A bikaáldozat és a bor – Misna magyarul, Menahot 9.

“Kosok italáldozatát keverik a bikák italáldozával, bárányok italáldozatát keverik más bárányok italáldozatával, az egyén italáldozatát a közösség többi italáldozatával, a tegnapi libációt a maival, de a bárányokét nem keverik a kos vagy a bikaáldozattal járó libációval.”

MENAHOT 9

A Menáhot traktátus a Kodasim (áldozatok) rendjéhez tartozik és tizenhárom fejezetből áll. A menáhot a minhá szó többes száma, a jelentése ajándék-áldozat. A traktátus megfelelője a zevahim traktátusának, mely az állatok áldozatait tárgyalja, míg a menáhot a növényvilágból vett áldozatokról, ajándékokról szól. A traktátus kitérőként a cicit (szemlélőrojt), a tefilin (imaszíj) és a Tóra tekercs szabályait is tárgyalja.

 

 

Menahot 9/1

A szentélyben két mérce volt a száraz (ételekre)[1]: az iszaron és a fél iszaron.[2] Rabbi Meir azt mondja: a tized, a tized, és a tized fele. Mire szolgált az iszaron? Azzal mértek minden ételáldozatot (menahot). A bika áldozatával járó ételt (liszt) nem mérhették a három tized mércével és a kettő tizedet se használhatták a kos áldozatához, hanem tized mércékkel mértek, egyenként. Mire szolgált a fél tized, a (héb. héci iszaron)? Azzal mérték a főpap lepényét, felet reggel és felet alkonyatkor.

 

Menahot 9/2

Hétféle folyadék mérce volt a szentélyben, a hin, a fél hin, a harmad hin és a negyed hin, a log, a fél log, és a negyed log. Rabbi Eliezer bár Cádok azt mondja: rovátkák voltak a hin – kancsójában, jelölve a bika, a kos és a bárány áldozatához. Rabbi Simon azt mondja: nem volt ott teljes hin mérce egyáltalán, mert mi célt szolgált volna a hin? Hanem volt helyette egy  teljes log és egy fél log mérce, amellyel a főpapnak mérték a napi étel áldozatot, másfél log reggel és másfél log alkonyatkor.

 

Menahot 9/3

A negyed (log) mi célt szolgált? Negyed víz a leprásnak és negyed olaj a názir-nak. A fél log mi célt szolgált? Fél log a hűtlen feleség, (szotá) italának, fél log olaj a köszönet áldozatnak. A log mércével mértek minden étel áldozatot, míg a hatvan iszáron mértékű ajándékáldozatot (minhá) hatvan log-gal. Rabbi Eliezer ben Jákov szerint a hatvan iszáron mértékű minhához is a log mércét használták: “de ha szegény ő és nem kerül ki a vagyonából, akkor vegyen egy juhot bűnáldozatul lengetésre,  hogy engesztelést szerezzenek számára, meg egy tized lánglisztet megkeverve olajjal lisztáldozatnak és egy log olajat.” (Lev 14, 21). Hatot a bikához, négy a koshoz, három a juhhoz, három és fél (a hétágú) menórához, fél loggal minden gyertyához.

 

Menahot 9/4

Kosok italáldozatát keverik a bikák italáldozával, bárányok italáldozatát keverik (más) bárányok italáldozatával, az egyén italáldozatát a közösség többi italáldozatával, a tegnapi libációt a maival, de a bárányokét nem keverik a kos vagy a bikaáldozattal járó libációval. Ha azonban az áldozati italokat (és olajat) áldozatonként előre összekeverték és majd a keverékeket adták egymáshoz, az elfogadott. Ha ezt az összekeverés előtt tették, az nem fogadható el. Bárány és az omer együttes áldozatánál, annak ellenére, hogy a minha mennyisége kettős, a hozzáadott italé nem.

 

Menahot 9/5

A szentélyben lévő összes mérőedény egy halomban volt, kivéve a főpap mércéit, melyet külön tartottak. A mércéből kicsorduló folyadék szentséges, míg a fölös száraz étel nem. Rabbi Ákiva azt mondja: a folyadék mércék szentek, míg a száraz mércék nem azok, ezért a belőlük kiömlő felesleg se szent. Rabbi Joszi szerint ez azért van, mert a folyékony anyag öntés közben összekeveredik a száraz pedig nem.

 

Menahot 9/6

Minden egyéni és közös áldozatot boröntés (libáció) kísér, kivéve az elsőszülött, a tized, a pészah, a vétek és a bűn áldozatait. De a leprás vétek és bűnáldozatához libáció is járul.

 

Menahot 9/7

A közösség áldozatai közül egyik sem igényli a héb. szmihá-t [3] kivéve azt a bikaáldozatot, amely valamely parancsolat megszegéséért felel és a jomkipuri bakot. Rabbi Simon azt mondja: a bálványimádásért járó bak is kivétel. Az egyéni áldozatok mindegyike azonban igényel szmihát, kivéve az elsőszülött után, a pészahi, és tizeddel és az öröklés után járó áldozatokat, és ehhez libáció is járulhat.

 

Menahot 9/8

Mindenki alkalmas a szmihára, (kezeinek az állat fejére helyezése) kivéve a süketet, a bolondot, a kiskorút, a vakot és az idegent, a küldöncöt, a rabszolgát és a nőket. A szmihá aktusa egyfajta “maradék” micvá, (elmaradása nem akadályozza meg az áldozó  engesztelését). A szmihá aktusánál két kezet tesznek az állat fejére, miközben más valaki azonnal levágja az állatot.

 

Menahot 9/9

A szmihá aktusában szigorú megkötés van a lengetéshez [4] hasonlóan, amely magában is szintén szigorú megkötés. Egy valaki lenget az egész gyülekezet számára, de a szmihá (vagyis a kezeknek az állat fejére való ráhelyezése) meg kell történjen minden áldozó egyén részéről. A lengetés megtörténhet egyéni és közös áldozat esetén, élő és élettelen áldozat esetén egyaránt.

[1] száraz ételek, pl. liszt

[2] héb. Iszaron – jelentése tized, az éifá tized része

[3] szmihá– A pap ráhelyezi kezeit a feláldozandó állat fejére

[4]ó lengetés: az áldozati állatot a pap meglengeti