Obama legnehezebb feladata
A számtalan kihívás közül a palesztin-izraeli konfliktus megoldása bizonyulhat a legnehezebbnek az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama számára. Vajon sikerül-e majd eredményeket elérnie ott, ahol előtte már oly sokan kudarcot vallottak? Ezt a kérdést feszegette a Middle East Times.
Szembeszáll -e Obama Izraellel?
Miközben abban általános az egyetértés, hogy az Egyesült Államok számára alapvető fontosságú az arab-izraeli béke – még ha csak azért is, hogy saját érdekeit megvédje a Közel-Keleten -, Barack Obama ijesztő akadályokkal néz szembe. Az évszázados konfliktussal foglalkozó legtöbb elemző és megfigyelő elég pesszimista a kilátásokat illetően. Mindazonáltal több meghatározó tényező is áll Obama oldalán. Az első ezek közül az amerikai elnök határozott elképzelése, hogy „aktívan és agresszívan” fog neki a probléma megoldásának, azaz tekintélyes politikai tőkéjét arra fogja használni, hogy a feleket – tárgyalóasztalhoz ültetve – rábírja a megállapodásra.
Obama nemrég mindenki számára világossá tette, hogy a palesztin-izraeli válság megoldását illetően a két nép két állam elvet támogatja. Az amerikai elnök ankarai látogatásán szólt az arab és iszlám világhoz. Beszédében hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok jelenleg sem áll, és soha nem is fog háborúban állni az iszlámmal. Az évtizedek óta feloldhatatlannak bizonyult konfliktusra kitérve megfogalmazta, hogy a palesztin állam létrehozásának érdekében fog tevékenykedni. Utóbbi kijelentését nagy örömmel fogadták a Közel-Keleten.
A mindenkori izraeli kormány igyekezete, hogy nehogy megsértse legnagyobb szövetségesét, Amerikát, nagyon is érthető. Izrael ma sebezhető helyzetben van: bár a Benjamin Netanjahu vezette új jobboldali kormánynak vannak szövetségesei a nemzetközi közösségben, de a zsidó állam megítélésén sokat rontott a legutóbbi gázai háború. Noha az Egyesült Államokban nagy támogatottságot élvez – beleértve az erős zsidó lobbit és a vele rokonszenvező Kongresszust -, Izrael nem engedhet meg magának egy “nyílt összecsapást” Obamával. Mindemellett azzal is tisztában kell lenni, hogy az utóbbi időben több prominens amerikai is megkérdőjelezte az USA-Izrael szövetség valódi természetét és értékét. Márpedig az utolsó dolog, amit a zsidó állam szeretne, hogy az Egyesült Államokkal ápolt baráti viszonya ellen hangolódjon az amerikai közvélemény, hiszen nagymértékben függ ettől a baráti kapcsolattól.
Fontos tényezőnek tekinthető továbbá a palesztin-izraeli konfliktus megoldása ügyében az amerikai külpolitika alakításában résztvevő George Mitchell korábbi szenátor, Obama közel-keleti megbízottja és James Jones tábornok nemzetbiztonsági tanácsadó személye. Mindkettőjük igen jól ismeri a Közel-Keletet, sőt, közvetlen személyes tapasztalataik vannak a problémáról, így kitűnő párost alkothatnak.
Obama csapatának egy az izraeli és a palesztin részről egyaránt folyamatosan változó helyzettel kell megbírkóznia. Az izraeli oldal teintetében senki sem tudja megjósolni, hogy Netanjahu új kormánykoalíciója meddig húzza majd. Az új miniszterelnök nyilvánvalóan mindent meg fog tenni a végső megállapodások elkerülése érdekében. A palesztin oldalon a Hamásznak sikerült növelnie legitimitását azáltal, hogy szembeszállt Izraellel és átvészelte a legutóbbi háborút. Így ma már a gázai kormány és a lakosság felett is erősebb ellenőrzést gyakorolhat, mint valaha. Ugyanakkor a rivális Fatah – és Mahmúd Abbász Palesztin Hatósága – legitimitása sokat gyengült azzal, hogy távol maradt a harcoktól. Amennyiben Obama csapata szeretne a palesztin-izraeli béke ügyében előrelépést elérni, elkerülhetetlen lesz az Egyesült Államok Hamász felé gyakorolt politikájának radikális felülvizsgálata az említett “belpolitikai” változások tükrében.
Az igazi teszt Obama számára az izraeli ”E-1 projekt” jövőjének kérdése lesz, amely a „Greater Jerusalem” (Nagyobb Jeruzsálem) expanziós terv részét képezi. Ennek célja a Maale Adumim zsidó telepeknek a Jeruzsálemmel való összekötése, amellyel lényegében kettévágnák a Nyugati Partot (Ciszjordániát). Amennyiben ez bekövetkezne, a palesztin állam létrehozásának reménye még távolabb kerülen. Ha Obama nem lép időben, hogy megakadályozza a terv végrehajtását, akkor jószerivel el is felejtheti a palesztin-izraeli békemegállapodást.
Tény, hogy az Egyesült Államok külpolitikájában alapvető változások következtek be Barack Obama hivatalbalépésével. Már önmagában az, hogy az új amerikai elnök általában véve nyitottabb a párbeszédre és a tárgyalásra – nem úgy, mint elődje, George W. Bush – bizalomkeltő lehet, továbbá mindenképp pozitív fejleményként értékelendő George Mitchell, az amerikai elnök közel-keleti különmegbízottjának kinevezése. Mindazonáltal arra, hogy ezáltal valóban közelebb került-e egy palesztin-izraeli békemegállapodás lehetősége, majd Obama júniusra tervezett izraeli és ciszjordániai látogatásakor fog fény derülni.
