Az omer áldozata -Misna magyarul, Menahot 10.

Írta: Uri Asaf - Rovat: Hagyomány

Az összes közeli településről kimentek oda az emberek, hogy a kalászok levágása közös esemény legyen. Mikor összegyűltek egy hang hangosan azt kérdezi: vajon a nap már lement? A közönség igennel válaszol. Azt kérdi: ez a sarló vágja le a kalászt? Azt válaszolják: Igen. Majd megismétlik. Azt kérdi: ebbe a kosárba gyűjtsük, mondják igen. Majd ezt megismétli.

Képünk illusztráció

MENAHOT 10

A Menáhot traktátus a Kodasim (áldozatok) rendjéhez tartozik és tizenhárom fejezetből áll. A menáhot a minhá szó többes száma, a jelentése ajándék-áldozat. A traktátus megfelelője a zevahim traktátusának, mely az állatok áldozatait tárgyalja, míg a menáhot a növényvilágból vett áldozatokról, ajándékokról szól. A traktátus kitérőként a cicit (szemlélőrojt), a tefilin (imaszíj) és a Tóra tekercs szabályait is tárgyalja.

Menahot 10/1

Rabbi Ismáel azt mondja: az omer[1] áldozata szombaton történik három szeá-nyi gabonából, hétköznap pedig ötből. A Bölcsek azt mondják: egy  (szeá) szombaton, és egy hétköznap, a három (szeából). Rabbi Hánina, a papok helyettes vezetője azt mondta: szombaton vágja le a kalászt egy valaki, egyetlen sarlóval és egyetlen kosárba teszi. Hétköznap három egyén vágja le a kalászt, három sarlóval és három kosárba teszi. A Bölcsek másképp mondták: (egy kalászt) vágott le szombaton vagy hétköznap, három ember, három sarlóval, három kosárba.

 

Menahot 10/2

Az omer parancsolata kimondja, hogy a kalászt Jeruzsálemhez közeli helyről kell hozni. Ha a Jeruzsálemhez közeli kalász még éretlen, bárhonnan hozhatják. Egyszer például Crifin tetőiről hozták a kalászt, és a két cipót Ein Szoker völgyéből.

 

Menahot 10/3

Hogyan csinálták? A Bet din küldöttei ünnep előtti este kimentek a mezőre és a még földön álló kalászokat csokorba kötötték, hogy a levágás kényelmes legyen. Az összes közeli településről kimentek oda az emberek, hogy a kalászok levágása közös esemény legyen. Mikor összegyűltek egy hang hangosan azt kérdezi: vajon a nap már lement? A közönség igennel válaszol. Azt kérdi: ez a sarló vágja le a kalászt? Azt válaszolják: Igen. Majd megismétlik. Azt kérdi: ebbe a kosárba gyűjtsük, mondják igen. Majd ezt megismétli. Szombat napján ezt kérdik: ezek a szombatok, az válaszolják: igen. Majd megismétlik. Majd így szól a hang: levágjam? Így válaszolnak: Vágd. Majd ezt megismétlik. Minden kérdést háromszor megismételt, és a gyülekezet háromszor igennel válaszolt. Mire volt jó mind ez? A bájtusziak[2] miatt, akik azt állították, hogy a kalász nem vágható le az ünnep kimenetelekor.

 

Menahot 10/4

Levágják, kosárba teszik és a szentély előcsarnokába hozzák, majd a kalászokat megpörkölik a tűzben, hogy Rabbi Meir szerint a pörkölés parancsolatának eleget tegyenek.  A Bölcsek szerint először a kalászokat, száraiknál fogva lengetik a (tűz felett), úgy hogy a magok ne essenek ki. Majd a (kalászokat rézcsőbe) helyezik, a cső lyuggatott, hogy a cső mentén a hőmérséklet egységes legyen. Majd a magokat kiöntötték a szentély udvarában, hogy a szél megszárítsa őket. Majd a magokat durván megőrölik, majd az őrleményt tizenhárom szitán átszitálják. A maradékot megváltották és akárki ehetett belőle, csak hálá-ra volt kötelezve, de tized alól mentes volt.  Rabbi Ákiva kötelezett, mind a hálá-ra, mind pedig a tizedre. Kivetetett belőle egy iszaront, olajat, tömjént tett hozzá, öntött, kevert, lengetett, felszolgálta. Három ujjal vettek belőle, elfüstölték, és a maradékot a papoknak adták.

 

Menahot 10/5

 

Mikor az omer-áldozat megtörtént, Jeruzsálem piacai tele voltak liszttel és pörkölt gabona magvakkal. Rabbi Meir szerint a Bölcsek ennek nem igen örültek, Rabbi Jehuda szerint a Bölcsek akarata szerint jártak el, és az omer áldozat után, az új gabona fogyasztása engedélyt kapott, a messze lakóknak is a következő napon, déltől.

A szentély pusztulása után Rabbi Johánán ben Zákáj úgy ítélt, hogy az új kalász lengetését megtiltotta. Rabbi Jehuda azt kérdezte:  Vajon nincs tiltva amúgy is a lengetés?: „és kenyeret meg pörkölt vagy nyers gabonaszemeket ne egyetek ugyancsak e napig…” (Lev 23, 14). (ez a kérdés csak a szentély fennállásának idején aktuális.)

 

Menahot 10/6

 

Az omer- engedélyezve volt az egész országban, de a két sávuoti cipó csak a szentélyben. Ételáldozatot vagy az omer áldozatot kísérő állat áldozatot nem hoznak az omer előtt. Ha mégis hoz, alkalmatlan. A két cipó előtt semmiképpen ne hozzon. Ha mégis hozott, kóser.

 

Menahot 10/7

Búza, árpa, tönköly, zab, rozs, mind köteles hálá (kalács) áldozattal, úgy hogy mennyiségeik összeadódnak, de Pészach előtt nem keverhetők az új liszttel, vagy nem arathatók le az omer előtt. Ha az omer (kalásza) előtt gyökeret eresztettek (a fenti gabonák), az omer “engedélyezi” őket.

 

Menahot 10/8

Öntözött földeken aratnak, de a gabonát nem gyűjtik bálákba. Jerikó lakósai aratnak a Bölcsek beleegyezésével, de a Bölcsek akarata ellenére bálákba gyűjtik. A Bölcsek nem tiltakoznak. Az éretlent learatják takarmánynak. Rabbi Jehuda azt kérdi: mikor? Mikor a termés érni kezd, a termés egyharmadáig. Rabbi Simon szerint a harmadára növekedett termésből marháknak is ad enni.

 

Menahot 10/9

A facsemeték miatt is aratnak[3] vagy a gyászoló tömegnek szükséges terület miatt, vagy a bet midrás közönségének. Az omer parancsolata megköveteli, hogy az álló gabonából vegyen friss, nedves kalászt. Ha ilyet nem talál, a szárazból vesz. A parancsolat szerint éjszaka aratja a kalászokat. Ha nappal teszi, az is kóser, de szombaton is teheti.

[1] omer –az új  gabona ételáldozata

[2] Baitusziak: a Bölcsek ellenlábasai, akik a cádokiakat követték.

[3] A  fák növekedésének árt gabona termése

támogatás
Pop up banner1

Címkék:Menahot, Misna

[popup][/popup]