Lennszunnyadók álma

A szegedi zsidó temető

A szegedi zsidó temető egyedülálló nemcsak az itt nyugvó híres személyek miatt (Pickek, Kotányik, Herzek, Lőwök stb.), hanem különleges textusai és kivételes szimbólumai révén is. Ebben a sírkertben nyugszanak a kezdetektől (1785) a hitközség tagjai, világhírű halottjaink, rabbik, elöljárók, tudósok, egykori neves családok földi maradványai. A jelenlegi szegedi zsidó temetőt 190 évvel ezelőtt, 1831-ben hozták létre, ekkor jelölték ki a helyét az akkori városhatárokon kívülre, a többi temetővel együtt.  A területet többször is bővítették és hozzáépítették a temetőgondnok házát.

A most is látható, a temető fölé magasodó kupolás impozáns épület a Baumhorn Lipót (1860, Kisbér – 1932, Budapest) által tervezett, stílusát tekintve egyedülálló, ún. “Ciduk Hadin ház”, a temető szertartási épülete.[1] Az 1903 és 1907 között készült, a szegedi Új Zsinagógával azonos historizáló stílusban, mór és szecessziós elemeket ötvöző impozáns épület a szegedi árvízben elpusztult egykori cinterem, azaz temetői szertartási épület helyén épült. Ez az épület jellegzetes alakjával, téglaburkolatával szinte testvére a szegedi Új Zsinagógának és a hitközségi székháznak.[2] A cinterem két szemközti bejárata feletti mezőkben az egyik oldalon a „Békesség”, szó, az északi oldalon pedig az épület építésének kezdő időpontja olvasható a héber naptár szerint: התרס”ז, illetve félkörívben egy idézet: Betér békében, nyugosznak fekvőhelyeiken, az egyenességben járók. (Ézs 45:7, IMIT ford.)

Az épület Dávid-csillag alakú gyertyatartókkal megvilágított belső falán héber vallási szövegek és az 1944 júniusában a Cserzy Mihály utcai téglagyárban elhunytak nevei találhatók. Tardos-Taussig Ármin grafikusművész (1874, Temesvár – 1936, Szeged) tervezte a cinterem falán látható első világháborús emléktáblát.[3]  Körülbelül 6 méteres magasságban látható tíz ablak, széleit festett, festett mákvirágok és mákgubók, a halál szimbólumai díszítik. Az építtetők elhunyt rokonaik neveit íratták az ablakok szélére, ezek közül néhány név a mai napig olvasható, például (zsidó neveiken) Bach Efraim Bar Cvi, Ungar Reizl, Landesberg Avraham, Landesberg Smuel és felesége Finkel. 1996-ban felújították, padlócsempéi és bútorzata még eredeti.[4]

A szertartási épület belső terének aljzatán közepén egy csapóajtó van, amin a szertartásig elhelyezik a fekete lepedővel letakart, egyszerű fakoporsót. Az alagsorban egy H-alakú kriptarendszer található, hetvenkét kriptafülkével, kriptás temetés esetén egyenesen ide engedték le a koporsót.[5]  A lenti nyughelyeket ma már nem használják, mert az év nagy részében magas a talajvíz. A második világháború idején többet „kincsek” reményében feltörtek, mindössze egy maradt épen.

Lőw az egyik gyászbeszédében részletesen leírta ezt a temetkezési módot: Aki a sírbarlangban fülkét váj elhunytja számára, az időre minden egyéb micvó alól mentes. Szent cselekvés volt az elhunytak eltakarítása mindenha nálunk. Legősibb módja ama fülkék felhasználása volt, amelyeket a szent föld mészszikláinak üregeibe vájtak. A sziklaüregből kiinduló fülkékbe, כוך, helyezték a holttetemet. Ezt az ősi temetkező rendet, amely ásatlan sírt, elrekesztett falüreget követelt sírlakul, újította föl chevránk, amikor e templom szerű kupola földalatti falazatát sírlakokká képezte ki. Védő tető enyhe borul a lennszunnyadók álmára.[6]

A temetőkert útjai melletti fasorokat az északi, bővített részen Lőw Immánuel tervezte.[7] A régi, Schäffer Mózes Joachim (1793 – 1882) chevra kadisa elnök által 1831-ben meghatározott területhez tartozott a tujasor és a tölgyfasor,[8] azon túl északról délre haladva nyírfasor, japán akácsor, tujasor, vadgesztenyesor, mogyorófasor, és szilfássor váltotta egymást köves, illetve földutakat szegélyezve, amelyek 1896-ra készültek el.[9]

A temető létesítése óta több mint 13.000 temetés történt. A sírhelyek közül azonban kb. 6000 már nem azonosítható.[10] A korai sírkövek feliratai közül sok a kő fajtája vagy állaga miatt alig olvasható, az újabbakra gyakran idézetek, sírfeliratok (a legtöbb esetben Lőw Immánuel jellegzetes, hexameterekben írt sorai), illetve az elhunytra utaló feliratok kerültek. A chevra kadisa szabályai szerint a közösség vezetőségének minden sírfeliratot jóvá kellett hagynia. A szabályok kimondták, hogy a sír felé néző oldalon egy rövid héber nyelvű felirat, majd életrajzi adatok, aztán két vagy négy, kivételes esetekben több héber nyelvű vers, majd vallásos ún. megnyugtató szavak szerepelhetnek; a kő másik oldalán pedig német vagy magyar nyelvű szöveg lehetett – héber felirat nélkül azonban nem készülhetett sírkő. ^[11] A szegedi zsidó temető sajátossága, hogy sok sírkövön a „született”, „házasodott” és „meghalt” szavakat Lőw Immánuel javaslata alapján gyakran szimbólumok helyettesítik: egy csillag, egy gyűrű és egy mély álmot hozó mákgubó.

Az egyik legpompásabb síremlék Lőw Lipót egykori főrabbié. Magasított alapon, görög oszlopsoros, tympanonnal díszített építmény alatt áll a héber és magyar feliratos tumba. Schäffer Mózes Joachim feljegyzéseiből tudjuk, hogy a főrabbi maga jelölte ki sírhelyét. Amikor egyszer kimentek a temetőbe, a főrabbi megkérdezte, hol van Klein József sírja -ő volt ugyanis a gyermekei tanítója és a hitközség jegyzője. Amikor odaértek, azt kérte, hogy abban a sorban legyenek a talmudtudósok, tanítók sírjai és ő is ide kerüljön majd egyszer, közvetlen Klein József mellé, kérte emellett azt is, hogy ne legyen közöttük másik sír. Fiának, Lőw Immánuelnek sírja néhány lépéssel arrébb van.

 

A sírok természetesen a szociális státuszra is utalnak: a kripták, a hatalmas márvány síremlékek mind a háború előtt épültek, méretük, felirataik, sőt még az ezeket körülvevő kertecskék és kerítések is az anyagi helyzetet tükrözik.

A keresztény temetőkhöz hasonlóan a zsidó temetőkben is szokás a háborús hősöknek monumentális síremlékeket építeni. Ezek mellett magyar szokás a családi sírkövön is megemlíteni a hősök és a holokausztban elpusztítottak neveit. A szegedi temetőben az első világháborús hősöknek és a holokauszt áldozatainak is vannak emlékművei.

Temetőnk köveinek, feliratainak, szimbólumainak, parkjának látványgazdagsága, a temetésre használt tereinek változása a mindenkori zsidó közösség életének, sorsának hű képe. Az egykori gazdag szegedi zsidó hitközség mára megcsappant és nagyon ritkán van temetés. A temető ugyanakkor nagyon jól reprezentálja az egykori közösség nagyságát, sőt rangját. Különleges szimbólumokkal ellátott sírjai, remekbe szabott kovácsoltvas kerítései között sétálva különösen átérezhető Lőw leírása: „Megindultan imádkozik — drága sírbaszállottaink — csendes nyugalmatokért, aki félszázadnál tovább látta sokasodni, sűrűsödni a sírsorokat, aki plántálta az örökzöld és a lombos fasorokat és elgondolta a gyász méltó keretéül e cinterem kupoláját; aki szívének vérével írta szülőknek, testvéreknek, Gótikájának és Terkájának sírversét:[12] annak szent e sírkert minden röge, minden fűszála.”[13]

Bibliográfia

Ábrahám Vera: Lőw Immánuel sírversei. Textusok a szegedi neológ izraelita temetőben. In: Magyar Zsidó Szemle füzetek 3, MTA-ORZSE Zsidó Kulturtudományi Kutatócsoport 2009

Ábrahám Vera: Szeged zsidó temetői. Szeged: [ismeretlen kiadó], 2016.

Hidvégi Máté: Lőw Immánuel élete. In: Hidvégi Máté és Ungvári Tamás: Lőw Immánuel válogatott művei. Virág és Vallás. Budapest: Scolar, 2019.

Lőw Immánuel: Száz beszéd. Szeged: Schwarz Jenő kiadása, 1923.

Oláh János: Temetés a zsidó hagyományok szerint a bibliai- és talmudi időkben, valamint napjainkban. In: Kharón – Thanatológiai Szemle V/4 (2001), 40-51.

Oszkó Ágnes Ivett: Baumhorn Lipót (1860-1932). Budapest: Holnap Kiadó, 2020.

Schőner Alfréd: Három homília a történelem tükrében. Magyar Zsidó Szemle 5 (2008), 11–31.

Tardos Taussig Ármin: Jelképes síremlékek. Szeged: Traub, 1932.

^[1] A temető szertartási termének héber neve a temetéskor elmondott ima után a ciduk hádin elnevezést kapta. A ciduk hadin (beletörődés Isten akaratába) egy ima neve is, melyet a gyászoló mond a temetőben. Szegeden – Lőw Immánuel főrabbi (1854, Szeged – 1944, Budapest) javaslatára – cinteremnek hívták a szertartási termet. Schőner 2008, 21 és Oláh 2001, 44.

[2] Oszkó 2020, 137.

^[3] Tardos-Taussig 1932, 9.

[4] Oszkó 2020, 137.

^[5] A cinterem tervrajzai: HU MNL CSML XV.2a 2684/1906

^[6] Lőw, “Böhm László” in Lőw 1923, 393-394. Böhm László (1898-1920) a jelen cikk szerzőjének, Pataricza Dóra dédapjának, Böhm Pálnak volt a bátyja. László mellett Böhm Sándor és Arany Róza, Pataricza Dóra ükapja és szépnagyanyja is a kriptában nyugszik.

[7] Hidvégi 2019, 28.

^[8] Ábrahám 2009, 13

^[9] Nagy István temetőgondnok, személyes beszélgetés, 2022.06.24.

^[10] 2022-ben Ábrahám Vera, Frauhammer Krisztina és Pataricza Dóra vezetésével megkezdődött a szegedi zsidó temető megmaradt köveinek digitális feldolgozása. A projekt első, 2022 júniusában átadott fázisában 50 sírkő kapott QR kódot, amiről leolvasható az alant nyugvó személy rövid életrajza. A projektet a Bonafarm (a Pick Szeged Zrt. jogutóda) finanszírozta.

^[11] Ábrahám 2016, 73.

[12] Lőw Immánuel sírverseiről: Ábrahám 2009, 13–17.

^[13] Lőw, „A százéves temető. 1931”. in Lőw 1939, 2: 236.