Heti Midrás: mikor megszámlálod Izrael fiait (ki tiszá)

A szentély folyamatos működéséhez a nép adományaira van szükség. „És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván, mikor megszámlálod Izrael fiait, akkor adja ki-ki lelke váltságát az Örökkévalónak, midőn megszámlálják őket; hogy ne legyen rajtuk csapás, midőn megszámlálják őket.

Ezt adja mindenki, aki átmegy a számláláson, fél sékelt, a szentség sékelje szerint – húsz géra a sékel – fél sékelt ajándékul az Örökkévalónak” (2Mózes 30, 13). A Szentély felszentelése, valamint a Szombat, mint az örök szövetség jelének bejelentése után Mózes átveszi a bizonyság két tábláját (a kőtáblákat), melyet Isten „az ujjával írt”. Eközben a türelmetlen nép (Áront kényszerítve) bálványt készít, az aranyborjút: „Ő elvette kezükből és alakította azt a vésővel és csinált belőle öntött borjút; és ők mondták: Ez a te Istened Izrael, aki felhozott téged Egyiptom országából” (2 Mózes  32, 4). Ha a nép negyven napig várt Mózesre, miért nem bírt ki még egy napot? Vagy akár hat órát? A Talmud válasza: a bűn megnyitotta a megbánás kapuit.

„Midőn látta a nép hogy Mózes késlelkedik lejönni a hegyről” (2Mózes 32, 1). Hat órát késett. (Közben) összegyűlt negyvenezer jöttment, akik Izraellel együtt vándoroltak ki Egyiptomból, velük a fáraó két varázslója, a nevük Junusz és Jombrusz, akik a fáraónak varázsoltak, ahogy írva van: „és cselekedtek azok is, Egyiptom írástudói az ő bűvészetük által ekképpen” (2Mózes 7, 11), és mindnyájan Áron köré gyűltek, ahogy írva van: „összegyűlt a  nép Áron körül”, kérdezvén, miért nem jön le már a hegyről?  Az a nap a negyvenedik nap volt, és annak a hatodik órája. Áron és Húr azt válaszolták (a népnek): nemsokára jön. De nem ügyeltek arra (hogy szavuk meggyőző legyen), mondják azt is, hogy a Sátán megmutatta nekik Mózes fekhelyét a hegyen, és úgy látszott, mintha ujjal mutatnának (Mózes) irányába. Ekkor az emberek elé állt Húr és rájuk förmedt. A nép nekiment és megölték. Mikor Áron ezt látta, szörnyen megijedt, és megpróbálta elterelni a figyelmüket, de ekkor azt mondták neki: mozogj, készíts nekünk bálványt! A Teremtő előtt világos volt, hogy ezek mit akarnak. Áron így szólt: vegyétek ki feleségeitek füléből az aranykarikákat. Áron nehezen teljesíthető dolgot kért, és az asszonyok valóban vonakodtak, mert még a szemük előtt volt a csoda, melyet velük tett az Isten Egyiptomban, a tengeren és a Szináj sivatagban.

A Heti Midrás teljes szövege ide kattintva olvasható el