Misna magyarul – Jevamot 16

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

“Ha egy férfi a vízbe esett, akár (a víz) látható módon véget ér (leapad), akár nem, a feleség nem mehet férjhez. Rabbi Meir azt mondja, történt valakivel, aki mély vízbe esett, és aztán három nap múlva kijött. Rabbi Joszi azt mondta: történt egy vak emberrel, aki alámerült a vízben (barlangban) a kísérője utána ment és mindketten belefulladtak. Némi várakozás elég, és feleségeik engedélyt kapnak, hogy házasodjanak. Ázsiában történt, hogy valaki a tengerbe merült és csak a lába került elő. A bölcsek azt mondták, ha a térde feletti rész volt az, a felesége megházasodhat. Ha a térd alatti rész, nem házasodhat össze.”

Képünk illusztráció

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

Násim (Asszonyok) rendjének első traktátusa a Jevamot, (magyarul sógorházasság) szabályaival foglalkozik. Ha valakinek a fiútestvére gyermek nélkül meghal, az illető (ugyanattól az apától) köteles feleségül venni az özvegyet, hogy „nevet” állítson az elhunytnak, (ld. MTörv 25, 5-10).

Az ilyen házasságkötés neve héberül jibum (latinul levirátus). Ha a testvér családi állapotát folyatni kívánó férfi, héb. jávám, vagy a férfitestvérnek szánt asszony (jevámá) nem akarják folytatni a rokoni kapcsolatot, akkor a jibum helyébe lép a hálicá, a házasság alól való felmentés, szimbolikus módon a szandál lehúzása, amely a családon kívüli házasság számára is szabaddá teszi az özvegyet.

 

JEVAMOT 16

Jevamot 16/1

Asszony, akinek férje és asszonytársa külföldre utazott és aztán jelentették neki, hogy a férj meghalt, nem házasodhat és nem köthet levirátus házasságot, amíg meg nem tudja, vajon az asszonytárs várandós vagy nem. Az asszonynak nem kell aggódnia az anyósa miatt. Ha az anyós állapotos volt[1] az utazás idején, van oka aggodalomra. Rabbi Jehosua azt mondja: nem kell aggódjon.

 

Jevámot 16/2

Két sógornő[2] (itt: jevámot). Az egyik azt mondja, meghalt a férjem,[3] tilos újra házasodnia a másik nő férje számára, és a másik sógornőnek is tilos házasodni ugyanilyen megfontolás szerint. Az egyiknek vannak tanúi,[4] a másiknak nincsenek tanúi. Akinek vannak tanúi, nem házasodik újra, akinek nincsenek tanúi, házasodhat. Az egyiknek vannak fiai, a másiknak nincsenek fiai. Akinek vannak fiai, szabad (a házasságra), akinek nincsenek, nem szabad. Levirátus házasságot kötöttek, és a levírek meghaltak, nem házasodhatnak. Rabbi Elázár azt mondja: mivel egyszer már házasodtak levírrel, ezután akárkivel házasodhatnak.

 

Jevámot 16/3

Az elhunyt férj személyazonosságát illető tanúságot nem fogadják el, csak a teljes arcmással, beleértve az orrát, hiába van a testén vagy a ruházatán ismertető jel, és addig nem tanúskodnak, míg teljesen ki nem adta a lelkét, még akkor sem, ha szétmarcangolva látják, megfeszítve, vagy a vad által széttépve. Három napon belül tanúskodnak, de Rabbi Jehuda ben Baba azt mondja: az ember, a hely és az idő nem egyformán jön számításba.[5]

 

Jevámot 16/4

Ha egy férfi a vízbe esett, akár (a víz) látható módon véget ér (leapad), akár nem, a feleség nem mehet férjhez. Rabbi Meir azt mondja, történt valakivel, aki mély vízbe esett, és aztán három nap múlva kijött. Rabbi Joszi azt mondta: történt egy vak emberrel, aki alámerült a vízben (barlangban) a kísérője utána ment és mindketten belefulladtak. Némi várakozás elég, és feleségeik engedélyt kapnak, hogy házasodjanak. Ázsiában történt, hogy valaki a tengerbe merült és csak a lába került elő. A bölcsek azt mondták, ha a térde feletti rész volt az, a felesége megházasodhat. Ha a térd alatti rész, nem házasodhat össze.

 

Jevámot 16/5

Elég, ha hallotta, ahogy az asszonyok azt híresztelik: ez és ez az ember meghalt. Rabbi Jehuda azt mondja: elég, ha a gyerekek emlegetik, hogy megyünk gyászolni és temetni ezt és ezt az embert. Nincs, és nem kell szándék ahhoz, hogy ezt mondják.[6] Rabbi Jehuda ben Baba azt mondja: izraelita ember esetén a szándék szükséges.[7] bálványimádó (goj) esetén nem kell szándék a tanúságtételhez, ellenkezően: a szándékosan adott tanúság nem számít.

 

Jevámot 16/6

A tanúságtétel gyertyafénynél vagy holdfénynél történik, de a nő azonosíthatatlan hang[8] alapján is megházasodhat. Valaki egyszer a hegy tetején állt, és ezt kiáltotta: valamely illetőségű, valakinek a fia, meghalt. Odamentek, de (a hegy tetején) senkit nem találtak, és mégis férjhez adták az elhunyt özvegyét. Másik eset történt Cálmon-ban, ahol valaki azt mondta: ez a nevem, ennek a fia vagyok, megmart a kígyó és meg fogok halni. Odamentek, de nem ismerték fel, mégis férjhez adták az özvegyét.

 

Jevámot 16/7

Rabbi Ákiva azt mondta: mikor Nehárdeába[9] mentem, hogy meghirdessem a szökőévet, találkoztam a Bet  Dli-beli Nehemiával, aki azt mondta nekem: Izrael földjén Rabbi Jehuda ben Baba kivételével senki se ad férjhez nőt egyetlen tanú alapján. Rabbi Ákiva így válaszolt: valóban, ez igaz. Mondd meg nekik a nevemben (folytatta Nehemia): tudjátok meg, hogy az ország (Babilónia) tele van hadakkal, (fegyveresekkel).[10]  Azt tanultam Raban Gamlieltől, hogy a nőt egy tanú alapján is férjhez adják (újra házasítják). Mikor oda mentem, és előadtam ezeket Raban Gamliel előtt, szavaim hallatán örvendett, és azt mondta: barátot találtunk Rabbi Jehuda ben Baba számára. Beszélgetés közben Raban Gamliel visszaemlékezett, hogy amikor néhány embert megöltek Tel Árzában, és akkor (az öreg) Raban Gamliel férjhez adta özvegyeiket egy tanú vallomása alapján. És azóta is törvény maradt, hogy egy tanú vallomása alapján a nő újra házasítható. Törvény lett, hogy attól a tanútól is elfogadják, aki másik tanútól hallotta, vagy akár rabszolgától, vagy asszonytól, vagy szolgálólánytól is elfogadják. Rabbi Eliezer és Rabbi Jehosua azt mondják: nem házasítják ki a nőt egy tanú alapján. Rabbi Ákiva azt mondja: asszony tanúsága alapján nem, sem pedig rabszolga vagy szolgálólány vallomása alapján, és rokonok tanúsága szerint sem. Azt mondták neki: történt a Lévitákkal, akik Coárba mentek, a datolyapálma városába, és valaki közülük megbetegedett, akit a fogadóban hagytak. Visszatérve azt kérdezték a fogadósnőtől: hol az emberünk? A fogadósnő azt válaszolta: meghalt és én eltemettem. És ott férjhez adták az özvegyét. Azt kérdezték (R. Ákivától): vajon a pap felesége felér[11] a fogadósnővel? Mivel a fogadósnő szavahihető, a fogadósnő kihozta az (elhunyt lévita) botját és zsákját és a Tóra tekercset, amely nála volt.

Jegyzetek

[1][1] Anyós állapotos: fiútestvért szülhet, aki levír lehet az özvegy számára.

[2] Két sógornő: két fiútestvér feleségei.

[3][3] A másik sógornő is ugyanazt mondja.

[4] Tanúja: a férje halálára.

[5] A test oszlása miatt.

[6] Nem kell szándék, hogy ez tanúságnak tűnjön.

[7] Szándék: a halálával kapcsolatos tanúságtétel szándékkal történik.

[8] hang: amely kimondja, hogy a férj meghalt.

[9] Helység Babilóniában.

[10] Fegyveresek: ezért nem utazik maga, hogy személyesen elmondja.

[11] Felér: szavahihető a halál tanúsága ügyében.

támogatás