Misna magyarul – Jevamot 12.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

És a jevámá a férfi elé áll az öregek (bírák) szeme láttára és lehúzza cipőjét és a szemébe köp, hogy a bírák is lássák a nyálat. A (nő) jevámá hozzáteszi: „ez jár annak a férfinek, aki nem hajlandó házat (nevet) állítani elhúnyt testvére számára”.

Képünk illusztráció

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.  

Násim (Asszonyok) rendjének első traktátusa a Jevamot, (magyarul sógorházasság) szabályaival foglalkozik. Ha valakinek a fiútestvére gyermek nélkül meghal, az illető (ugyanattól az apától) köteles feleségül venni az özvegyet, hogy „nevet” állítson az elhunytnak, (ld. MTörv 25, 5-10).

Az ilyen házasságkötés neve héberül jibum (latinul levirátus). Ha a testvér családi állapotát folyatni kívánó férfi, héb. jávám, vagy a férfitestvérnek szánt asszony (jevámá) nem akarják folytatni a rokoni kapcsolatot, akkor a jibum helyébe lép a hálicá, a házasság alól való felmentés, szimbolikus módon a szandál lehúzása, amely a családon kívüli házasság számára is szabaddá teszi az özvegyet.

 

Misna Jevámot 12

 

Jevámot 12/1

A hálicá aktusát három bíró jelenlétében végzik, és ez akkor is szabályos, ha azok kezdő bírák.[1] Ha az asszony, (a levír szandálja helyett) cipőt húz le a hálicá szabályos.[2] Ha anpilin-t[3] húz le, a hálicá szabálytalan. Szandálban végzi, amelynek sarka van, szabályos. Ha nincs sarka, szabálytalan. Ha a (szandál) fűzőit a térd alatt köti meg, szabályos, ha a fűzőit a térd felett köti meg szabálytalan.

 

Jevámot 12/2

Ha olyan szandálban végzik, amely nem az övé, vagy fából készült, vagy bal oldali cipőben a jobb lábon, a hálicá érvényes. Hálicá nagy méretű szandállal, de járni lehet benne, vagy túl kicsivel, mely a láb nagy részét elfedi, a hálicá szabályos. Ha a hálicá művelete éjszaka történik, a hálicá szabályos. Rabbi Eliezer szabálytalannak tartja. Ha a bal lábon végezték, a hálicá érvénytelen, de Rabbi Eliezer elfogadja.

 

Jevámot 12/3

Levette a (levír) szandálját, és köpött, de nem mondta el a szokásos szöveget, a hálicá szabályos.[4] Elmondta és köpött, de nem vette le a férfi szandálját, a hálicá érvénytelen. Levette a szandált és mondta a szöveget. de nem köpött, Rabbi Eliezer szerint a hálicá érvénytelen. Rabbi Ákiva azt mondja: a hálicá érvényes. Rabbi Eliezer azt mondta: a következő módon járunk el: minden olyan szabály,[5] amely cselekvéssel párosul, elmaradása akadályozza a parancsolat érvényét. Ezt válaszolta neki Rabbi Ákiva: ugyanez a szöveg (a Tórából) bizonyíték arra, hogy „ezt cselekszik azzal az emberrel…” – minden, amely az ember testével kapcsolatban történik.[6]

 

Jevámot 12/4

A süketnek (vagy süketnéma) húzzák le a szandálját, vagy ha süket nő húzza le a szandált, vagy kiskorúnak húzzák le, a hálicá érvénytelen. Ha kiskorú lány húzza le, érvénytelen, felnőtt korában megismétli. Ha nem ismétli, a hálicá érvénytelen marad.

 

Jevámot 12/5

Ha a hálicá két ember (tanú) jelenlétében történik, vagy három jelenlétében, akik közül az egyik alkalmatlan (tanúságra) vagy rokon, a hálicá érvénytelen. Rabbi Simon és Rabbi Johánán háSzándlár érvényesnek tekinti. Megtörtént, hogy a börtönben lévő fogolynak végzett hálicát egy (kívül lévő) nő. Az eset Rabbi Ákivá elé került, aki érvényesnek tekintette.

 

Jevámot 12/6

Íme, a hálicá parancsolatának lefolyása: a levír (az elhunyt testvére) és a jevámá (az elhunyt testvér özvegye) a bíróság elé járul, ahol tanáccsal látják el őket a Tóra szerint (MTörv 25, 8): „Erre hívják meg városának vénei és szóljanak hozzá, ő meg odaáll és azt mondja: nem akarom elvenni.”  És a nő így szól: „a levir (jávám) vonakodik, hogy testvérének nevet állítson Izraelben: nem akar engem elvenni”, ő pedig így válaszol: „nem akarom elvenni”. Ezek a szavak a Tóra nyelvén hangzanak el, (héberül).[7] És a jevámá a férfi elé áll az öregek (bírák) szeme láttára és lehúzza cipőjét és a szemébe köp, hogy a bírák is lássák a nyálat. A (nő) jevámá hozzáteszi: „ez jár annak a férfinek, aki nem hajlandó házat (nevet) állítani elhúnyt testvére számára. Eddig tart a felolvasás. Történt, hogy Rabbi Hirkanosz a terebintus fa alatt, Eitam faluban, végig olvasta a szakaszt. Ezért szokássá vált befejezni az egész szakasz olvasását. Azt is hozzáteszik: „És így neveztessék Izraelben: a lehúzott sarujú háza” (MTörv 25, 10). Ezt a bírák kötelesek kimondani a (lehúzott sarujú családjáról) és nem a tanulók. Rabbi Jehuda azt mondja: Mindenki, aki az esemény körül áll, köteles ezt mondani: „a lehúzott sarujú, a lehúzott sarujú, a lehúzott sarujú!”

[1] Kezdő vagy laikus – nem kinevezett bíró: héb. sofet HEDIOT

[2] A hálicá során a szandál (és nem cipő) lehúzása szabály.

[3] Anpilin – filc

[4] Szokásos szöveg hálicá esetén: férjem bátyja nem akarja megörökíteni testvére nevét Izraelben, nem akarja elvégezni a hálicá parancsolatát…

[5] Cselekvéssel jár: MTörv, 25, 9.

[6] Cselekvés a szandál lehúzása, de a köpés nem az.

[7] Tóra nyelvén: arámiul nem mondhatják.

támogatás