Rabbi, kérdezd a rabbit!

Írta: Darvas István, Verő Tamás - Rovat: Hagyomány

Sorozatunkban rabbik válaszolnak egymás kérdéseire. Ezúttal Verő Tamás kérdez, Darvas István válaszol. 

verő

Verő Tamás rabbi

A zsidó nép Sávuotkor kapta meg a Tórát. Miért nem ez lett a Tóra örömünnepe, miért nem ilyenkor fejezzük be és kezdjük el olvasni a tekercseket, Mózes öt könyvét – Szimhát Tóra helyett?

Darvas István rabbi

Sávuot és Szimhát Tórá ünnepnapjainak közös jellemzője, hogy mindkettő a Tórához kapcsolódik, az előbbi a Tóraadás ünnepe, az utóbbi pedig talán a tórai előírások és erkölcsi tanulságok elsajátításának folyamatosságé, hiszen ekkor fejezzük be és kezdjük újra azonnal Mózes öt könyvének olvasását. Jogosnak tűnhet a felvetés, hogy ezt akár egy napon is ünnepelhetnénk, annak megválaszolására, hogy miért nincs így, meg kell nézzük a két ünnep sajátosságait!

Ha kizárólag a Tóra közléseire támaszkodnánk, akkor Sávuotról nem derülne ki egyértelműen, hogy a Tóraadás ünnepe, mert ezt – a napjainkban leginkább releváns – sajátosságát a tórai szöveg nem közli. Kizárólag a mezőgazdasággal kapcsolatos vonatkozásairól olvashatunk Mózes öt könyvében, ami látszólag ellentmond annak a gyakorlatnak, hogy napjainkban Sávuotkor leginkább a Tóraadás aktusát emeljük ki, úgy is beszélünk róla, mint „zmán mátán toráténu”, vagyis a „Tóránk átadásának ideje”.

Szimhát Tórá helyzete még érdekesebb, mert se a T’náh-ban, sem a Talmudban nincs említve, a diaszpórában voltaképpen nem más, mint Smini Áceret második napja, de ami nagyon hangsúlyos: az egész őszi ünnepi ciklus talán legnépszerűbb zsinagógai alkalma.

savout kibutz

Savoutot ünneplők az Ein Dor kibucban. Fotó: Matanya Tausig

Sávuotkor persze nem csak írott tant (Torá sebiktáv), hanem szóbelit (Torá sebeál pé) is kaptunk, és az utóbbi már világossá teszi, hogy Sávuot a Tóraadás ünnepe. Vagyis azt a tudást, hogy az írott tanban elsősorban mezőgazdasági szempontból fontos napunk valójában az írott és a szóbeli tan születésnapját jelentő Kinyilatkoztatás évfordulója, a szóbeli tanból tudjuk meg. Bizonyos közelítésben Sávuot a szóbeli tan ünnepe.

F130514YS10-635x357

Az aratást ünneplők Jeruzsálemben. Fotó: Yonatan Sindel

Az írott tant, a Tórát évezredek óta olvassuk és tanulmányozzuk meghatározott rend szerint, hiszen legalább négyszer egy héten közösségi felolvasást is tartunk. Mózes volt, akinek először feltűnt, hogy nem szabad a zsidókat három napnál tovább Tóra nélkül hagyni, mert rettenetesen megszomjaznak, és Ezra fektette le a szabályokat, majd az is kialakult, hogy ne három, hanem egy év alatt olvassuk végig a Tórát. Tekintettel arra, hogy nem maradunk tóratanulás nélkül soha, ezért Szimhát Tórakor valójában a tanulmányozás folyamatosságát ünnepeljük, vagyis részint azokat az erőfeszítéseket, melyeket őseink tettek a tórai tartalom minél jobb elsajátítása érdekében, részint pedig a saját szándékainkat, melyek arra irányulnak, hogy egyre többet és mélyebben értsünk meg Isten Tanából. Más szavakkal: Szimhát Tórá az ember és a Tóra viszonyának az ünnepe.

kotel

A Siratófal látképe az éves sávuoti papi áldás idején

Sávuot, amely a szóbeli tan által lett azzá ami, viszont nem az emberi erőfeszítéseket eleveníti fel, hanem a tóraadás kettős természetéről (írás-, és szóbeli) és folytonosságáról szól. Bár a Talmud szerint Isten mindent átadott Mózesnek a Szinájon eltöltött negyven napja során, talán még e mostani írás szövegét is, de nekünk, embereknek a tóraadás nem lezárult folyamat, hanem napjainkban is tart, és amíg világ a világ, tartani is fog.

Más szavakkal: Sávuot Isten és a Tóra viszonyának az ünnepe, ezért szerencsés, hogy nem egy napon ünnepeljük Szimhát Tórával, amely az Isten-Tóra-Izrael kapcsolatrendszer más aspektusáról szól.

 

 

támogatás
Pop up banner

Címkék:Darvas István rabbi, Sávuot, Szimhát Tóra, Verő Tamás rabbi

[popup][/popup]