Mint az álom, mely elszáll… – Ros Hasana 5776

Írta: Schőner Alfréd, Raj Ferenc. Szerdócz Ervin - Rovat: Hagyomány

Rabbik köszöntik a zsidó újévet a Szombatnak küldött írásaikban. Sana tova u metuka – legyen az elkövetkező év jó és édes!

rosh-hashana
Magyarország valamennyi rabbiját felkértük, hogy az új év, a zsidó őszi ünnepek alkalmából néhány gondolatával tisztelje meg a Szombat olvasóközönségét. A válaszolók közül ezúttal Schőner Alfréd, Raj Ferenc és Szerdócz Ervin sorait olvashatják.

schoner_alfredSchőner Alfréd: “Ne félj szolgám, Jákov”

Ünnepi jókívánságok, 5776

A demokratikus, a szabadon gondolkodó világon alapvető fogalom a tolerancia és együttérzés, mert akkor várhatjuk csak el, hogy a világ megérti azokat a megpróbáltatásokat és szenvedéseket, amelyeket a mi népünk élt, vagy él át a mai napig. Szerte a világban, ahol ilyen eseményeket látunk, vagy ilyen hangokat hallunk, a zsidó ember nem maradhat közömbös mások szenvedése iránt, de elvárja, hogy más se legyen közömbös az ő sorsa iránt.

Mert mit akar a zsidó? Csendben élni, békében, nyugalomban teremteni, alkotni, kutatni, tanítani, felnevelni gyermekeit.

Az ókori Szentélyben a Kohén Hágádol, a főpap szolgálatát, a Tóra és a Talmud Joma traktátusa alapján rögzíti, s örök értékű, fennkölt imáját adaptálja a nagyünnepi liturgia. E költői szavakat idézzük.

“Oh, legyen a Te Akaratod, Istenünk és Őseink Istene, hogy ez az év, amely következik, javunkra legyen és Izrael házának javára. Olyan esztendő legyen, amelyben javaid kincstárát megnyitod. Bőség éve. Áldás éve. Szerencse éve. Gabonának és mustnak éve. A boldogság és a Szentély diadalának éve. Öröm, derű éve. Jó élet éve. Harmat és eső, termékenység és verőfény éve.

Olyan esztendő legyen, amelyben a zamatos növények édessé érlelik gyümölcseiket. Olyan esztendő, melyben, a bűnbocsánat tisztaságában élünk.”[1]

Az egész világ feszültséggel, aggodalommal s várakozással teli. Vajon mi lesz holnap? Lesz-e holnap? Remélem, hogy lesz jövőnk, hogy még édes a fény, melynek napsugarait eltakarják a terror árnyai. Építünk tovább hitéletet, otthont és munkahelyet, közösséget és közös értéket. Amikor az 5776. zsinagógai évet köszöntjük, idézzük a nagy próféta szavait:

ואתה אל תירא עבדי יעקב נאום ה”

“És te ne félj szolgám Jákob,  szól a Örökkévaló, és ne félj Izrael, mert én megsegítelek távolból. “ (Jeremiás 30. 10)

Benne, a Világ Alkotójában bízunk, aki kegyelemmel, szeretettel és irgalommal viseltetik és meghallja fohászunkat.

Békét ad Izraelnek, s az egész világnak…!

[1] Hevesi Simon fordítása

Dr. Schőner Alfréd az Országos Rabbiképző – Zsidó egyetem rektora.


raj_ferencRaj Ferenc: A népek „összetörik kardjaikat”

Közeledve az újesztendőhöz erkölcsi kötelességünk, hogy végiggondoljuk cselekedeteinket és értelmet adjunk életünknek. A hagyomány arra ösztönöz, hogy kérdéseket tegyünk fel és kutassunk a válaszok után. Nem véletlen, hogy Ros Hásáná, szó szerint „az év feje/kezdete” még két másik népszerű névvel is rendelkezik: „Jom Házikáron” és „Jom Hádin”, az Emlékezés, valamint az Ítélet Napja. Az ezekhez a nevekhez fűződő motívumokat a liturgia is hűségesen visszatükrözi. Fontos megjegyezni, hogy a zsidó optimizmus itt is győzedelmeskedik: még az Ítélet Napjának az üzenete is életigenlő és bátorító.

„Ki lo táchpoc b’mot hámét…” – „Te nem kívánod a halált érdemlőnek pusztulását, hanem hogy visszatérjen bűnös útjáról és életben maradjon, s a végnapig várakozol reá, hogy ha visszatér, legott elfogadjad…”

Az istenadta gyönyörű eszmékhez és tanokhoz való visszatérést sokkalta könnyebb a közösséggel együtt végrehajtani. Rokonaink, barátaink, hitsorsosaink és a zsidóság iránt érdeklődő embertársaink jelenléte erőt ad nekünk és inspirál arra, hogy felismerjük, hogy mi mindannyian „b’celem Elohim”, Isten képmására lettünk teremtve. Ha a héber Bibliának ezt az üzenetét többen megértenék, akkor Ézsaiás próféta világbékét megálmodó látomása valóra válhatna. Hiszen akkor a népek „összetörik kardjaikat kapákká és dárdáikat kacorokká; nem emel nemzet nemzet ellen kardot és nem tanulnak többé háborút”. (Ézsaiás 2:4)

Az Isten képmására teremtett ember az Örökkévaló aktív partnere a még be nem fejezett teremtés folyamatában, és ezért is kötelességünk, hogy megfeszített erővel dolgozzunk és munkálkodjunk „tikkun olám”, a világ megjavításán. Mindehhez erőt ad nekünk hitünk és az Istenbe vetett bizalom.

A kabbala mesterei különösen szeretik a számmisztikát. Szerintük, mivel a héber betűknek számértéke van, bizonyos egyezéseknek nagy a jelentőségük. Közismert tény, hogy feliratokban és sírköveken, valamint más héber dokumentumokban a dátum jelölésére a „li-f’rát kátán” („a kis időszámítás szerint”) metódusát használják, ami az ezreket mellőzve csak a százas számokra hivatkozik. Ennek értelmében a beköszöntő zsinagógai újesztendő számértéke 776. Ómenszerű egybeeséssel a héber Biblia egyetlenegy mondata, amelynek számértéke 776, szintén az Istenbe vetett bizalomról beszél. (Ézsaiás 26:4)

„Bitchu bá-Ádonáj ádé-ád ki b’-Jáh Ádonáj cur olámim” – „Bízzatok az Örökkévalóban mindvégig, mert Isten, az Örökkévaló, örök szikla”.

Legyen 5776 a hit és a bizalom esztendeje. Adjon erőt nekünk hitünk életigenlése, és bátorítson bennünket végtelen bizalmunk Istenben.

 

Dr. Raj Ferenc, a Bét Orim Reform Zsidó Hitközség alapító rabbija, a kaliforniai Berkeley Beth El Közösségének emeritus rabbija.


 

SzerdóczSzerdócz Ervin: Mint az álom, mely elszáll…

A közelgő Zsidó Új Év, a  ראש השנה Rojs Hásono  imarend  legmeghatározóbb, vallásfilozófiai tartamú, szimbolikus szövegű imája az ונתנה תקף Unszáné Tojkéf,  imaciklus. Vallásfilozófiai tartalmát az a koncepció adja, hogy I-tennek „szüksége” van minden hívő zsidóra, aki személy szerint I-ten szingularitásának megerősítője.  Tehát nem lehet „érdeke” a zsidó büntetése, halála. I-ten ezen a szent napon szinte várja a vétkezőt, hogy megtérjen és tesuvát תשובה gyakoroljon.  Talmud Ávodá Zárá traktatus 17a. a kérdésben különös történettel illusztrálja a תשובה (tesuva), megtérés fogalmát. Volt egy nagyon bűnös ember, kinek neve is ismert: Elázár ben Dordájá. Elhatározta, hogy תשובה (tesuvát), megtérést gyakorol, nem tudta hogyan kezdjen hozzá. Ég és föld segítségét kérte, majd napot és holdat, végül hegyeket és völgyeket. Mindhiába. Rájött, hogy csak magára számíthat. Szörnyen elkeseredett. Fejét térdei közzé fektetve sírásba tört ki. Addig sírt, amíg hirtelen meghalt. Ekkor egy égi hang hírdette: „Rabbi Elázár ben Dordájá részese vagy a túlvilági életnek!” Ezt meghallva rabbi Jehuda a „ Fejedelem” sírásban tört ki: „ Van aki a túlvilági üdvösségért éveket tesz, és van aki egy röpke óra alatt megszerzi?”  Majd még hozzátette: „ Nem elég a megtérőnek, hogy befogadják (a túlvilági életbe) még rabbinak is hívják?”

Az ונתנה תקף Unszáné Tojkéf imával kapcsolatosan érdemes szót ejteni a keletkezéséről. Hagyomány szerint, volt a XII. században, az egyik német választófejedelemséghez tartozó Mainz városában élt a nagy tudású  szent ember rabbi Ámnon. A választófejedelem nagyra becsülte és barátjának és tanácsadójának fogadta. Győzködni kezdte a rabbit, hogy kapcsolatukra való tekintettel térjen ki, hagyja el ősei vallását . A rabbi udvariasan elutasította. Más alkalommal a rabbi három napi gondolkodási időt kért.  Hazafele menet rájött meggondolatlanságára. A három napot Ámnon rabbi imával és böjttel töltötte, I-ten bocsánatát kérve. Elhatározta történjen bármi, nem megy vissza a fejedelemhez. A fejedelem a három nap leteltével magához hozatta a rabbit erőszakkal, konkrét választ követelve. A rabbi szerint nyelve megérdemli, hogy kivágassák:  hogyan mondhatott ilyen képtelenséget. A fejedelem szerint a lábait kell levágni, hiszen fogadalma ellenére azok nem vitték eléje. A rabbi miután megtagadott minden kitérési  felszólítást, végrehajtották rajta az ítéletet. Új Év volt, Rojs Hásono. A rabbi kérte szolgáit vigyék a zsinagógába a frigyszekrény elé. Elérkezett a Kdusá, melyben saját imájával szentelte meg I-ten nevét. Elmondta a ונתנה תקף Unszáné Tojkéf imát és meghalt. Rövidesen Kalonimos ben Mesulám álmában megjelent és megtanította az imát tanítványának. Az imát melyet a mai napig elmondunk. Az ima szimbolikus képekben hirdeti, hogy itt az ítélet napja, amikor megszólal a sófár az angyalokat is rettegés és félelem fogja el. I-ten előtt, aki egyben vádló és bíró, tanú és védő, elhalad minden élő, mint juhnyáj a pásztor botja alatt. I-ten mindenkit számba vesz, megvizsgál és kiszabja ki-ki napjait, megírja jövő évi sorsát.

Az ima legszebb részének fordítása:

„ Hiszen amilyen a Neved, olyan dicséreted, nehezen gyúlsz haragra és könnyen békélsz meg, mert nem kívánod a bűnös halálát, hanem azt, hogy változtassa meg viselkedését, hogy életben maradjon. Halála napjáig vársz rá türelemmel, ha megtér mindjárt elfogadod azt. Igaz, mert Te vagy teremtőjük, és Te ismered természetüket, hogy húsból és vérből vannak. Az ember porból jön és por lesz a vége, élete kockáztatásával keresi kenyerét, olyan, mint a törött cserép, mint az elszáradt fű, mint a hervadó virág, mint a tűnő árnyék, mint a múló felhő, mint a szélfuvallat, mint a futó homok s mint az álom, mely elszáll.”

Az ima e gyönyörű szavaival kívánom:

Minden kedves olvasó legyen bejegyezve az Jó Élet Könyvébe!

Szerdócz Ervin az Újpesti Zsidó Hitközség rabbija.

 

 

 

 

Címkék:Raj Ferenc, Ros Hasana, Schőner Alfréd, Szerdócz Ervin