Bedő Viktória: Tanulságok és tanácsok a tengerentúlról

Írta: Szombat - Rovat: Hagyomány

Nehéz úgy kifejteni a véleményemet a vegyes házasságról, hogy mindenkit boldoggá tegyek; hogy senki ne tartson vagy régimódi vallási fanatikusnak, vagy túlzottan liberális rendbontónak. Biztosan van közületek olyan, akiket ebben a témában ért valamilyen személyes sérelem. Vagy azért mert ti magatok vagy hozzátok közel állóak vegyes kapcsolatban élnek és mások ítéletével szembesültök – vagy esetleg azért, mert elkötelezetten és beleéléssel próbáltok olyan zsidó életét élni, amibe a vegyes házasság nem fér bele, de amikor kiálltok a véleményetek mellett, valaki rátok nyomja a „kirekesztő” bélyeget.

Vagyis, egy dolog biztos: a vegyes kapcsolatok témája érzékeny, szinte minden (nem ultraortodox) zsidó családot vagy közösséget érint, és ehhez méltó érzékenységgel kell megvitatnunk. Ha egy dolgot tanultam az elmúlt évek alatt, mint rabbinövendék, de elsősorban mint vallásos zsidó, azaz, hogy publikus diskurzust – bármennyire is hiszek az igazságomban – tisztelettel és cheszeddel, jólelkűséggel, kell folytatni, mivel sosem tudjuk kit hogyan fog érinteni. Ezáltal az olyan retorika, ahol a vegyes házasságot a ”második holokausztnak” hívják, elfogadhatatlan. (Arról nem is beszélve, hogy eredménytelen – nem fog a statisztikán változtatni.)

Sajnos a téma érzékeny jellege sok vallási és közösségi vezetőt eltántorított attól, hogy egyáltalán megvitassuk. Az amerikai zsidó közösségben a vegyes házasság már régóta az „elefánt a szobában”, mindenki látja, hogy ott van, de mégis úgy teszünk, mintha nem lenne, és kerülgetjük, mint a forró kását. Szerencsére az elmúlt évtizedben ez valamennyire változott, egyre több kutatás, írás, nyilvános vita és, magánbeszélgetés zajlott a témával kapcsolatban. Bár ezek a “beszélgetések” gyakran vitába torkollnak, és komoly viszályt okoznak elsősorban a szekuláris és progresszív, illetve az ortodox közösségek között, én mégis úgy gondolom, hogy a vita nélkülözhetetlen. Érzékenységgel, de beszélnünk kell róla. A vegyes kapcsolatok témája nem csak arról szól, hogy milyen vallású emberrel megyünk a hüpe alá vagy az anyakönyvvezető (esetleg az oltár) elé, hanem arról is, hogy milyen határvonalai vannak a zsidó közösségeknek, kit engedünk be kívülről, illetve ki tartozik automatikusan hozzánk, mi az a zsidó család és hogyan fog kinézni a jövő generáció zsidó identitása és életvitele? Vagyis, röviden: mit jelent a zsidó közösség és milyen elképzeléseink vannak a jövőjével kapcsolatban? Mind az USÁ-ban, mind Magyarországon létfontosságú, hogy beszéljünk a vegyes kapcsolatokról. 

Amikor Amerikában a vegyes házasságról beszélünk, ez szinte mindig a családról, az (esetleg még meg nem született) gyerekekről, jövő generációról szól, és arról az aggodalomról, hogy elkötelezett zsidó közösség (és sokak szerint a zsidó közösség, együttesen) egyre hanyatlik. Ritkán hallom azt az érvelést, hogy a vegyes házassággal az a baj, hogy a pár zsidó fele nem tudja megosztani a zsidó életmódját a párjával, vagy hogy valaki vallásjogi indokokkal ellenezné a vegyes házasságot – végtére is a vegyes házasságban élőket, illetve az amerikai zsidók többségét, nem érdekli a halakha. Ez ugyanígy van Magyarországon. Az etnikai, törzsi indokok sem működnek már: távol áll a 21. századi amerikai mentalitástól, hogy csak a ”magunkfajtával” barátkozzunk, járjunk iskolába, dolgozzunk együtt, és végül – házasodjunk is. Pontosan ebből az okból kifolyólag, sok liberális amerikai zsidó a vegyes házasságok növekvő számát egyfajta sikerként élik meg: itt a bizonyíték, hogy egy bevándorolt, vallási kisebbség, teljes mértékben integrálódott egy egyre nyitottabb és változatosabb amerikai társadalomba.

A legutóbbi nagyszabású kutatás az amerikai zsidóságról (2013-ban készült, itt* tudtok róla olvasni angolul) azt mutatja, hogy ennek az integrációnak komoly következményei vannak a családok zsidóságára nézve. A vegyes házasságban élők 80%-a semmilyen zsidó oktatásban vagy ifjúsági programban nem részesítik a gyerekeiket, 37%-uk pedig „nem zsidóként” nevelik őket.

Viszont a szülők saját vallási identitása/gyakorlása is jóval gyengébb azok között, akik vegyes kapcsolatokban élnek, és feltételezhetően ez a házasságuk előtt is így volt, ami azt jelenti, nem meglepően, hogy a vegyes kapcsolatok nem kauzális, hanem korrelációs kapcsolatban állnak a családok zsidóságával. Nem a vegyes kapcsolatok tehetnek arról, hogy egy bizonyos család kevesebb zsidó hagyományt őriz, hanem a vegyes kapcsolatok a következményei annak, hogy a zsidó otthon építése nem prioritása a zsidó félnek.

Egy felnőtt, nem gyakorló, magát szekulárisnak valló zsidót – mint amilyen a magyar zsidók többsége – eltántorítani a vegyes kapcsolatoktól, főleg ha már egy ilyen kapcsolatban boldogan él, teljesen értelmetlen. Ha valaki élete során sosem vett részt komolyan a zsidó életben, az miért pont a házassága pillanatában változtassa meg az egész életét? A zsidó identitás építése nem máról holnapra történik. Ebből kiindulva, a legfontosabb befektetés, amelyet egy zsidó közösségnek tennie kell, nem a vegyes házasságtól való eltántorítás, hanem a zsidó oktatás támogatása, a zsidó identitás erősítése, érdekes és kitűnő programok létrehozása, nyitott és sokszínű kulturális és vallási élet építése. Nem fenyegetéssel („a gyerekeid nem lesznek zsidók!”), vagy félelemmel (az unokáim nem lesznek zsidók?!) kell a híveinkhez, családtagjainkhoz, ismerőseinkhez fordulni, hanem a judaizmus szeretetével. És ennek sokkal korábban kell kezdődnie, mint amikor a fiatalok elkezdenek randizni. Ha a zsidóság elválaszthatatlan része a létemnek, olyan párt akarok majd választani, aki ugyanazt a nyelvet beszéli, mint én, akinek szintén fontos a zsidó család értéke.

Természetesen sok olyan eset van ahol a zsidó félnek fontos a zsidósága, és egyszerűen beleszeret egy nem zsidóba (ez gyakrabban előfordul olyan kis zsidó közösségekben, mint a magyar), és valamilyen okból fogva a másik fél nem tud, vagy nem akar betérni (a betérésről kicsit később).

Olyan is előfordul, hogy valaki az életében később talál rá a saját zsidóságára, amikor már vegyes kapcsolatban él. Ezeknél a családoknál a zsidóság gyakran centrális eleme az otthoni életnek. A fent említett kutatás azt mutatja, hogy bőven akad olyan vegyes család, ahol a gyerekeket kizárólag zsidó vallásúnak nevelik, zsidó otthonban, annak ellenére, hogy az egyik szülő nem zsidó. 1970-ben, amikor Amerikában a vegyes házasságok aránya 17% körül mozgott, egy nem zsidó nővel való házasodás azt jelentette, hogy az illető elhagyta a zsidó közösséget. Ma ez már nem így van. De ehhez a zsidó közösségeknek is meg kellett változnia.  Az egyik legmeghatározóbb faktor, amely közrejátszik abban, hogy a vegyes családokban felnőtt gyerekeknek mennyire lesz erős zsidó identitása, az, hogy van-e befogadó zsidó közösség körülöttük. A közösségeknek, zsinagógáknak, rabbiknak nyitott kapukkal kell fogadniuk ezeket a családokat, nem várhatja őket ítélkezés és lekezelő közeg.

Természetesen sok vallási közösségben – ortodox, konzervatív és neológ – limitálva lesz a nem zsidó fél rituális részvétele, de ez Magyarországon alig feltűnő, hiszen még a zsidó hívek felének sincsenek rituális jogai. Épp múlt héten volt a New York-i zsinagógámban egy olyan bár micva, ahol az apuka nem volt zsidó, de senki nem tudta volna megállapítani kívülről. A szülők együtt felmentek bimára, megáldották a fiút, majd amikor az egyik tórai áldásra került a sor, csak az anyuka mondta az áldást. Ezzel a családdal senki nem éreztette azt a zsinagógában, hogy ők nem tartoznak oda, a rabbik ugyanúgy bántak velük, mint bármelyik másik hívővel, annak ellenére, hogy ez a közösség „nem támogatja” a vegyes házasságot; itt egyik rabbi sem adna össze egy zsidót és nem zsidó párt.

Nehéz megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy a zsidóságon belüli házasságot támogatjuk, és mindeközben befogadóak vagyunk azokkal, akik más döntést hoztak – de ennek az egyensúlynak a keresése minden modern vallási vezetőnek a feladata. A szombat és a kóserság tartását támogatjuk, még akkor is, ha látjuk, amikor valaki kiszáll az autójából szombaton, ám semmilyen megalázó megjegyzést nem teszünk, csak mosolyogva azt mondjuk, hogy „gut sábesz”. Örülök, hogy itt vagy. 

Az elmúlt időben a konzervatív mozgalom nagyon küzd a vegyes házasság kérdésével, mivel egyre több hívünk van, aki vagy már vegyes kapcsolatban él, vagy szeretné, hogy a konzervatív rabbija összeadja őket. Sokan el is hagyják a közösségeinket emiatt és reform zsinagógákhoz csatlakoznak, ahol a rabbi liberálisabb. A konzervatív rabbikar azonnali hatállyal kirúg bárkit, aki zsidó és nem zsidó között házasságot köt, és egészen tavalyig az is benne volt az alapszabályban, hogy konzervatív rabbi nem jelenhet meg vendégként egy vegyes esküvőn. Sok rabbi így a saját családtagjaik esküvőjén nem tudott részt venni. Bár ezt a szabályt eltörölték, több benső vita folyik arról, hogy mennyire kell nyitottnak lennünk, és vannak olyan rabbik, akik a vegyes házasság teljes elfogadásáért lobbiznak. Nem lepődnék meg, ha előbb-utóbb szakadás történne a mozgalomban, egy hagyományosabb és egy liberálisabb irányzat felé. Bár én magam a hagyományosabb táborba tartozom, megértem azokat a kollégáimat, akiknek a nyitottság fontosabb érték, mint a hagyomány és a vallásjog.

Egy dologgal viszont a konzervatív rabbik nagy többsége egyetért: azoknál a vegyes kapcsolatoknál, ahol a nem zsidó fél nyitott a zsidóság felfedezésére és a zsidóság megélésére – a rabbik maximális kötelessége, hogy segítsek a beterés folyamatát. A vegyes házasság tilalma kegyetlen lenne a 21. században, ha a bölcs talmudi rabbijaink nem álltak volna elő a beterés intézményével: tanulással és elkötelezettséggel bárkiből lehet zsidó. Bár az elmúlt évszázadokban sok rabbinikus autoritás ellenezte a házasság inspirálta betérést, a gyakorlatban már több 19. századi ortodox rabbi is engedélyezte ezt, mivel belátták, hogy az ellenkezésük másképp vegyes házassághoz vezet.

Ma, mind liberális, mind modern ortodox rabbik világszerte betérítenek olyan embereket, akik a párjuk miatt fordultak a judaizmushoz. Mint rabbi, nem tudom megtiltani valakinek, hogy kibe szerethet bele, de abban segíthetek, hogy a párja beleszeressen a zsidóságba.

Minél magasabbak a kerítéseink – minél többször küldünk el valakit, aki be akar térni, minél inkább azt éreztetjük vele, hogy nincs helye a zsidó közösségben, minél több irreleváns vallásjogi kérdést teszünk fel nekik, amire a született, tanult zsidók 90%-a sem tudna válaszolni – annál inkább ellehetetlenítjük a zsidó közösség életét. És igen, erősítjük a vegyes házasságok arányát.

Az olyan esetekben, ahol a háláhikusan nem zsidó fél apai vagy nagyszülői ágon zsidó, és valamennyi ismerete van zsidósággal kapcsolatban, ott még könnyebbé kell tenni a betéréseket. Egy olyan társadalomban, ahol a zsidók túlnyomó többsége vegyes házasságban él, kiemelten kell értékelnünk és fogadnunk azokat, akik mindennek ellenére hozzánk akarnak tartozni. Neológ kollegáimnak, akiknek a kezükben van szinte az összes magyar betérések sorsa, Elijahu Guttmacher 19. századi rabbi szavait küldeném: ‘Több vád érheti azt, aki egy betérőt visszautasít, mint azt, aki helytelenül befogad egyet’ (87. responzum).

Természetesen rengeteg különbség van az amerikai és a magyar zsidó közösségek között, és nem minden, ami igaz az amerikai zsidóságra, lesz érvényes vagy tanulságos otthon. Amerikában a szervezett zsidó közösség nagyon sok pénzt és energiát fektet a vegyes családok zsidó életvitelének támogatásba, a fiatalok zsidó közösségi életébe, stb.

Magyarországon egyszerűen nincs ilyen infrastruktúra, mert sokkal kisebb a közösség, kevesebb pénzzel. Illetve, a vegyes házasságok aránya magasabb, mint Amerikában. Itthon, Rick Jacobs rabbi, reform mozgalom vezetőjének mondása még inkább érvényes: „a vegyes házasság olyan, mint a gravitáció”. Lehet róla bármilyen véleményed, de nem lehet megállítani: ez a modernitás és diaszpóra élet velejárója. Viszont az nem mindegy, hogy hogyan kezeljük, és remélem, hogy a különbségek ellenére ez a pár tanulság és tanács segíthet a magyar zsidó közösségnek a jövőben.

 

Összesítve:

  • Beszélni kell a vegyes kapcsolatokról, de érzékenységgel;
  • A zsidó közösségek legfontosabb feladata a zsidó életbe való értelmes befektetés, nem a vegyes házasság megállítása;
  • Nyitott kapukkal kell fogadnunk a vegyes családokat;
  • Átláthatóbban és nyitottabban kell kezelni a betéréseket.

 

* https://www.pewforum.org/2013/10/01/chapter-3-jewish-identity/#child-rearing

 

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]