én a bírósági igazgatás és az ítélkezés színvonalát nem hoznám közvetlen összefüggésbe, ezen a szervezeten mindenképpen alakítani kell. Nagyobb nyilvánosságot kell adni a bírósági igazgatásnak, és átláthatóbbá kell tenni a működését. Nagy kérdés az is, hogy a társadalom, az állam milyen eszközökkel kéri számon a szakmai tevékenységet, amelyet a bíróságok végeznek. Az elvégzett munka mennyiségét, minőségét, színvonalát, a költségvetési pénzek felhasználását. Meg kell erősíteni a rendszeren belüli ellenőrzés mechanizmusait.

Laikusként úgy gondolom, hogy ez nagyon is áldásos lenne. Akkor talán nem fordulhatna elő, ami médiaügyekben hosszú éveken át gyakorlat volt: első fokon másfajta ítélet született, mint másodfokon, és a másodfokú ítélet konzekvensen jobbra húzott. Egy folyamatos értékelési rendszerben az ilyen tendenciák nyilván kibuknak.

Nos, én nem hiszem, hogy a szakmai értékelés a bíró politikai irányultságára vonatkozna, hiszen az, hogy hova szavaz majd a fülkében, egyáltalán nem mutatkozhat meg az ítéleteiben. Az ítéletben legfeljebb különböző jogfelfogások tükröződhetnek. A sajtó megközelítése, miszerint vannak jobboldali bírák és baloldali bírák, számomra elfogadhatatlan.

A kutatások azt mutatják, hogy az emberek bizalma megrendült az igazságszolgáltatás intézményeiben, meredeken esnek a bizalmi index görbéi.

Nyilvánvaló, hogy sok vonatkozásban a bíróság is osztozik abban a megítélésben, amelyet a közfeladatot ellátó intézmények elszenvednek. Tehát, ha – mondjuk – elterjedt a korrupció, akkor egyesek hangot adhatnak annak a vélekedésnek, hogy „ó, hát a bíróságokon is jelen van, mert mindenütt van”. Nekem viszont határozott meggyőződésem, hogy a bíróságokat a korrupció egészében nem érintette. Hála istennek! Mert ha a bíróságokon elkezdődik az urambátyámvilág – „te nekem, én neked” –, akkor vége a jogállamnak, banánköztársasággá válunk. Nekem nagyon szilárd a hitem abban, hogy ez nem így van.