Négyfajta halálbüntetés – Misna magyarul, Szanhedrin 7.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

“A következőket megkövezik: aki az anyjával közösül, vagy az apja feleségével, vagy a menyével, vagy fiúval, vagy állattal. Vagy nő, aki állattal közösül, vagy az istenkáromló, bálványimádó, vagy aki gyermekét a Molechnak felajánlja, a halottidéző, a varázsló. Aki a szombatot megszentségteleníti, aki apját és anyját káromolja, aki eljegyzett lánnyal közösül, aki valakit bálványimádásra ösztökél, aki (egész várost) eltérít a (bálványimádás útjára), a varázsló, a lázongó fiú.”

Joseph Tissot: A Szombatszegő megkövezése (illusztráció a Bibliához)

Szanhedrin traktátus, Nezikin rend

A Nezikin (károk) rendhez tartozó Szanhedrin traktátus 11 fejezetből áll, melyek polgárjogi, valamint bűnügyi eljárásokkal foglalkoznak. A Szanhedrin traktátus misnáit régen együtt szerkesztették a Mákot c. traktátus misnáival. A szanhedrin görög eredetű szó, jelentése tanács. Az ősi Izraelben egyaránt működött 71 tagú nagy tanács és 23 tagú kis tanács. Történelmi érdekesség: Napóleon Bonaparte felújította a nagy zsidó tanácsot, amely az ő császársága alatt működött rövid ideig.

Szanhedrin 7

 

Szanhedrin 7/1

Négyfajta halálbüntetés áll a Szanhedrin rendelkezésére: a megkövezés, a megégetés, a kard általi halál, és a megfojtás. [1] Rabbi Simon (más sorrendet javasol): megégetés, megkövezés, megfojtás és a kard általi halál. (Az előző fejezet) a megkövezés parancsolatával foglalkozott.

 

Szanhedrin 7/2

A megégetés törvénye szerint az elítéltet térdig szemetes hordóba állítják és puha anyagba burkolt kötelet kötnek a nyakára, majd a kötelet két oldalról addig húzzák, míg kinyitja a száját, majd meggyújtják a kanócot[2] és a (kitárt) szájába dobják, az lesüllyedvén, kiégeti a beleit. Rabbi Jehuda azt mondja: ha az elítélt meghal a (kivégzők) kezei között, és a megégetés büntetése nem történt meg az előírás szerint, ezért fogóval, erőszakkal kinyitják a száját, és beledobják az égő kanócot, amely aztán kiégeti a beleit. Rabbi Eliezer ben Cádok azt mondja: egyszer történt egy pap házasságtörő lányával, akit faágakkal körülcsavartak, és teljesen megégették. A bölcsek erre azt felelték: ez a kivégzés helytelen módja, mert a kivégzésnél cádokiak (szaduceusok) voltak, akik a szóbeli törvényben járatlanok.

 

Szanhedrin 7/3

A kard általi kivégzés a következő módon történt: lefejezték azon a módon, ahogy a király törvénye szerint szokás. Rabbi Jehuda szerint ez méltánytalan, (mert az elítélt) áll, és utána a földre esik. Ezért a fejét tönkre helyezik és fejszével lenyakazzák. Erre azt válaszolták neki: nincs olyan halálnem, amely ennél undorítóbb lenne. A megfojtás művelete a következő: szeméttel teli gödörbe eresztik, ahol térdepel. Majd puha anyagba burkolt kötelet kötnek a nyakára, majd két oldalról addig húzzák, míg megfullad.

 

Szanhedrin 7/4

A következőket megkövezik: aki az anyjával közösül, vagy az apja feleségével, vagy a menyével, vagy fiúval, vagy állattal. Vagy nő, aki állattal közösül, vagy az istenkáromló, bálványimádó, vagy aki gyermekét a Molechnak felajánlja, a halottidéző, a varázsló[3]. Aki a szombatot megszentségteleníti, aki apját és anyját káromolja, aki eljegyzett lánnyal közösül, aki valakit bálványimádásra ösztökél, aki (egész várost) eltérít a (bálványimádás útjára), a varázsló, a lázongó fiú[4]. Aki anyjával közösül, saját anyja és apja sérelméért külön büntetés jár neki. Rabbi Jehuda szerint (az apa után) nem köteles, csak az anya után. Aki apja feleségével közösül, kétszeres módon vétkezik: az apja asszonya, és a férjezett asszony vétke miatt, akár apja életében, akár apja halála után, akár eljegyzés, akár házasság esetén. Aki fiának feleségével közösül, kétszeresen. Vétkes, a saját menye jogán és a férjezett asszony jogán, akár a fia életében, akár a fia halála után, akár mint eljegyzettek, akár mint házasok. Aki férfivel közösül, vagy állattal, vagy nő állattal, (mindkettőt megkövezik). Ha az ember ebben vétkes, mit vétkezett az állat? Mivel az ember általa botlik meg, mindkettő vétkes, ezért mondta a szentírás: (az állat) „megköveztetik”. Ennek másik oka az, hogy ha az állat átvonul a piacon, ne mondják az emberek: „ez az az állat, amely miatt azt az embert megkövezték”.

 

Szanhedrin 7/5

Aki káromkodik, nem vétkezik, mind addig míg (Isten nevét) ki nem mondja. Rabbi Joshua ben Kárhá azt mondta: A (bírósági tárgyalás során) egész nap, más nevet helyettesítenek az isteni Név helyébe, pl. Josze megütötte Joszét, (ahol a négybetűs Josze Elohim helyett áll). (Azután, hogy a tárgyalás véget ér, az elítéltet említő tanúság kimondja a szent nevet), a kivégzendőt nem ölik meg „álnév” említésével. Kiküldenek mindenkit a tárgyalóteremből, s az elsőszámú tanúnak mondják: „mondd el pontosan, mit hallottál”, elmondja, a szent Nevet említve. A bírák ekkor felállnak, beszakítják ruháikat (melyet úgy hagynak). A második tanú is azt mondja, „hallottam a szent Nevet” kimondani, a harmadik (tanú) ugyanezt mondja: hallottam, mint az előttem szóló.

 

Szanhedrin 7/6

A bálványimádó büntetése megkövezés. Egyformán vétkes, aki szolgál, aki áldoz, aki füstöl, aki libációt végez, aki meghajlik, aki istennek nevezi, akit istenként ismer, mondván: te vagy az istenem. Azokat, akik átölelik, megcsókolják, előtte sepregetnek, felkenik, felöltöztetik, cipőt húznak rá, tiltást szegnek, de nem büntetik őket halállal. Aki a nevében esküszik, fogadkozik, vétkes. Aki a Báál Peor (bálvány) előtt ürít, vétkes, mert ez jár a bálványnak. Aki követ dob Merkulisra, vétkes, de ez a bálvány jussa.

 

Szanhedrin 7/7

Aki a gyermekéből ad a Molech[5] bálványának, nem bűnös mindaddig, míg át nem adta és nem lóbálta meg a gyermeket a tűz felett. Átadta Molech-nak de nem lóbálta meg a tűz felett, meglóbálta a tűz felett, de nem adta át Molech-nak, nem vétkes. Nem vétkes, amíg nem adja át Molech-nak és (az) meglóbálja a tűz felett. A Báál há-ov halottidéző, akinek a hónaljából beszél a halott lelke. A Jidoni pedig olyan varázsló, akinek a szájából beszél a halott lelke. A Báál ov és a Jidoni büntetése megkövezés. Aki általuk a jövő iránt érdeklődik, az is vétkes.

 

Szanhedrin 7/8

(Szintén megkövezés jár annak) aki megszentségteleníti a szombatot, olyasmivel, melynek szándékos használata káret [6]büntetést von maga után, és nem szándékos használata vétekáldozatot követel. Aki apját vagy anyját átkozza, (nem büntetik kövezéssel) amíg nem veszi szájára Isten nevét. Ha a szent nevet a szájára vette, Rabbi Meir szerint vétkes, a Bölcsek szerint nem.

 

Szanhedrin 7/9

Aki eljegyzett lánnyal közösül, (nem kövezik meg), ha az eljegyzett lány szűz, és apja házában lakik. Ha ketten jöttek (és megerőszakolták), az első büntetése megkövezés, a másodiké megfojtás.

 

Szanhedrin 7/10

Aki másokat bálványimádásra felbujt, de maga közönséges ember (nem próféta) megkövezésre érdemes, és akit felbujt, maga is közönséges ember. A felbujtó azt mondja: „van itt és itt egy bálvány (istenség), aki így eszik és így iszik, és jót tesz azokkal, akik imádják. A Tóra által halálra ítélendő emberekkel szemben nem kell tanúkat rejtegetni, kivéve ezt az egy vétket: ha a felbujtó két embert meggyőzött a bálvány imádására, ők ketten lesznek a tanúk, a felbujtót bíróság elé viszik és megkövezik. Ha a felbujtó egy emberrel beszél, az ember azt válaszolja: vannak barátaim, akik szívesen hitet tennének a bálvány mellett. Ha kellő módon ravasz, a bíróság tanúkat rejt a kerítés mögé, és akkor a felbujtó azt kéri tőle: mondd újra, amit mondtál nekem, mikor kettesben voltunk. Lehet, hogy az illető azt válaszolja: „hogyan hagynám el az istenemet kő és fa istenek kedvéért”, de ha a felbujtó megismétli kérdését, és erre azt válaszolja: „ez a bálvány jól áll nekünk, ebben hiszünk”, a kerítés mögött megbújók megfogják, a bíróság elé viszik és megkövezik. Ha azt mondja: szolgálni fogom (a bálványt), vagy: menjünk és szolgáljunk a bálványnak áldozattal, menjünk és áldozzunk, vagy füstölőt fogok égetni, vagy megyek és füstölőt égetek, vagy menjünk és áldozzunk libációt, vagy megyek és meghajlok (a bálvány előtt), vagy menjünk és hajoljunk meg. Ezekben az esetekben a felbujtó az, aki mondja:”menjünk és szolgáljunk idegen isteneknek”.

 

Szanhedrin 7/11

A varázslók közül csak az bűnös, aki valóságos varázslatot végez. Az, aki csak a látszatot kelti, nem vétkes. Rabbi Ákiva mondja Rabbi Jehosua nevében: ketten voltak, akik tököt szedtek, egyikük ártatlan, a másik vétkes. Hogyan? Az, aki varázslattal szedi a tököt, vétkes, de az, aki csak a másikat imitálja, ártatlan, és cselekedete illúzió.

[1] a négy halálnem a súlyossági sorrendben

[2] kanóc olvadt ólommal, mely a folyamat során megolvad

[3] ezek héberül : máálé ov, jidoni

[4] héberül: ben szorer u more

[5] Molech vagy Moloch, aki a magyar irodalomból is ismeretes

[6] káret – halálbüntetés, de csak az idők végén valósul meg, addig is kizáratik népéből

támogatás
Pop up banner

Címkék:Misna, Szanhedrin

[popup][/popup]