Misna magyarul – Ketubot 2.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

Két asszony, akik fogságba estek, az egyik azt mondja: „foglyul estem, de tiszta vagyok”, a másik azt mondja: „foglyul estem, de tiszta vagyok”, nem szavahihetők. De ha egyikük a másikról tanúskodik, szavahihetők.

Képünk illusztráció

 Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

A ketubot (e.sz.: ketubá) jelentése házassági okirat. Az ezzel foglalkozó misnai traktátus a házastársi jogok és felelősségek fejezete. A ketubá az „írni” (héb. kátáv) szóból ered. A zsidó esküvőre ma is készítenek házassági okiratot, melynek azonban csak jogi értéke van.

 

Ketubot traktátus (2)

 

Ketubot 2 /1

Asszony, aki megözvegyült vagy elvált, és (ketubáját kéri) mondván: szűzként vettél feleségül, a férfi válasza: nem, mert özvegyként vettelek el. Ha tanú akad arra nézve, hogy esküvői fátyol volt rajta és a haja kibontva volt,[1]  a ketubája kétszáz (zuz). Rabbi Johánán ben Beroka azt mondja: édes magok kiosztása[2] is jel a (szüzességre).

 

Ketubot 2/2

Rabbi Jehosua így érvel: amikor azt mondja a barátjának „ez a föld az apádé volt, de én megvettem tőle”, szavahihető, mivel ugyanaz a száj, amely eddig tiltott, most enged.[3] Ha akad tanú arra nézve, hogy a (föld) az apjáé volt, és azt mondja (a jelenlegi tulajdonos): „megvettem tőle”, nem szavahihető.

 

Ketubot 2/ 3

Tanúk állítják: „(az aláírás) a mi kézírásunk, de kényszerítve voltunk, vagy kiskorúak voltunk, vagy nem voltunk törvényes tanúk,” hisznek nekik. De ha akadnak mások, akik tanúsítják, hogy ez az ő kézírásuk, vagy azt, hogy a kézírás más forrásból jön, nem hisznek nekik.

 

Ketubot 2/4

Azt mondja: „ez az én kézírásom, és ez a barátom kézírása” a másik azt mondja: „ez az én kézírásom, és ez a barátom kézírása”, (mindketten) szavahihetők. Ez azt mondja: „ez a kézírásom, és egy másik (ugyanezt) mondja: ez a kézírásom” ez esetben egy másik tanút kell (a kettő mellé) előállítani. Ezek Rabbi (Jehuda háNászi) szavai. A bölcsek azt mondják. nem kell másik tanút előállítani, mert hisznek annak, aki azt mondja: ez az én kézírásom.

 

Ketubot 2/5

Asszony, aki azt mondja: „házas nő voltam, most elvált nő vagyok” hisznek neki, mert az a száj, amely eddig tiltott, most enged.[4]  Ha vannak tanúk arról, hogy férjnél volt, és azt mondja: „elvált asszony vagyok”, nem szavahihető. Ha azt mondja: „foglyul estem (idegenek kezébe) de tiszta maradtam”, hisznek neki, mert ugyanaz a száj, mely eddig tiltott, most enged. De ha mások tanúskodnak, hogy fogságba esett, és azután azt mondja: „tiszta vagyok”, nem hisznek neki. És ha tanúk vannak, hogy férjhez ment (egy paphoz) nem válik el.

 

Ketubot 2/6

Két asszony, akik fogságba estek, az egyik azt mondja: „foglyul estem, de tiszta vagyok”, a másik azt mondja: „foglyul estem, de tiszta vagyok”, nem szavahihetők. De ha egyikük a másikról tanúskodik, szavahihetők.

 

Ketubot 2/7

Hasonló a helyzet két férfi esetén, az egyik azt mondja: „kohen vagyok”, a másik is azt mondja: „kohen vagyok” nem szavahihetők. De ha az egyikük a másikról tanúskodnak, szavahihetők.

 

Ketubot 2/8

Rabbi Jehuda azt mondja: „nem viselhet senki papi rangot egy tanú vallomása szerint”. Rabbi Elázár hozzátette: Milyen esetben van így? Amikor ez ellen tiltakoznak. De mikor senki se tiltakozik, papi rangot kaphat valaki egy tanú vallomása alapján. Rabbi Simon ben Gamliel, Rabbi Simon ben háSzgán nevében azt mondja: Papi rangot kaphat valaki egy tanú vallomása alapján.

 

Ketubot 2/9

Asszony, akit idegenek börtönbe zártak és váltságdíjat követelnek, (szabadulása után) megengedett a férjének. Ha halálra ítélik, tiltott a férjének. Ha egy várost kézre kerítenek idegen fegyveresek, a város papi feleségei (kohánot) tiltottá válnak. De ha vannak tanúik, akár rabszolga, vagy rabszolganő, akkor (a papi feleségek) szavahihetők. Az ember nem lehet szavahihető, a saját tanúsága szerint. Rabbi Zechárjá ben háKácáv azt tanúsította: „A szentélyre esküszöm, a feleségem nem mozdult mellőlem, attól kezdve, hogy az idegenek beléptek Jeruzsálembe és azt elhagyták”. (A Bölcsek) azt mondták neki: „senki sem szavahihető a saját vallomása szerint.”

 

Ketubot 10

Ezek felnőttként tanúskodhatnak arról, amit gyerekkorukban tapasztaltak. Az embereknek például elhiszik: „Ez apám kézírása”, „a tanítóm kézírása”, vagy „a testvérem kézírása, vagy emlékszem, hogy egy bizonyos nő, megházasodott és közben esküvői fátylat viselt, és a haját kibontotta”. „Vagy valaki elhagyta az iskolát, hogy a rituális fürdőbe menjen, hogy terumát ehessen.” „Vagy ez az ember megosztotta velünk az eleséges tárolót. Vagy ez a Bét háPrász,[5] vagy ez az a hely, ahová szombaton[6] megyünk”. De annak nem hisznek, aki azt mondja: „egy út vezetett erre, amelyen az illető járni szokott, vagy ez az ember gyászolókat kísért és gyászbeszédet tartott ezen a helyen.”

[1] Esküvői fátyol és kibontott haj, két jel a szűz esküvői megjelenésére.

[2] Édes magokat (pirított magokat) osztanak a szűzlány esküvőjén.

[3] Héberül: „ha pe se ászár, ha pe se hitir”.

[4] Amíg férjnél volt, más férfi számára tiltott volt, a válás után szabad lett más férfivel házasságra lépni.

[5] Bet háPrász: sírhely, amelyet felszántottak.

[6] Szombaton csak a szombat-határig mehetnek.

támogatás

Címkék:Ketubot, Misna