“Az újjáépíteni vágyott Jeruzsálemet gyászoljuk, hiszen idén sem épült fel”
Módosította-e a modern Izrael Állam léte az ókori Szentély lerombolásával kapcsolatos gyászunkat? Radvánszki Péter rabbi válasza:
„Jövőre az Újjáépített Jeruzsálemben”
Peszachi Haggada
“Moszkvának le kellett égnie, mint ahogy le kell égnie minden falunak, gyárnak, minden háznak, ahonnan eltávozik a gazda…”
Lev Tolsztoj: Háború és Béke
„Az izraeli parlament ‘összetörte a diaszpóra szívét’”
Hír, 2016 július 26
Minden peszach este úgy végződik, hogy azt kívánjuk egymásnak: „Jövőre az újjáépített Jeruzsálemben”. Jelenleg különbség van ezen újjáépített Jeruzsálem, és a történelmi Jeruzsálem között. A történelmi Jeruzsálem most Izrael Állam fővárosa. Sokan ebben a megváltás egyik lépcsőfokát látják. Sokan pedig elkeserednek a politikai állam tevékenysége miatt, amely mintha eltávolítana minket a prófétai, vagyis a népeket, és minden zsidót befogadó Jeruzsálem lehetőségétől. Az újjáépíteni vágyott Jeruzsálemet pedig minden politikai realitás ellenére gyászoljuk, azokban a közösségekben, ahol Tisa beÁvot tartanak. Ma is ugyanúgy, mint több száz éve.
Miért csak az újjáépített Jeruzsálemhez szól a gyászének?
A történelmi Jeruzsálem, lerombolása előtt, már a rómaiak ostroma előtt vérben és orgiákban fürdik. A zsidók egymást gyilkolják, és csak azért hagynak fel ezzel, mert közelednek a rómaiak. Így is egyszerre három diktátor uralkodik Jeruzsálemben a harcok szüneteiben. A főpapság oligarcha-családok kezében van, akik ellopják a többi kohéntól a tizedet, a léviták már nem kapják a járadékukat, ha ugyan valaha kapták. Az elképesztően elszegényedett rétegek forradalmat indítanának a korrupt arisztokrácia ellen, akiknek egy része már a rómaiakat várja. A harcok szüneteiben hetero-, és homoszexuális orgiákat tartanak és zélóták mészárolják aktuális ellenfeleiket. A zsidó értelmiség elhagyja a várost, hiszen kiábrándult a rutinná vált, központosított rituálékból, a vallási fanatizmusból. A nép már zsinagógákban, tanházakban, máámádokban tanul, imádkozik messze Jeruzsálemtől, „vidéken”.
Ezt a történelmi Jeruzsálemet képtelenek vagyunk gyászolni. Hiszen „le kellett, hogy égjen, ahogy minden háznak, amit elhagyott a gazdája”. Létre kellett jönnie az ima-, és tanulásközpontú zsinagógai zsidóságnak.
A másik Jeruzsálem a világ közepe. A gömb Jeruzsálem, a város a képeslapon, az arany kupolás Sziklamecsettel és a Siratófallal. A béke városa, a népek és vallások városa, amire vágytunk, vágyunk és vágyni fogunk. Minden zsidó nő és férfi városa, irányzattól függetlenül. Gyászolnánk, ha elpusztulna, de nem tud elpusztulni, mert fizikailag nem létezik. Jeremiás szerint itt örökké az „öröm és vígság hangja” szól. Peszach estén azt mondjuk, hogy újra találkozunk benne, ha jövőre megépül.
Ezt az újjáépíteni vágyott Jeruzsálemet gyászoljuk, hiszen idén sem épült fel, és minden generáció, „aki nem építi fel a Szentélyt, olyan, mintha lerombolná”. Tisa beÁvkor imádkozzunk, hogy mindannyian megtaláljuk még ebben a világban az utat ahhoz a Szentélyhez, Jeruzsálemhez, amely a béke, és minden zsidó városa lesz.
Források:
H.H. ben-Sasson: A History of the Jewish People
Flavius: A Zsidók Története
B. Montefiore: Jeruzsálem – Egy Város Története
Stefan C. Reif: Judaism and Hebrew Prayer
Frank Meisler szobrai
Jeremiás 33:10-11, Ézsaiás 60,61,62,66 fejezetek
Zakariás 14
Talmud Jerusalmi Joma 1:1
Címkék:Jeruzsálem, Tisa b'Av