Daf jomi – egy lap Talmud minden nap – tizenkettedszer

Bensőséges ünnepségre került sor a napokban

az ortodox hitközség Dob utcai székházában. A szijum keretében azt ünnepelték, hogy a daf jomi – egy lap Talmud minden nap – világmozgalom résztvevői tizenkettedik alkalommal tanulmányozták végig a zsidóság nagy törvény-, kommentár- és történetgyűjteményét. 

 
Ünneplés. Balról jobbra: Rabbi Mojse Weiszberger, Enzl Steiner, Deblinger Eduárd és Arje Kesztenbaum.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A daf jomi mozgalmat 1923. augusztus 16-án, az Agudat Jiszrael első világkongresszusán Bécsben hirdette meg Rabbi Meir Sapira, Szanok rabbija, a majdani lublini Chochmei Jesiva vezetője.

Azóta tizenkétszer tanulták át a világon a babilóniai Talmud 2711 oldalát (némi betoldással a Jeruzsálemi Talmudból) – oly módon, hogy a világon bármely jesivába térjen be a zsidó, ugyanazt a lapot tanulmányozhassa, mint a mozgalom más követői a világ másik pontjain.

Amikor a Talmudot befejezik, szijumot: a tanulást lezáró, étkezéssel egybekötött ünnepséget rendeznek. Így tettek Budapesten is, a Rabbi Mojse Weiszberger és Deblinger Eduárd elnök vezette Ortodox Hitközségen. A szijumot egybekötötték az Ortodox Hitközség egykori főrabbija, a legendás Koppel Reich nyolcvanharmadik jahrzeit-járól (halálának évfordulójáról) történő megemlékezéssel.

A Zev Paskesz főtitkár által vezetett rendezvényen Weiszberger rabbi fejezte be a Talmud utolsó, Nidda (Tisztátalanság) című traktátusának utolsó szakaszát és adta át a szót Arje Kesztenbaum metszőnek, aki rögtön a Talmud Brachot (Áldások) című első traktátusába fogott, mely azzal a kérdéssel foglalkozik, mettől meddig mondhatjuk el az esti Smá Jiszráel imádságot.

 Tanulás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A főrabbi ünnepi köszöntőjében, mely többek között arra intett, hogy a tóratanulás lehetőségét a vallástól eltávolodottak számára is biztosítani kell, a bécsi vendég Enzl Steiner megindító beszédét hallgathatták meg az összegyűltek. Mint mondta, egy magyarázat szerint a jiszrael szó annak a rövidítése, hogy hatszázezer betű van a tórában. Ám ha megszámoljuk, csak háromszáznégyezer-nyolcszázöt betű látható, és csak a bölcsek látják a betűk közti üres helyekre beférő, láthatatlan betűket. A látható és a láthatatlan adja ki a hatszázezres számot, ami arra emlékeztet, hogy a tórának van nyilvánvaló és rejtett értelme. Emellett az áldások jelentőségére hívta fel a figyelmet, melyre, mint mondotta, nem az áldottnak, hanem az áldónak: az embernek van szüksége.