A városlakó kötelességei – Misna magyarul – Bává Bátra 1.

“Aki városlakó, kötelezhető arra, hogy hozzájáruljon a városfal építéséhez… Mennyi eltöltött idő után tekinthető valaki városlakónak? Tizenkét hónap. Ha azonban házat vesz a városban, azonnal városlakó lesz.”

Nezikin (נזיקין) károk, másképp: a károk rendje  a Misna negyedik rendje.

Nagyrészt a zsidó bűnügyi és polgári törvényekkel foglalkozik, valamint a zsidó törvény végrehajtó szerveivel. A Nezikin, (károk rendje) tíz traktátusból áll:

Bává Kámá – első kapu

Bává Meciá – középső kapu

Bává Bátrá – utolsó kapu

Szánhedrin – a nagy törvényszék

Mákot – vesszőzés

S’vuot – eskütétel

Edujot – tanúságtétel

Ávodá zárá – idegen vallás

Ávot– atyák bölcsessége

Horájot – döntések (vétekáldozattal kapcsolatban)

 

A Bává Bátrá a Nezikin (károk) rendjéhez tartozik, és a Bává (kapu) c. fejezet- hármas harmadik traktátusa. A traktátus neve magyarul: Az utolsó kapu. Ez a traktátus a tulajdonosi joggal foglalkozik, megosztott és egyéni tulajdon esetén.

 

Bává Bátrá 1

 

Bává Bátrá 1/1

Ha két társ el akarja választani a (közös) udvart, falat emelnek az udvar közepén. Olyan helyen, ahol szokás, (formázatlan) terméskőből vagy faragott kőből, féltéglából vagy egész téglából építeni, a hely szokása szerint járnak el. Ha formázatlan terméskőből épül a fal, három tenyérnyit épít az egyik társ, három tenyérnyit a másik. Ha faragott kőből épül a kerítés, az egyik társ két és féltenyérnyi falat emel és a másik társ is két és féltenyérnyit. Ha féltéglából épül a kerítés, egyik társ kéttenyérnyi falat emel, a másik társ is kéttenyérnyit. Ha téglából épül a kerítés, az egyik társ másfél tenyérnyi falat emel, a másik társ is másfél tenyérnyit.

 

Bává Bátrá 1/ 2

A kert ügyében hasonlóan járnak el. Ahol szokás kerítést emelni, kötelezik erre. De völgyben, ahol nem szokás kerítést emelni, nem kötelezik erre. Ha mégis akar kerítést, visszahúzódik a területére, és kerítést emel, amelynek külső felületét fallal megerősíti. Ha a fal ledől, a kövek és a terület az övé. Ha egymással megegyeznek, falat építenek középen, amelyet mindkét oldalról megerősítenek. Ezért, ha a fal ledől, a hely és a kövek mindkét (oldalról) a két szomszéd tulajdonát képezik.

 

Bává Bátrá 1/ 3

Ha valaki három oldal felől, kerítéssel elhatárolja szomszédja (területét), az első, a második és a harmadik oldalról, nem kötelezhető (a kiadás kifizetésére). Rabbi Joszi azt mondja: ha szándékában áll a negyedik oldal felől is kerítést húzni, az egész kiadás rajta áll.

 

Bává Bátrá 1/ 4

Ha az udvar fala leomlik, (a szomszédok) kötelesek, hogy felépítsék a falat legalább négy könyök magasságban. Mindegyikről feltételezik, hogy kifizette a fal építési költségeit (az építkezéskor), ha nem, a szomszédok bizonyítékot hoznak arra, hogy nem fizetett. A fal újjáépítésekor senki nem kötelezhető, hogy négy könyöknél magasabb falat építsen. Ha (a szomszéd) új falat húzott a régi közelében, annak ellenére, hogy nem épített tetőt a fal fölé, a költség teljessége az övé. Ha a fal magasságát tekintve, feltételezik róla, hogy a köteles magasságért nem fizetett, igazolást hozhat arról, hogy fizetett.

 

Bává Bátrá 1/ 5

Az udvar lakója kötelezhető a többi lakó által, hogy a kapubejáró és kapu építéséhez hozzájáruljon. Rábán Simon ben Gámliel szerint nem minden udvar igényel kapubejárót. Aki városlakó, kötelezhető arra, hogy hozzájáruljon a városfal építéséhez, ezenfelül a városkapu reteszéhez és zárjához. Rábán Simon ben Gámliel szerint nem minden város igényel városfalat. Mennyi eltöltött idő után tekinthető valaki városlakónak? Tizenkét hónap. Ha azonban házat vesz a városban, azonnal városlakó lesz.

 

Bává Bátrá 1/ 6

Az udvart nem lehet felosztani, csak akkor, ha legalább minden lakónak négy-négy könyök terület jut. Földet se lehet felosztani, csak ha a birtokostársaknak legalább kilenc-kilenc káv[1]  (gabona) jut. Rabbi Jehuda szerint, csak ha kilenc és fél káv gabona (mag) jut minden félnek. Kertet sem lehet felosztani, csak akkor, ha minden partnernek legalább fél-fél káv termés jut. Rabbi Ákiva szerint negyed káv. Nem oszthatnak fel ebédlőt, őrtornyot, a galambdúcot, a tálit-ot,[2] olajprést, mind addig, amíg minden partnernek elegendő jut belőle. Ez a szabály: minden, ami felosztható és a felosztás után is ugyanazzal a névvel illethető, felosztják. Különben nem osztják meg. Mikor történik ilyesmi? Ha a két fél nem akarja megosztani azt a bizonyos tulajdont. Ha meg akarják osztani, még kisebb dolgokkal is megtehetik. Ami a szent könyveket illeti, még akkor se osztják meg, ha mindkét fél akarja.

[1] Káv – száraz köbtartalom, pl. véka

[2]  tálit – mai értelme szerint imasál, de az ókorban köpeny, ruházat neve