A betért tehene – Misna, Hulin 10.

„Jövevény, aki felvette a zsidó vallást, volt neki egy tehene, amelyet még a betérés előtt levágtak, nem tartozik semmivel. Ha a betérés után vágta le a tehenét, köteles ajándékot adni a papnak. Ha kétség merül fel, hogy a vágás a betérés előtt, vagy után történt, mentes, és a társa bizonyítékkal szolgálhat.”

Hulin traktátus 10.

A Hulin szó, jelentése hétköznapi, közönséges. A Hulin, a talmudi szóhasználatban a Kodes ellentéte, vagyis, ami Hulin, ahhoz nem tapad semmiféle szentség. A Hulin Traktátus tizenkét részből áll, és lényegileg a kóserság és a vágás rituális szabályait tartalmazza, köztük a fogyasztásra kerülő állatok kóserságának ismertető jeleit, szabályait.

 

Hulin 10/1

A mellső láb, a pofacsont és a gyomor, papoknak járó ajándékozásának parancsolata szokásban van a hulin vágás során, a szentély fennállása alatt és az után, Izraelben és azon kívül. Ez az ajándékozás nem vonatkozik a szentelt vágásokra. Hogyan lehet, hogy a hulin (profán), amellyel nem jár comb és melle húsa, csak (más) ajándék, míg a kodasim -ból, (a szentelt) állatokból kötelezően a combot és melle húsát adják, ajándékot nem adnak. Itt a talmud idézi Mózes harmadik könyvét: “a kohanita Áronnak adom ezeket (a részeket), és a fiainak, örök törvényül” (Lev. 7) és ez az ő része, amit a írás említ, más nem.

 

Hulin 10/2

Mind azok a felszentelt állatok[1] melyek feláldozásuk előtt meghibásodás ért, és megváltották őket, kötelezően adóznak az elsőszülött parancsolata szerint, a papoknak járó ajándékokkal, majd a felszenteltség állapotából a nem szentelt állapotba való átmenet után megnyírják és munkára fogják őket. Megváltásuk után a tejük is és utódaik használata is megengedett. A templom területén kívül levághatók, és gazdájuk a karet-től mentes. Ha a megváltásuk előtt elpusztulnak, a kutyákkal etetik őket. Mindazok az állatok, melyek felszentelése megelőzte a meghibásodásukat, mentesek az elsőszülött parancsolatától, nyírásuk, tejük tiltott a megváltásuk után, és annak, aki levágja őket a templomon kívül, karet jár, és az állatot eltemetik.

 

Hulin 10/3

Ha egy elsőszülött állat száz másik közé keveredett, és száz ember vágásra vitte mindet, mentesek az elsőszülöttől járó ajándékoktól. Ha egy ember vágja le mind a százat, csak egy állat után lesz mentes az ajándék adása alól. Ha valaki idegennek, vagy papnak vág, ajándék adástól mentes. Izraelita, aki társul egy pappal, vagy idegennel a vágás ügyében, megjelölik az állatot, hogy közöljék, hogy közös. Ha egy izraelita azt mondja: (annak aki vág): add el nekem a tehén belső részét, és vedd a vele járó ajándékokat is. A vásárló odaadja a tehén pofáját, gyomrát, stb. a papnak, és ezt levonja az ajándéknak számító pénzből.

 

Hulin 10/4

Ger, aki felvette a zsidó vallást, volt neki egy tehene, amelyet még a betérés előtt levágtak, nem tartozik semmivel. Ha a betérés után vágta le a tehenét, köteles ajándékot adni a papnak. Ha kétség merül fel, hogy a vágás a betérés előtt, vagy után történt, mentes, és a társa bizonyítékkal szolgálhat.

Mit tekintenek zroá-nak?[2] A térdhajlattól a kézig. Így van a názir-nál[3] is. Ez után a lábon következik a “sok” [4] Rabbi Jehuda a sok a hajlattól az árkubá-ig. [5] És mit nevezünk pofának? Az állkapocstól a légcsőig.

[1] áldozatra kiszemelt áallatok: kodasim

[2] zroa: az állat válla, a sz egyéb jelentése: kar, szárny, stb.

[3] názir: aki fogadalmat tett, hogy nem iszik bort és nem nyiratkozik.

[4] héb. sok – comb

[5] árkubá – a comb húsos-izmos része – hátsó rész.