A Judás-kép kultúrtörténete
Fabiny Tamás evangélikus püspök új könyve bemutatja, hogyan alakította Iskarióti Júdás képét az irodalmi és művészeti hatástörténet évszázadokon keresztül.
Júdás elárulja Jézust – a colmari Szent Márton-templom oltárképének részlete
A könyvet a Válasz online-on Borbás Barna ismerteti.
Az egész Újszövetség és a nem kis részben rajta nyugvó európai kultúra talán legnegatívabb figurájáról írt tabuk nélküli, olykor zavarba ejtő könyvet Fabiny Tamás. A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke a Júdás, az elveszett tanítvány című kötetben újszövetséges teológusként feltárja, hogy a náci propagandaplakátok pénzes zacskós, kampós orrú zsidója mögött több évszázadnyi Júdás-értelmezés rejlik.
Iskarióti Júdás neve a lehető legaljasabb árulás szinonimája passiójátékokban, szépirodalmi- és zeneművek sokaságában, a képzőművészetben és a folklórban. Jellemző, hogy a Magyar Szókincstárban kisbetűs köznévként szerepel, mint „áruló, besúgó, spicli, spion” stb.
Hogy miről is van szó, arra a legkifejezőbb példák az egzegézisnél, vagyis a szentírás-magyarázatnál sorakoznak. Magyarul a legtöbb fordításban úgy olvassuk, hogy Júdás a „kárhozat fia”, a liturgia részeként pedig azt halljuk, hogy „azon az éjszakán, amelyen [Jézus] elárultatott”. Ugyanakkor az eredeti görög szerint a „kárhozat fia” lehet „elveszés fia” is, az 1Kor 11,23 nyomán elhangzó „elárultatott” pedig – az ógörög paredideto nyomán – „átadatott” is.
A könyv célja annak megértetése, mi következett abból, hogy Júdás személye a hatástörténet következtében a legfőbb rossz, az abszolút gonosz lett az európai kultúrában.
A kötet rendkívül szerteágazó, sorra veszi például Iskarióti Júdás megjelenéseit a középkori passiójátékoktól a Jézus Krisztus szupersztárig és a U2 zenekar Until the End of the World című számáig. (Itt kiegészíthetjük a szerzőt a metállal, kezdve a Judas Priesttel vagy a Metallica The Judas Kiss számával – a durvább zenéknek kifejezetten jó terep az abszolút gonosz figurája és története.)
Az idők során Júdás cselekedete ugyanis sokkal több lett egyetlen ember tetténél. A középkorban már Júdásra hárult a felelősség Jézus haláláért, eltúlzott sémi vonásokkal kezdték ábrázolni és egy az egyben kezdték megfeleltetni a középkor zsidó kereskedőinek, uzsorásainak.
A „történeti Júdás” származását homály fedi, de az evangéliumok – direkt és indirekt módon – Júdeához kötik. Mint a tanítványok között egyedüli júdeait, a középkor során aztán fokozatosan a teljes zsidósággal azonosították. A nyilvánvaló összekapcsolás már az egyházatyák, vagyis az 1. és a 8. század között élt kiemelkedő teológusok antijudaizmusában megtörtént. Aranyszájú Szent János többször is hangsúlyozta olvasóinak, hogy mindazt, amit Júdással kapcsolatban mond, tulajdonképpen a zsidóság egészére érti.
A 13. századra visszanyúló, a 15. századra igazán népszerűvé váló dramatikus előadások jelentősen hozzájárultak a Júdás-kép módosulásához, az antijudaista toposzok elterjedéséhez. Feljegyezték, hogy a nagy nyilvánosság előtt (legtöbbször piactereken) előadott játékokban Júdás szinte állandó ismertetőjegye lett a pénzes zacskó, melyből aprólékosan számolta a 30 ezüstöt. Ezen keresztül a korabeli zsidó kereskedőket vetítették bele, és a közönség rezonált is: nem egyszer spontán pogromok követték a passiójátékokat a középkori európai városokban.
