„Rémesen sokat romlott a magyar demokrácia minősége” – Interjú Tölgyessy Péterrel

Az SZDSZ első frakcióvezetôje és második elnöke, utóbb 2006-ig fideszes országgyűlési képviselő szerint a Magyar Gárda és a Kurucinfo csupán olajfolt a magyar politika örvényén, de nem maga az örvény. A lefelé húzó forgatagban ott kavarog a magyar társadalom egésze. Ha minden így folytatódik tovább, akkor hazánk lehet tartósan a térség egyik beteg országa – mondja.

– A Magyar Gárda színrelépésével új jogi helyzet alakult-e ki Magyarországon?
– Nem túloznám el a Magyar Gárda jelentőségét. A baloldal politikusai sokszor – napi politikai előnyöket keresve – hevesen túlreagálják a történteket. A magyar demokráciával alapvető gondok vannak, de a bajoknak csak egyik megjelenése a Gárda. A két nagy közéleti tábor véglegesen szeretné legyőzni a másikat, és kísérletet sem tesz a túloldal megértésére. Pedig addig nem lesz béke, amíg a két fél nem tudja elképzelni, hogy a másik állításaiban is lehetnek igazságmagok. Az utóbbi két évben rémesen sokat romlott a magyar demokrácia minősége. Ehhez képest kisebb tétel a Gárda ügye.

– Másodlagos dolog a Kurucinfo is?
– 1989-ben úgy reméltük, hogy bár számos gondunk akad majd, de néhány évtized múltán hazánk olyan lesz, mint Nyugat-Európa bármelyik állama. Azóta eltelt tizennyolc esztendő. A demokratikus Német- és Olaszország megszületése után ennyi idővel mindkét ország már sikeres gazdaságot mondhatott magáénak, a társadalom középre húzott. Az emberek túlnyomó többsége úgy érezhette, hogy növekvő jólétben él. A magyar társadalom távolról sem tart középre. Nálunk a társadalmi különbségek az egész térségben a legnagyobbak közé tartoznak. És most itt vannak az újabb megszorítások. A miénk a világ egyik legfrusztráltabb társadalma, ahol a hétköznapi életben is rengeteg az agresszió. A Magyar Gárda és társai messze nem a legfőbb baja az országnak. Bántó, csaknem elviselhetetlen a létezésük, de a jobboldali radikalizmus, Szlovákiáról és Romániáról nem beszélve, a nagy nyugati államokban is jelen van. Kizárt, hogy belátható időn belül a két világháború közöttihez hasonló helyzet keletkezzen nálunk. Ma a külvilág alapjaiban más, mint akkor volt.

– A Kurucinfo folyamatosan a legútszélibb stílusban zsidózik, és sokak elérhetőségét közzéteszi. Ráadásul mindezt úgy, hogy szerkesztőinek kiléte nem ismert.
– Mindez megengedhetetlen. A portál súlyosan sértő, olykor gyalázatos. Ha mindez a nyomtatott sajtóban történne, a hazai törvények alapján el lehetne járni ellene. Ám az Egyesült Államokban működő szerveren olvasható honlap esetében ez csak akkor lenne kivitelezhető, ha keményen cenzúráznánk az internetet, csakhogy demokráciában, és nem Kínában vagyunk.

– Ön szerint úgy kell a Kurucinfo Gyurcsány Ferencnek, mint egy falat kenyér?
– A jobboldali radikalizmus hangzatos jelenléte kétségkívül jól jön az egyébként nagy bajban levő baloldalnak. A Fidesz régóta átengedi a kormányoldalnak a rend védelmét a fölöttébb rendpárti országban. Ám sajnos a kormányfő tovább szítja sokak családi tapasztalatai alapján tökéletesen indokolt félelmeit. A jobboldal viszont régóta remél kint és bent egyformán szavazót fogni. Úgy akarja elszeretni a baloldal gazdasági bajok miatt csalódott híveit, hogy közben a jobboldali radikálisok voksaira is pályázik. A magyar alkotmány egyértelműen tiltja a pártokhoz kötődő fegyveres testületek létrejöttét. A Magyar Gárda kínosan ügyel arra, hogy közvetlenül ne sértse a jogszabályokat. Mégis a népi táncos jelmezbe öltözött Gárda fellépése okkal vált ki mélységes szorongást többekben. Ám inkább csak sötét olajfolt a hazai politika felszínén, és nem maga az örvény. Ebben a lefelé húzó forgatagban bizony ott kavarog társadalmunk majd’ egésze.

– Hogy látja, 2010-ben bejut nemzeti radikális párt az Országgyűlésbe?
– Nemigen, bár messze még 2010. A Fidesz, mint eddig is, mindent megtesz majd, hogy tőle jobbra már ne legyen igazán önálló párt. A történtek sokat ártanak a Fidesznek. Számára előnyöset már bajosan léphet: vagy úgy nyilatkozik, mint Pokorni Zoltán tegnap. (Az interjú augusztus 28-án készült – Sz. P.) Ez számos jobboldalinak aligha tetszett, de a politikai közép szavazóit még nem elégíti ki. Vagy továbbra is hallgat, illetve olyanokat mond, mint Wittner Mária fellépése ügyében. Ez viszont még inkább elzárja a közép választóit a jobboldaltól.

– Ha önön múlna, Wittner Máriát páros lábbal rúgnák ki a Fidesz-frakcióból?
– Ő 1998-ban még aligha kapott volna vezető helyet az országos listán. De a mai Fidesz a radikálisokat is táborába hívja, és ehhez szüksége van Wittner Máriára. Mindig is elfogadhatatlannak tartottam a Fidesz hízelgését jobbszélre. De a baloldal sem vétlen a történtekben. Véleményformálóinak jó része Orbán Viktor legyőzése érdekében túlságosan is sok mindent képzel megengedhetőnek. Az államháztartás állapotának elhallgatása, a tudottan hamis ígéretek özöne után a jobboldalon sokan megerősítve látják régi képzetüket: a „kommunisták” valójában most sem fogadják el a demokráciát, hanem minden úton-módon a hatalom megszerzésére törnek. A tavalyi súlyos rendőri túlkapások világos, egyértelmű kivizsgálása, a felelősök megbüntetése jobbára elmaradt. Ezek után a jobboldalon mind többen nem érzik magukénak az új magyar demokráciát, és sokan közülük fogékonnyá válnak a radikalizmusra. És ez az igazi baj. A baloldalnak tudnia kéne, hogy vannak határok, amiket a választási győzelem érdekében sem lehet átlépni, a jobboldalnak meg éreznie kellene, hogy bármilyen, a két világháború közti gyalázatra emlékeztető megnyilatkozások tarthatatlanok. Ez így nem mehet tovább, mert különben belepusztulunk. Ha hazánk gazdaságát nem tudjuk hamarjában versenyképesebbé, társadalmát meg igazságosabbá tenni, csak szaporodnak politikai bajaink is. Ehhez viszont sok mindennek változnia kellene, ez pedig aligha lehetséges, ha nem lesz vége a két politikai tábor hideg polgárháborújának.

Az interjúkat készítette
Szegő Péter