„Beszámítható-e egy gólem a minjenbe?”

A mesterséges intelligencia (MI) korlátozott jogkörei a zsidó hagyomány szerint.

 

A kacsa – nem valóság

Van egy közkedvelt mondás: „Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az valószínűleg egy kacsa.”

Ma már ez sajnos nem igaz. A cikk írásának pillanatában több, mint tízezer ember követi „Dr. Tóth Károly”, az egyik parlamenti párt „köztársasági elnök jelöltjének” közösségi média profilját. Dr. Tóth beszédeket tart, véleményt fogalmaz meg különböző társadalmi kérdésekben, meglátogat eseményeket, emberekkel találkozik, havat lapátol stb. Az érdekesség az, hogy Dr. Tóth nem létezik. Hatalmas követőtáborát látva, nem meglepő, hogy már évtizedek óta izgatja a közvéleményt a mesterséges intelligencia autoritásának kérdése. A látszat varázsának legnagyobb veszélye az, hogy a mesterséges intelligenciát döntési jogkörrel, vagy akár – rendszeres döntési szabadság formájában – tartósan hatalommal ruházzák fel. Képzeljük el, ha Dr. Tóth nem csak szórakoztatna, hanem döntési pozícióban lenne…

Súlyos és egyben izgalmas kérdésekkel találkozunk manapság. A zsidó közösségben nyilván felmerül egy olyan elméleti kérdés, hogy milyen lenne egy MI rabbi?[1] Az MI kialakulásának, elméletének, működésének ismeretében azonban ezen kérdések tökéletesen abszurdak. Meg kell értenünk, hogy a jelenlegi modellek lényegében „nagy nyelvi modellek (NNM)” (angolul Large Language Model – LLM). Olyan, bizonyos neurális struktúrák utánzására épülő algoritmusok, amelyek nem gondolkodnak, hanem adatbázisokat, információt dolgoznak fel, elképesztő gyorsasággal.[2]

 

A valódi veszély – ha átengedjük a döntést

Az MI valódi veszélye tehát akkor nyilvánul meg, ha felelős emberek átadják a döntést az MI-nek, olyan esetekben, amikor egy emberi egzisztenciája, egyészsége, vagy akár élete forog kockán. Ez a „felelősséghárítás” már a digitalizáltság egy korábbi fokán is probléma volt: így pl. a vietnami háborúban a célpontkijelöléshez számítógépes modelleket használtak (nagyon rossz eredményekkel). A katonai használat legextrémebb formája az „autonóm fegyverrendszer”, amely már önmagában döntést tud hozni emberi életekről. A legújabb EU szabályozás azonban tiltja a „magas döntési szabadsággal és felelősséggel megbízott mesterséges intelligencia használatát”. [3]

 

Mit mond a zsidó hagyomány?

Két jelentős rabbi véleményét találtam ebben a kérdéskörben. Az első ortodox Shlomo Agishtein előadását, amelyben leginkább a rodef (üldöző), valamint a jogos önvédelem kérdésével foglalkozik. A zsidó jogi kódexekben részletezve van, hogy mikor, és mennyire lehet megsebesíteni olyasvalakit, aki veszélyt jelent ránk, vagy az életünkre tör. A majmonidészi Misné torá bőven kifejti, hogy mindig az áldozat megmentése a cél, nem az „üldöző” likvidálása.[4] Fontos megállapítása majmonidészi jognak, hogy az ön-, és vagyonvédelemnek arányosnak kell lennie az áldozatra leselkedő veszéllyel. Agishtein rabbi konklúziója: ha az MI bizonyíthatóan jobb döntést tud hozni, mint az ember, akkor átadható a döntés. Ugyanakkor ilyen bizonyíték még nem született, tehát nem lehet szó döntéshozatal átruházásáról…

 

Gólem a minjenben? – A maszorti responzum az MI-ről

Több szempontból alaposabb a konzervatív vallásjogi bizottság által 2019-ben elfogadott responzum a mesterséges intelligenciáról.[5] Daniel Nevins rabbi fő kérdése, hogy mi is az a mesterséges intelligencia, a zsidó vallásjog szempontjából? Nevins rabbi szerint az MI a zsidó jogban annak a mesterséges embernek feleltethető meg, amit sokszor neveznek kollokviálisan „gólemnek”. A Talmud, majd az újkori halacha ugyanis foglalkozik a mesterséges ember státuszával.[6] A legfontosabb ezek közül Cvi Askenázi rabbi döntése, amelyben deklarálja, hogy egy „gólem” nem számítható be minjenbe, nem tekinthető embernek, mert „csak az a személy tekinthető embernek és élvezheti a gyilkosság tilalmának védelmét, aki egy másik emberből származik, azaz nő szülte”.[7]

Összességében véve Nevins rabbi azt vizsgálja, hogyan viszonyulhat a zsidó vallásjog az MI-hez, és az autonóm gépekhez, különösen olyan területeken, ahol morális kihívások vannak (pl. közlekedés, orvoslás, hadviselés). Kulcsmegállapítása, hogy a gépek nem értik a helyzetek, problémák mély jelentését, csak mintázatokat követnek, ezért nem erkölcsi személyek. A mesterséges intelligencia nem rendelkezik tudattal, erkölcsi felelősséggel vagy vallási státusszal. Ezért nem tekinthető még halachikus értelemben sem személynek, és így nem ruházható rá morális döntés. A halachikus küldött (שליח – saliach) elvéhez hasonlóan a gép az ember „meghosszabbításának” tekintendő. Vallásjogi értelemben az MI-t programozó, majd az azt irányító ember a felelős az MI tetteiért. Olyan esetekben is emberi felelősség állapítható meg, amikor egyáltalán nem az ember hozta meg a döntést.

Kiegészítve Agishtein rabbi konkúzióját Nevins rabbi responzumával: Az ember, azáltal, hogy autonóm rendszert indít el, enyhíti (pontosabban mondva kevésbé érzi) saját felelősségét, ami pedig etikai szempontból elfogadhatatlan. A zsidó jog szerint csak az ember maga hozhatja meg a végső döntést élet-halál, vagy akár emberéletet befolyásoló kérdésekben, és csak ő hordozhatja a felelősséget.

 

Záró gondolatok

A mesterséges intelligencia hasznos eszköz lehet, de nem válthatja ki az ember erkölcsi és vallási felelősségét. A halacha szerint az embernek kell maradnia a döntések végső meghozójának, különösen olyan helyzetekben, ahol az élet, az emberi méltóság forog kockán, vagy erkölcsi mérlegelésre van szükség. Etikai megfontolások és a zsidó hagyomány nagyban segítenek minket abban, hogyan viszonyuljunk az MI-hez. Az MI kétélű fegyver: ha megfelelően, felelősségteljesen használjuk, nagyon hasznos tud tenni. Ha azonban szabadjára engedjük, súlyos problémákkal kell szembe néznünk. Ne feledjük el: az MI, a digitális világ csak oda tud belépni, ahová beengedjük.

 

Megjelent nyomtatásban a Hegedűs-Csáky Körzeti Hírmondóban (2026-5786/tavasz-nyár).

 

 

[1] Harari, Yuval Noah: Mi történik a judaizmussal, ha színre lép egy MI-rabbi?

[2] Ennek megértéséhez részletesebben ld. John Searle „Kínai szoba” gondolatkísérletét. Az információ ugyanakkor nem tudás, tehát ahogy az MI nem intelligens, így valódi tudása sincsen.

[3] EU Artificial Intelligence Act.

[4] Misné Tóra, A gyilkos és az élet megóvása 1:6 „Ha azonban valaki egy társát üldözi azzal a szándékkal, hogy megölje – még akkor is, ha az üldöző kiskorú –, minden zsidó embernek parancsba van adva, hogy megpróbálja megmenteni az üldözött személyt, még akkor is, ha ehhez meg kell ölnie az üldözőt.”

[5] Nevins, Daniel Halakhic Responses to Artificial Intelligence and Autonomous Machines

[6] Ld. Nevins rabbi responzum függelékét (Nevins, 47.)

Az idézett források: bSzánh 65b, és Cvi Áskenázi „Háhám Cvi” #93 responzum.

[7] 1Mózes 9:6 szerinti kifejezés „ember az emberben” (האדם באדם) alapján.