Jom kippur otthon

Írta: Verő Tamás főrabbi - Rovat: Hagyomány

Jom kippur napján a hagyomány szerint önvizsgálatot tartunk.

Kilépünk a mindennapokból, és megpróbáljuk értékelni önmagunkat, döntéseinket, emberi kapcsolatainkat, cselekedeteinket. Vajon milyen emberek vagyunk és milyenek szeretnénk lenni? Hogyan látjuk önmagunkat és miként ítélnek meg mások bennünket?  Elgondolkodunk azon, hogyan viszonyulunk a jelen életszakaszunkban a zsidósághoz, a gyökereinkhez. Mit jelentenek számunkra a hagyományok, mennyire erős a hitünk az Örökkévalóban? Talán ez a legnehezebb, legelvontabb része az önvizsgálatnak. Mérlegelni azt, hogy mennyit kérünk Istentől, és mit teszünk mi azért, hogy kiérdemeljük a segítségét. Minden évben egy napot, Jom Kipur napját a nehéz gondolatoknak szenteljük. Gondolunk rosszra és jóra, csalódásokra és reményekre egyaránt.

A mostani év mindannyiunk számára nagy változásokat hozott.  Az életünk addig kiszámíthatónak vélt része egyik napról a másikra bizonytalanná vált. Megváltozott az életmódunk, az emberekhez való hozzáállásunk, a napi rutinunk. A mai napon a feladatunk átgondolni azt is, hogyan viszonyulunk ezekhez a változásokhoz. Mennyire vagyunk önzőek, kicsinyesek, amikor a saját kis szokásaink feladását tekintjük a legnagyobb tragédiának a járványhelyzetben. Mennyire tudjuk beleélni magunkat mások helyzetébe? És hogyan hatott a járvány az Örökkévalóba vetett hitünkre? Vajon csak segítségért fohászkodunk hozzá, vagy felismerjük, milyen feladatot, küldetést szánt nekünk ezekben a furcsa, nehéz időkben?

Jom kipur délután szoktuk felolvasni Jónás történetét, akit az Örökkévaló megszólított: menjen el Ninivébe, ahol az emberek bűnös életet élnek, és mondja meg nekik, hogy változzanak meg. Jónás erre gondolkodás nélkül hajóra szállt az ellenkező irányba, hogy elmeneküljön a feladat elől. Ismerős az érzés, ugye? Amikor túl kicsinek érezzük magunkat, mi is inkább elmenekülünk a feladat elől azt várva, hogy majd mások megoldják. Tény, hogy az oltóanyagot nem mi fogjuk feltalálni. De amíg a hozzá értők dolgoznak rajta a laboratóriumokban, addig ránk is komoly feladatok hárulnak. Panaszkodás helyett biztassuk a körülöttünk élő családtagokat, barátokat, szomszédokat, segítsük egymást a mindennapokban. Adjunk cedákát, adományt a rászorulóknak. Töltsük hasznosan az időnket: tanuljunk minden nap egy kicsit a zsidóságról vagy héberül, önkénteskedjünk egy szervezetben, főzzünk meleg ételt vagy adjunk kézfertőtlenítőt az utcán élőknek, legyünk kedvesek és türelmesek másokkal, fogadjunk be egy állatot, ha tehetjük. Tegyünk meg mindent azért, hogy jövő év jom kipurkor, remélhetőleg már ismét közösségben álljunk az Örökkévaló előtt, és azt mondhassuk: kivettem a részemet a harcból. Ne várjuk meg, amíg a cethal gyomrába kerülünk, ne ott jusson eszünkbe, hogy nem tudunk elmenekülni a ránk háruló feladatok elől.

Imáink nagy része többes szám első személyben íródtak. Ovénu málkénu! A mi atyánk királyunk! Osámnu! A mi bűneink. Csak földrajzi kérdés, hogy nem tartózkodunk egy helyen. Imáink összeadódnak, együtt szólnak ma este, még hangosabban, még eddig bármikor!

Jónás a tenger mélyén, a cethal gyomrában kezdett el imádkozni, és az Örökkévaló meghallgatta őt. Minket is meghallgat az Örökkévaló, akár a zsinagógában, akár az otthonunkban szólítjuk meg őt. Mindannyiunk imái találjanak meghallgattatásra, ehhez kérem most az Örökkévaló áldását.

Elhangzott a Frankel Leó úti zsinagógában jom kippur előtti délután, zoom közvetítéssel, az erev jom kippuri ünnepi szertartás részeként.

EREV JOM KIPUR közvetítés

Enjoy the videos and music you love, upload original content, and share it all with friends, family, and the world on YouTube.

[popup][/popup]