„A nyomozás megállapította, hogy a főrabbi zsidó és vallásos”

Írta: Szombat - Rovat: Hírek - lapszemle

Mi legyen a volt titkosszolgálati iratokkal? címmel rendezett a minap kerekasztal-beszélgetést a Beszélő. Varga László történész, a Fővárosi Levéltár volt főigazgatója, a Kenedi-bizottság tagja egy hullámhosszon volt Gulyás József szabaddemokrata képviselővel, a Nemzetbiztonsági Bizottság tagjával. Mindketten vitatkoztak Tóth Károllyal, a bizottság szocialista alelnökével, aki szerint a rendszerváltás óta a titkosszolgálatok törvényesen működtek.
 

Szegő Péter/HVG.hu  

 

 

A moderátori szerepet vivő Mink András, a Beszélő szerkesztője személyes érintettséget jelentett be: arra hívta föl a figyelmet, hogy egy, általa a kerekasztal-beszélgetés napján megismert dokumentum szerint a már legális Beszélőt 1989 augusztusától jó darabig megfigyelte a titkosszolgálat.

Varga László szerint meglehetősen sok egykori megfigyelési dokumentum van még a titkosszolgálati levéltárban. Az iratok visszatartásáról a 2003. évi III. törvény rendelkezik, meglehetősen tág fogalmakat használva – mondta. Van olyan irat, amelyet arra hivatkozva nem adtak át az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBSZTL), hogy az NDK-val szemben fönnálló kötelezettségek nem teszik lehetővé bizonyos dokumentumok átadását. Amikor Varga felhívta a figyelmet, hogy az NDK már megszűnt, azt a választ kapta: „igaza van, rossz indoklást választottak, de legközelebb jobbat fognak”. Mint mondta, a Kenedi-bizottság 2008. szeptember 11-én Szilvásy György asztalára tette a jelentését, s ezt követően úgy telt el majdnem fél év, hogy az ügyben nem történt semmi, majd február 23-án az Országgyűlés elutasította az idevonatkozó SZDSZ-es javaslat tárgysorozatba vételét.

Az országgyűlési elutasítás ellenére „nagyon fontos munka volt, amit a Kenedi-bizottság elvégzett” – mondta Gulyás József, a téma fő parlamenti felelőse. Szerinte az iratok visszatartása az esetek jelentős részben nem indokolt. „Ebben az ügyben csak akkor történt valami, ha az MSZP ott volt” – ezt már Tóth Károly jelentette ki, a jelenlévők őszinte megdöbbenésére. Az MSZP-frakció legtöbb tagjának február 23-i tartózkodó szavazatát Tóth úgy magyarázta: majd ha az SZDSZ által beterjesztett határozati javaslat preambulumában ott lesz az a mondat, hogy „a szolgálatok valamennyi esetben valamennyi munkát az érvényes törvények maradéktalan betartásával végezték el”, akkor lesz miről tárgyalni, de az iratoknak már így is több mint kilencven százalékát a szolgálatok átadták a levéltárnak. Tóth szerint nincs még egy ország Európában, ahol az SZDSZ kívánságára fölállt Kenedi-bizottság azután is működhetett volna, hogy az SZDSZ kilépett a koalícióból.

Varga erre úgy reagált, hogy a bizottság működése szempontjából teljesen mindegy, az SZDSZ kormányon van-e vagy sem. „Egy cezúra van, ez a rendszerváltás időszaka.” Egyúttal visszautasította, hogy a szolgálatok valamennyi esetben valamennyi munkát az érvényes törvények maradéktalan betartásával végezték volna el: szerinte a törvénytelen iratmegsemmisítések egészen 1995-ig folytatódtak. Hozzátette: a Horn-kormány által kezdeményezett titkosítások hatályát az Orbán-kormány alatt, 1999-ben tíz évvel meghosszabbították. Ez a meghosszabbítás idén, év végén lejár. Varga attól tart, hogy a titkosítást a mostani kormány újabb öt vagy akár tíz évvel meghosszabbítja.

Gulyás úgy reflektált Tóth gondolatmenetére, hogy a múlt tisztázása „nem koalíciós kérdés”. Visszautasította az alelnök által követelt mondatot, mert a Kenedi-bizottság jelentése alapján teljesen egyértelmű, hogy rendszerváltás után a szolgálatok törvénytelenségeket követtek el.

A Fővárosi Levéltár volt igazgatója arra hívta föl a figyelmet, hogy ahhoz képest, hogy Medgyessy Péter akkori miniszterelnök ügynökmúltjának 2002 nyári nyilvánosságra kerülését követően maga a kormányfő ígérte meg a teljes megismerhetést, a 2003. évi III. törvény rossz lett és a titkosszolgálatok még mindig „áldozatai a politikának”. Varga számos olyan példát hozott föl, melyek az iratvisszatartások ésszerűtlenségét bizonyítják. Gulyás – egyetértve Vargával – azt állította, hogy az iratvisszatartásokhoz az esetek többségében a magyar államnak semmilyen érdeke sem fűződik.

Általános derültséget váltott ki Varga története egy főrabbi megfigyeléséről a hetvenes évek elején. A nyomozás megállapította, hogy “a főrabbi zsidó” és “föltehetően vallásos”. Ebből a titkosszolgálat arra következtetett, hogy a főrabbi cionista, tehát a Moszad embere. Ezért vele nem a III/III-as csoportfőnökség, azaz a belső elhárítás, hanem a III/II-es, azaz a kémelhárítás foglalkozott, míg a keresztény papokkal és lelkészekkel a III/III-as. Mindennek következtében a megfigyelt papok és lelkészek megismerhetik a róluk készült anyagokat, míg a főrabbi nem.

A hvg.hu azt kérdezte a vita részvevőitől, miért van Magyarország a múltföldolgozásban jóval Németország, Csehország és Szlovákia mögött. Tóth visszautasította a kérdésben foglalt állítást, Varga László viszont egyetértett, hozzátéve, hogy valamennyire Lengyelország is többet tett a múlt megismerése és földolgozása ügyében, sőt: Magyarországnál előbb jár Románia, Bulgária és Macedónia is. Gulyás is egyetértett Vargával: a titkosszolgálati iratok megismerése mindenféle tekintetben messze hátrább tart Magyarországon a többi kelet-közép-európai államhoz képest. Szerinte a titkosszolgálatokat depolitizálni kellene és törvényben biztosítani a Nemzetbiztonsági Bizottság kontrollját a titkosszolgálatok fölött.

 

támogatás
[popup][/popup]