Engedd el népemet: az egyiptomi kivonulás messiási jövője

Sáláh ámi – engedd el népemet – üzeni a Fáraónak, a világ leghatalmasabb emberének Mózesen keresztül az Örökkévaló az aktuális hetiszakaszban. Az ég és a föld alkotója ezen a ponton lép bele a világtörténelembe, hogy a végső, messiási remény történetévé változtassa.(BO hetiszakasz, 2Mózes 10:1−13:16) 

Irving Greenberg, a nyolcvannyolc éves nagy amerikai ortodox rabbi és gondolkodó, a nyitott ortodoxia doyenje szerint a zsidóság az Exodus, az egyiptomi kivonulás vallása, ez a mostani hetiszakaszban megjelenő pillanat az alapító eseménye. A judaizmus alapító tapasztalata az elnyomó földi hatalmasságokkal szembeforduló isteni ígéret, hogy végül mindenki szabad lesz majd, senki nem uralkodhat másokon, nem nyomhat el, nem bánthat, nem zsákmányolhat ki senki senkit. Hogy a világ megígért jövője nem a fáraók, hanem az Örökkévaló kezében van, aki szabadnak, felelősnek, vagyis saját képmására teremtette az embert. A zsidók feladata az, hogy életben tartsák és hirdessék ezt a mindenkinek szóló ígéretet, hogy dolgozzanak érte az Örökkévaló földi szövetségeseiként.

A kivonulás nem múlt, hanem remélt és megígért jövő, ezért van az Greenberg rabbi szerint, hogy mindhárom tórai zarándokünnep végső soron a kivonulás eseményének az ünnepe és mindannak, ami ebből következik. A szabadulásé a Peszáh, sivatagi vándorlásé a Szukkot és a kivonulást követő Tóraadásé a Sávuot. Szabadság nélkül nincs hazatérés, otthonkeresés és saját, önmaguk által választott törvényeik is csak szabad közösségeknek lehetne. A kivonulás a kezdetektől fogva a zsidó hit középpontja, az Exodus, mint a szabadság első híradása a zsidó nép örökké aktuális, minden Széder estén újraélt múltja és a jövője is, mint a végső szabadság, a megváltás mintája és hírnöke: minden szombat ennek a messiási jövőnek a megelőlegezése, az újév és a Jom Kippur olyan újjászületés, amely méltóbbá tesz minket az ígéretre és erőt ad, hogy tényleg elhiggyük, mindennek ellenére, hogy a rémes történelem, a sokszor rémes világ igenis a megváltás felé halad, mindennek ellenére; hogy valóban lesz még egyszer ünnep a világon.

A zsidó világtapasztalat minden megnyilvánulásában a kivonulást idézi és a megváltás szövetségére hív el bennünket: ez a szólítás keres minket és ér el időről-időre Hozzánk, mert, ahogy Avraham Joshua Heschel mondja, nem csak az ember keresi Istent, de Ő is fáradhatatlanul keres minket. A vele kötött szövetség teremt közös ügyet számunkra, ez tesz közösséggé minket és ez köt össze azokkal a nemzedékekkel, akik előttünk járnak és akik utánunk jönnek. Fejezetek vagyunk a megváltás hosszú történetében.

LOUIS ARMSTRONG Let My People Go Go Down Moses

Rec. 7 Feb.1958 N.Y. matrix 104267 L.Armstrong with Sy Oliver’s Orchestra:L.Armstrong Tp/Vo-T.Young Tb-H.D’Amico Cl-N.Tagg Cl-B.Kyle P.-G.Barnes G-M.Herbert Bass-B.Deems Dr-Unknown personnel Choir-S.Oliver (Arranger, Conductor)

Sáláh ámi, engedd el népemet, ezekkel a szavakkal hívja ki a fáraót és esküszik végső hűséget a rabszolgák népének és a rabszolgák Istenének, az Eljövendő Istenének „Egyiptom hercege”. Az idő zsidó tagolása, az ünnepek rendje és előírásai arra törekszenek mind, hogy életben és az emlékezetünkben tartsák ezt a tapasztalatot: a szombat mint időbeli Szentély, ahogy Abraham Joshua Heschel rabbi mondta, a kóserság, ami megőrzi Izráel népét és így Izráel-küldetését. A kivonulás tapasztalata nyitja ki a zsidó tapasztalatot a történelemre, mint a megváltáshoz vezető útra: a zsidó vallás azt, amit a zsidók a történelem folyamán átéltek, ünneppé, értelemmé, jelentéssé formálja: az üldözést, a bántást, a veszélyt, a kisebbségi kiszolgáltatottságot a Purim, az élete célját ismerő ember önfeláldozó hősiességét a Hanuka mutatja meg, a jóvátehetetlen veszteséget és a feltámadás reményét, Áv hó 9, a Szentélyek pusztulásának emléknapja, a Holokauszt emléknapja és Izrael országa feltámadásának napja, a Függetlenség Napja idézi.

Minden közösség addig él, ameddig értelmet, jelentést képes találni létezésének: Izrael népét a múlt önmagában nem érdekli. Az a pillanat érdekli, amikor az emlék a jelenlegi és jövőbeli változás hajtóerejévé válik. Nem véletlen, hogy a széder este főszereplői a gyerekek: a cél az, hogy ők is csatlakozzanak a Megváltás Szövetségéhez, mert ha úgy hagyjuk itt a világot, ahogyan rátaláltunk, nem voltunk elég jó zsidók. A peszáh Áviv havában, vagyis a tavasz hónapjában jön el a Tóra szerint: a természet feltámadása és a megváltás közötti harmónia jegyében.

Szép, mondhatnátok joggal, de mégis hogyan járul hozzá a világ radikális megváltoztatásához, a Messiási ígéret eljöveteléhez az, hogy együtt eszegetünk széderkor, hogy imádkozunk és fecsegünk itt, a zsinagógában? Greenberg rabbi szerint azért olyan fontos a család, a közösség a zsidók számára, mert valójában minden „változást emberi léptékű emberi tevékenységek idéznek elő. Nem az emberi érzések túlnövése, nem emberi áldozatokból épített hekatombák, hanem közösség létrehozása és kiterjesztése”, a szabadság tapasztalatának megosztása. És mivel ezek a kivonulás, az újjászületés, a szabadság közösségei, nem lehet helye közöttünk semmiféle alá-fölérendeltségnek.

A megváltás első renden családi, közösségi kérdés. Törekedjünk arra, hogy ilyen, egyenlő méltóságon alapuló, hierarchizálatlan közösséggé válva vehessünk részt a megváltás munkájában.