Be lehet-e bizonyítani a Tóra isteni eredetét?

A Tóraadás ünnepéhez közeledve felmerülhet bennünk a kérdés, vajon be lehet-e bizonyítani a Tóra isteni (vagy legalábbis nem emberi) eredetét?

Sokaknak meglepő lehet ez a felvetés, mivel a legtöbb ember számára ez hitbéli kérdés, és nem igényel tudományos megerősítést. Mások szerint azonban a hitnek is racionális alapokon kell nyugodnia. Valamit azért hiszünk el, mert több érv szól mellette, mint ellene, ezért a Tórát is ilyen elemzésnek kell alávetnünk.

Milyen érvek szólnak a Tóra isteni eredete mellett? 1. Vannak, akik a Tórában található próféciákat tartják meggyőzőnek, főleg a mi korunkban, amikor a zsidó nép Izrael földjére való visszatérése valósággá vált (lásd 5Mózes 30:3-5). 2. Vannak, akik a Szináj-hegyen történt kinyilatkoztatás története alapján hisznek a Tóra isteni eredetében (2Mózes 19-20), mivel valószínűtlennek tartják, hogy egy egész nép által átélt esemény csupán később vált a nép történelmének részévé, ráadásul e hitben nemcsak a zsidók, de a keresztények és a muszlimok is osztoznak. 3. És vannak, akik a Tórában lévő olyan információkra hivatkoznak, amiket a zsidó nép nem tudhatott akkor, amikor a Tóra megszületett, pl. hogy a disznó az egyetlen olyan állat, aminek teljesen hasított patája van, de nem kérődzik (3Mózes 11:7).

A 20. század végén azonban történt egy meglepő felfedezés, ami tudományos alapokra helyezte a Tóra transzcendens eredetének bizonyíthatóságát. Elijáhu Rips, a jeruzsálemi Héber Egyetem matematika professzora, Doron Witztummal és Joáv Rosenberggel közös munkájában statisztikai módszerrel támasztották alá, hogy a Tórában olyan egymáshoz kapcsolódó információk vannak elrejtve, amelyeket ember nem hozhatott létre (lásd alább). Ezek az ún. Tóra-kódok, amelyek egyenlő távolságra lévő betűk összeolvasása útján tűnnek elő a Tóra szövegében. Az általuk használt statisztikai módszer ugyanaz, amelyet más tudományterületeken is használnak egy összefüggés alátámasztására, így nagyon erős bizonyítékként szolgálhat a hívő ember számára a Tóra isteni eredetére vonatkozóan.

Az, hogy a Tórában elrejtett információk vannak, elfogadott gondolat a zsidó vallásban. A Vilnai Gáon így ír erről (Szifrá dicniutá 5): „Minden, ami volt, van és lesz az idők végezetéig, benne van a Tórában, a Teremtés első versétől Mózes ötödik könyvének utolsó szaváig. És nemcsak általános értelemben, hanem minden faj és minden egyes ember külön-külön – és mindannak a legapróbb részletei is, ami vele történt – a születése napjától a haláláig.” De hogyan tartalmazhatja mindezt a Tóra? A Rámák (Rabbi Mose Cordovero), a 16. században élt kabbalista ezt így magyarázza (Párdesz rimonim 68a): „Szent Tóránk titkai a kombinációk, a gemátriá (számmisztika), a betűcserék, az első és utolsó betűk, a betűformák, az első és utolsó versszakok, a betűk kihagyása és a betűk kombinálásának ismeretén keresztül tárulnak fel.” A Tórában lévő kódok megtalálásához a betűk kihagyásának ezen ősi módszerét használják.

A 20. század első felében a magyar származású Michael Dov Weissmandl rabbi kezdte tanulmányozni a Tórában található egyenlő távolságra lévő (ekvidisztáns) betűsorozatokat. A Tóra szövegét kis részekre osztotta és aprólékos munkával mintázatokat keresett benne. Egyik példája rögtön a Tóra elején található (lásd 1. ábra). Hogyha a Tóra első táv betűjétől kihagyunk 49 betűt, ötvenedikként egy váv betűt találunk, ötven betűvel később egy rést, újabb ötven betűnyire pedig egy hét. Összeolvasva a Tóra szót kapjuk. Vagyis a Tóra elején, maga a Tóra szó van elrejtve 50 betűs távolságban. Ez természetesen lehet véletlen, de tekinthetjük a szerző egyfajta ujjlenyomatának is.

[1. ábra]

Weissmandl rabbi ismerte azt a Vilnai Gáonnak tulajdonított mondást, miszerint Maimonidészt, az Egyiptomban élt híres Talmud-tudóst és filozófust, a következő írásversben lehet elrejtve megtalálni: „Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: Nem hallgat rátok Fáraó, hogy sokasodjanak csodáim Egyiptom földjén.” (2Mózes 11:9). A „sokasodjanak csodáim Egyiptom földjén” héber szavak első betűi a Rámbám rövidítést adják ki. Weissmandl rabbi kíváncsi volt, vajon megtalálható-e ugyanebben a részben Rámbám fő alkotása a zsidó vallásjog 14 kötetes összefoglaló műve a Misné Torá (lásd 2. ábra). E két szót külön-külön szintén 50 betűs távolságban találta meg ugyanazon a helyen. Az, hogy a több mint 300 000 betűs Tórában pont egymáshoz közel szerepel Rámbám és a fő műve, már sokkal kisebb valószínűséggel véletlen. Elsőre furcsa lehet, hogy miért van olyan nagy távolság a két szó között, de ha a Misné szó első mem betűjétől elszámolunk a Torá szó első távjáig pont 613 betűt kapunk, annyit, ahány parancsolatról szól maga a mű.

Az 1970-es évek végén Elijáhu Rips, a jeruzsálemi Héber Egyetem matematika professzora felfigyelt Weissmandl rabbi munkájára és Doron Witztummal együtt szintén mintázatok után kutattak a Tórában, immár számítógép segítségével.

Egyik vizsgálatukban Chanukával kapcsolatos szavakat kerestek (lásd 3. ábra). A Chanuka kifejezést Mózes első könyvében 262 betűs távolságban találták meg (visszafelé). Amitől igazán lenyűgöző volt ez a vizsgálat, az, hogy számos más Chanukával kapcsolatos kifejezést is ehhez közel találtak meg. A mákábi (makkabeus) szó a Chanukát keresztezve jelent meg. A chásmonáj (hasmoneus) szót szintén a közelben találták meg. Ugyanitt szerepel Jehudá, a makkabeusok vezetője és Görögország héber elnevezése (jáván) is. A chanukai csoda 8 napja (chét jámim) pedig pontosan ugyanannyi betűkihagyással tűnik elő a szövegben, mint a Chanuka. A két tudós szerette volna eredményeiket a tudományos közösség elé tárni, ezért egy kísérletet terveztek.

A „Híres rabbik”-kísérlet

Az Encyclopedia of Great Men in Israel című műből kigyűjtötték azokat a rabbikat, akikről legalább három hasábnyit írtak, majd megkeresték őket egyenlő távolságra lévő betűsorozatokként Mózes első könyvében. Ezután ugyanilyen módon megkeresték a születésük és haláluk időpontját, és egy matematikai módszerrel meghatározták, hogy a rabbi neve és dátumai közel vannak-e egymáshoz. A listát a Bar Ilan Egyetem Bibliográfia és Könyvtár Tanszékének vezetője, Slomo Havlin professzor állította össze. A helyesírás szabályait és a héber dátum formáját pedig egy nyelvész, Dr. Yaakov Orbach határozta meg. A 4. ábrán Slomo Luria rabbi, a 16. században élt Máhársál példája látható. A rabbi nevéhez közel megtalálták halálának évét (hé sin lámed dálet) és dátumát (jud bét kiszlév) is.

Összesen 34 rabbi adatait vizsgálták, az eredményeket pedig elküldték a Statistical Science nevű tudományos folyóiratnak. Ők Persi Diaconis professzort kérték fel az eredmények ellenőrzésére, aki a Harvardon doktorált matematikai statisztikából. Diaconis több kontrollkísérletet is kért a tudósoktól, ezért Rips és Witztum más könyvekben is megkeresték a rabbik neveit és dátumait. Lefuttattak kereséseket a szamaritánus Tórában, a Teremtés könyvének olyan változataiban, amelyekben a szavakat és a mondatokat összekeverték, a Háború és béke héber fordításában, a Moby Dickben, modern izraeli regényekben, és még művek tucatjaiban, de sehol sem volt annyi ekvidisztáns betűsorozat egymás közelében, mint a Teremtés könyvében. Végül 1 millió különböző módon összekevert rabbi név és dátum párosítással ellenőrizték, hogy az eredeti eredmények statisztikailag megbízhatóak-e.

Annak az esélye, hogy a rabbik neve és a születési és/vagy halálozási dátuma véletlenül került egymáshoz közel 1:62 500 volt, így a tanulmány 1994 augusztusában megjelent és hatalmas visszhangot váltott ki.

A cikkhez írt előszavában a folyóirat szerkesztője elismeri, hogy visszakoztak az eredmények megjelentetésétől, mivel teljesen ellentmond a józan észnek, hogy egy ősi szövegben a történelem későbbi szereplőivel kapcsolatos információk legyenek elrejtve, de a rigorózus tesztelések és a statisztikai megbízhatóság miatt a közlés mellett döntöttek.

Természetesen voltak, akik kétségbe vonták a kísérlet érvényességét, elsősorban a bemeneti adatok lehetséges írásmódjai miatt, ezért később olyan vizsgálatokat is végeztek, amik kiküszöbölik ezeket a feltételezett torzításokat. Megtalálták például a Talmud összes traktátusának nevét egymáshoz közel, illetve a Józsué által meghódított harmincegy város nevét is a Tórában. Mindegyik esetben statisztikailag szignifikáns eredménnyel. Harold Gans, az amerikai védelmi minisztérium vezető kriptológusa elvégzett egy vizsgálatot ugyanazzal a rabbilistával, amelyet Rips és Witztum használt. A dátumok helyett azonban azokat a városokat kereste, ahol a rabbik éltek és/vagy meghaltak. Eredményei négyszer jobbak lettek, mint az eredeti Rips–Witztum-kísérleté: 1:250 000. És mivel Gans ugyanazt a névlistát használta, a vizsgálat sikere megerősítette a Rips–Witztum kísérlet érvényességét is. Végül 2006-ban hét tanulmányt nyújtottak be a Hongkongban megrendezett 18. Nemzetközi Mintafelismerési Konferenciára, melyek bizonyították, hogy az eredeti kísérletek módszertana és eredményei helyesek voltak.

Azóta számos más kódot is találtak a Tórában – igaz, ezeket többnyire nem tudományos kísérlet eredményeként –, többek között a holokausztra, a holdra szállásra, a szeptember 11-i terrortámadásra és Jichak Rabin meggyilkolására is. Úgy tűnik, a Tóra tényleg tartalmazza rejtett módon a zsidó- és a világtörténelem meghatározó eseményeit, ami igen erős érvként szolgálhat annak isteni (vagy legalábbis nem emberi) eredetére.

Ha szeretnél még többet megtudni a Tórában elrejtett kódokról, olvasd el Tzvi Gluckin: Fedezd fel, ki írta a Tórát! című könyvét, mely a Lativ Kolel kiadásában jelent meg, és erről az oldalról letölthető: https://misna.hu/tora

Boldog Sávuotot!