Galamb áldozása – Misna magyarul, Zváhim 14.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

Galamb, mely túl fiatal, vagy galambféle, mely túl “öreg”, oltáron kívüli áldozatukért nem jár büntetés. Rabbi Simon szerint, ha “öreg” galambfélét áldoz, nem vétkezik. Fiatal galambok, áldozása után a a lo táásze (a tiltó parancsolat) szerint felelős.

 

A Misna ötödik rendjének címe : “Kodasim”, magyarul “Szent dolgok“. A szent dolgok a jeruzsálemi szentély szolgálatához tartozó áldozatok, az áldozati állatok levágása, a papok (kohánim) szolgálati szabályai és beosztása.
A kodasim rend tizenegy traktátust tartalmaz, melyek közül az első a zváhim, melynek jelentése: a szentélybe hozott áldozati állatok vágása.

Zvahim traktátus , 14. fejezet, a Kodasim c. rendből.

 

Zvahim 14/1

Ha valaki levágta a vörös tehenet és a szőrös bakot (bűnbak) és azokat elhamvasztotta a hamvasztógödrön kívül,[1] nem vétkes, mert ezek (az állatok) nem valók a szentély oltárára, mert írva van: “mindenki Izrael házából, aki levág ökröt vagy juhot vagy kecskét a táborban , vagy aki levágja táboron kívül, s a találkozás sátrának bejáratához nem vitte el, hogy bemutasson áldozatot az Örökkévalónak,…” (Lev 17, 4).

 

Zvahim 14/2

Ha rová ve hánirbá  (a hágó és a meghágott), vagy az idegen isteneknek áldozandó, (félretett állat), a prostituált bére, vagy ennek megfelelő, a kilájim[2], vagy a tréifá[3] , vagy a szokásostól eltérő, és minden olyan (állat), melyet nem visznek a szentély oltára elé, áldozatukért[4] nem jár büntetés. Testi hibás állat, akár állandó akár múló hibával, melyet az oltáron kívül áldoz, nem jár érte büntetés. Rabbi Simon azt mondja: állandó testi hibás áldozata után nem jár büntetés, a múló testi hibás állat után a ne tedd (a tiltó parancsolat) szerint járnak el.

Galamb, mely túl fiatal, vagy galambféle, mely túl “öreg”, oltáron kívüli áldozatukért nem jár büntetés. Rabbi Simon szerint, ha “öreg” galambfélét áldoz, nem vétkezik. Fiatal galambok, áldozása után a a lo táásze (a tiltó parancsolat) szerint felelős. A galamb és fiókája, és az idő hiányában feláldozott  nem jár érte büntetés. Rabbi Simon azt mondja: ez a ne tedd (parancsolat) szerint ítélendő. Rabbi Simon azt is mondta: minden, amely bizonyos idő elteltét igényli, a ne tedd parancsolat szerint ítélendő, és nincs benne káret.[5]  A Bölcsek hozzáteszik: minden (megítélés), amellyel nem jár káret, arra a ne tedd sem vonatkozik.

 

Zvahim 14/3

A “túl korán” kritériuma[6] egyformán vonatkozik az áldozati állatra, mind pedig az áldozóra. Kik a túl korán áldozók? A folyós férfi, a folyós nő, nő szülés után, leprás. Akik (ezek közül), kívül áldozták vétekáldozatukat, nem éri őket büntetés, de ha égő és béke-áldozatot hoztak oltáron kívülre, felelősségre vonhatók. Aki áldozatra viszi a vétek és bűnáldozat húsát, vagy a kodséi ha kodasim vagy a kodasim kálim húsát, az omer áldozat maradékát, vagy a két cipót, vagy a lehem há-pánim (cipóit), a minha maradékát, vagy az, aki libációt alkalmaz, aki olajat önt, aki elkeveri a lisztet, aki sóz, aki meglenget, aki (szent asztalt) berendezi, aki a lehem há -pánim elrendezésért felelős, aki a lámpás kanócát igazítja, aki a háromujjnyi (lisztet) előkészíti, vagy felfogja a vért – és mindez kívül történik. Ezek a személyek nem vétkesek, és nem kérhetik rajtuk számon a zárut [7] vagy a tisztátalanságot, vagy a ruhát, a kéz és a lábmosást.

 

Zvahim 14/4

Mielőtt a miskán (a szentély) elkészült, a szertartások helyét a bámot  (emelvények) töltötték be, ahol papok helyett elsőszülöttek szolgáltak. Mikor elkészült a miskán, betiltották az emelvényeket, és papok léptek (az elsőszülöttek) helyébe. A kodséi há kodásim a szent áldozatok (húsát) a miskán függönyei mögött ették, a kevésbé szent áldozatok húsát pedig bárhol, az izraeliták táborában

 

Zvahim 14/5

Mikor az (izraeliták Jósuával az élen) Gilgálba érkeztek, engedélyezték az emelvényeket. A (nagyobb szentségű) kodsé hákodásim (húsát) függönyök mögött ették, a (kisebb szentségű) kodsé hákálim (húsát), bárhol.

 

Zvahim 14/6

Mikor Silo-ba[8] érkeztek, az emelvényeket megtiltották. Silo szentélyében nem volt mennyezet, csak kőfalak, és takarók fedték a szentélyt. Silo pihenőhelynek és menedéknek számított. A kodsé ha kodásim húsát függönyök mögött ették, a kodsé hákálim és a tizedet mindenki előtt.

 

Zvahim 14/7

Mikor Nov-ba és Givon-ba érkeztek, engedélyezték az emelvényeket. A kodsé hákodásim (húsát) függönyök mögött ették, a kodsé hákálim (húsát), Izrael bármelyik városában.

 

Zvahim 14/8

Mikor Jeruszálembe érkeztek, betiltották az emelvényeket, (még a szentély pusztulása után se engedélyeztek többé emelvényeket). Jeruzsálem örökös szentély lett. A kodsé hákodásim (húsát) függönyök mögött ették, a kisebb szentségű áldozatok húsát és a második tizedet bárhol, a falakon belül.

 

Zvahim 14/9

Az emelvények betiltása után minden áldozat engedélyezését, melyet (a szentélyen kívül áldoztak) a pozitív és negatív parancsolatok szabályai döntötték el, és tiltás esetén a káret büntetése járt értük. Az emelvények betiltása idején az emelvények idején megszentelt áldozatokat szintén a pozitív és negatív parancsolatok szabályai döntötték el, de nem járt utánuk káret. Az emelvények szabadsága idején a megszentelt áldozatokra csak a pozitív parancsolat vonatkozott.

 

Zvahim 14/10

Melyek azok az áldozatok, melyeket a Miskánban áldoztak? Azok, melyeket a Miskánban felszenteltek, elsősorban a közösség áldozatai. Ezt hozták a Miskán oltára elé. Az egyéni áldozatokat az emelvényhez vitték. Az egyéni áldozatok, melyek a Miskán számára szentséggel bírtak, a Miskán oltárához kerültek. De ha ezeket mégis emelvényeken áldozták, nem volt ebben vétek. Miben különbözött az egyéni emelvény a Miskán oltárától? Az oltárnál volt a szmihá[9] , az északi áldozás, [10]  a vér körkörös hintése, a lengetés, a szolgálati edények. Rabbi Jehuda szerint az egyéni emelvényen minha se volt, se papok, se papi köntösök, se szolgálati edények, de még az (áldozat) kellemes illata se volt jelen, se az oltár felezése, se kéz, se láb mosása. De a notár,[11] az időbeosztás, és a tisztasági szabályok egyenlőek voltak mindkét emelvényen.

[1] az elhamvasztás az Olajfák hegyén történt

[2] kétféle anyag tiltott keveréke : pl.  gyapjú és len

[3] treifá – ez esetben nem természetesen született állat

[4] szentélyen kívüli

[5] káret ez esetben – súlyos büntetés

[6] túl “fiatalok”

[7] zárut – idegenség, pl. Hogy nem pap a kívül dolgozó

[8] Silo a Somronban : a szentély korai helye

[9] a pap az  állat fejére teszi a kezeit

[10] az oltár északi felében

[11] notár – az időn túl megmaradt hús elégetése

támogatás
Pop up banner

Címkék:Misna, Zvahim

[popup][/popup]