Misna magyarul – Jomá 6.

A parancsolat szerint a két jom kipuri áldozati bak, külsőre és magasságra egyformán kell kinézzen, úgy hogy árban is megegyeznek és egy időben vásárolták őket. Ha áruk különbözik, akkor is kósernek számítanak. Ha az egyiket ma vásárolták, a másikat pedig holnap vásárolják, az akkor is kóser.

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

A Táánit után a Moed rendből utóljára sorra kerülő misna a Jomá.  Ez arámi szó, jelentése: a nap. Az év legszentebb napjáról van szó, a Jom Kipurról, (magyarul engesztelő nap). Jom Kipur törvénye a Tóra által elrendelt parancsolat. Olyan böjtnappal jár, amely még a hagyománytól eltávolodó zsidóknak sem idegen. A traktátus nyolc fejezetből áll, melyek közül az első a főpapról szól, a további hét pedig a nép számára előírt szabályokról.

 

Szeder MOED

Misna Jomá 6

 

6/ 1

A parancsolat szerint a két jom kipuri áldozati bak, külsőre és magasságra egyformán kell kinézzen, úgy hogy árban is megegyeznek és egy időben vásárolták őket. Ha áruk különbözik, akkor is kósernek számítanak. Ha az egyiket ma vásárolták, a másikat pedig holnap vásárolják, az akkor is kóser.[1] Ha az egyik kecskebak elpusztul a sorsolás előtt, vásárolni kell helyette másikat. Ha a sorsolás után pusztul el, akkor új párt vásárolnak, és újra kell sorsolni. Ha az Örökkévalónak szánt kecskebak elpusztul, akkor az legyen helyette, amely (az új sorsolás szerint) az Örökkévalónak lett szánva. Ha az Ázázel-nek[2] kisorsolt állat pusztul el, az Ázázel-nek kisorsolt (új) állat lép a helyébe. A második bakot pedig legelni hagyják, amíg alkalmatlanná válik,[3] és akkor eladják és a pénzen nedává áldozatot vesznek, mivel a közösség vétekáldozatját nem hagyják veszni. Rabbi Jehuda azt mondja: hagyni kell, hogy meghaljon. Még azt is mondta Rabbi Jehuda: ha az Örökkévalónak szánt bak vére elfolyik,[4] Ázázel bakját pusztulni hagyják, (és egy másik pár bakot hoznak). Ha az Ázázelnek szánt bak hal meg előbb, (akkor az Örökkévalónak szánt) bak vérét kiöntik és (másik párt hoznak).

 

6/2

(A pap a sivatagba) küldendő bak elé áll, két kezét az állat fejére teszi és vallomást tesz. A következőket mondja: Ó, Örökkévaló, bocsásd meg a rosszat, a bűnöket, a vétket, ahogy a színed előtt vétkezett a te néped, Bét Jiszráel, ahogy a Tórában írva van: „mert e napon engesztelést szereznek számotokra, hogy megtisztítsanak benneteket: mind a ti vétkeitektől az örökkévaló színe előtt megtisztultok” (Lev 16, 30). És akkor a papok és a nép, akik a szentély csarnokában álltak meghallották a kimondott Nevet a főpap szájából, térdre rogytak, meghajoltak és arcukra borultak, és azt mondták: „Baruch sem k’vod málchuto le-olam vaed.”

 

6/3

(Ázázelnek) szánt bakot átadták annak, aki az állatot (Ázázelhez) vezette. Mindenki vezetheti a bakot, de a papok szokása szerint izraeli nem vezetheti. Rabbi Josze azt mondja, hogy egyszer izraeli vezette, akit Arzelának hívtak.

 

6/4

Járdát készítettek[5] neki (és kísérőjének) a babilóniaiak[6] miatt, akik cibálni szokták a (bak) szőrét, és az mondták: fogd már, vidd már innen. Jeruzsálem előkelőségei elkísérték az első sátorig. Tíz sátor volt Jeruzsálemtől a szikláig, kilencven ris távolságban, ahol hét és fél ris egyenlő egy mil-lel.

 

6/5

Minden egyes sátornál azt mondták a kísérőnek[7], itt az étel, itt a víz, és elkíséri(k)[8] minden sátorig, kivéve az utolsót, és nem mennek vele a szikláig, hanem ott megállnak és messziről figyelik, mi történik.

 

6/6

Mit csinál a bak kísérője? Két részre vág egy piros fonalat, az egyik felét a sziklához[9] köti, a másik felét a bak két szarva közé erősíti. Hátulról lelöki a bakot a szikláról, az onnan legurul. Leérvén a szikla közepéhez, darabokra szakad. A kísérő az utolsó sátorig megy és ott vár a sötétedésig. Mikor válik a kísérő ruházata tisztátalanná? Mikor elhagyja Jeruzsálem falait. Rabbi Simon szerint mikor lelöki a bakot a szikláról.

 

6/7

(Miután a főpap átadta az Ázázelnek szánt bakot) az elégetésre váró bikához és bakhoz lép. Testüket felvágja és kiveszi a füstölésre szánt részeket,[10] tálra teszi azokat és az oltár tüzén elfüstöli. (A lábakat és más részeket) rudakra kötözik és az égető helyre[11] viszik. Mikor válik a ruhájuk tisztátalanná? Mikor a szentély udvaráról a falakon túlra távoznak. Rabbi Simon szerint, amikor a tűz az áldozat nagy részét megemésztette.

 

6/8

Jelentették  a főpapnak: a bak megérkezett a sivatagba. Honnan tudták, hogy a bak megérkezett a sivatagba? Oszlopokat állítottak, és onnan zászlókkal jeleket adtak, és tudták, hogy a bak már a sivatagban van. Rabbi Jehuda azt mondta, hogy biztos jelnek számított a Bet Hidudo[12] amely három mil távolságra volt Jeruzsálemtől. Egy milt mentek a sivatag felé, és egy milt vissza, és közben egy mil megtételének megfelelő időt pihentek,[13] és tudták, hogy a bak már a sivatagban van. Rabbi Ismáel azt mondta: más jel is volt, mikor a vörös fonál egyik végét a szentély csarnokában tartották és amint a bak a sivatagba ért, a fonál kifehéredett, ahogy az idézetből tudjuk: „bűneitek, ha veresek, mint a hó kifehérednek”, (Ésa 1).

[1] Egy nap különbséggel vásárolták őket.

[2] Ázázel: sivatagi hely, (meredek szikla?) ahol a nép bűneit hordozó bakot megölik.

[3] A jomkipuri áldozatra alkalmatlan.

[4] A vér elfolyik, mielőtt az áldozati vér-hintés bekövetkezne.

[5] Fa járda: amely kivezetett a szentélyből.

[6] Babilóniaiak: bábeli zsidók.

[7] A kísérő nem nyúlhatott az ételhez és az italhoz, lévén böjt nap.

[8] Jeruzsálemiek figyelik a bak kísérőjét.

[9] A bakot végül is lelöki a szikláról, amikor az elpusztul, és a bűnök megbocsájtása jeléül a vörös fonál kifehéredik.

[10] Részek: belsőségek.

[11] Égető hely: a városon kívül esik.

[12] Bet Hidudo: a sivatag „kapuja”.

[13] Ez összesen három mil, a sivatag távolsága.