A kóser háztartás gondjai

„Én csak szombatonként viszek kóser háztartást, akkor is csak húsos konyhám van. Ezzel könnyítek saját életemen, így nem tejes és húsos, hanem húsos és tréfli konyha között kell lavíroznom. Mivel hét közben tréfli a konyha, elég nagy takarítást kell rendeznem csütörtökönként” – mondja Bodrogi „Fűszeres” Eszter gasztroblogger.

Így folytatja:
A sütőmet hétköznapokon is igyekszem kósernek tartani, ha valami tréfli dolgot kell sütnöm, akkor azt egy régi cseh remoskában készítem. Így csak néha szükséges órákon át nagy fokozaton égetni a sütőt, fogyasztani az áramot. Mivel tömör fa konyhapultom van, ami nem kóserolható, péntek reggelente egy másik borítást teszek a pultra. Lavórban mosogatok, és szombat kimenetel után sem használom a mosogatógépet, mert az tréfli. Sokak szerint elég lenne a gépet kitakarítani, majd a legmagasabb hőmérsékleten egy üres mosással kikóserólni, de ebben a tekintetben szigorú vagyok magammal, és ezen a két napon a legszigorúbb kasruszt tartom. Az edényeimet zárható szekrényben őrzöm, nehogy egy vendég, a gyerek összekeverje őket.

Akadály van bőven a kóser háztartást illetően, főleg egy szekuláris családból származó fiatalnak, aki ráadásul meglehetősen világi életet él, és egyedül a szombatot tartja. Ha szombatra elutazunk, akkor a kényelmes utat választjuk, és mindenevők vagyunk. Ha itthon maradunk, akkor is sok vendéget fogadunk, akiknek eleinte furcsa volt az átállás. Ma már szinte minden barátunk kóser élelmiszereket hoz nekünk ajándékba külföldről, nem ritka, hogy szerdán beállít valaki egy kóser báránycombbal, mondjuk Hollandiából, és bejelentkezik péntek estére vendégnek.
Akadálynak élem meg a rettenetesen magas húsárakat, és a szegényes magyarországi ellátást is. Budapesten könnyebb, főleg nemzetközi baráti társasággal, de vidéken reménytelennek találom a helyzetet. Ennek ellenére úgy vélem, hogy elhatározás kérdése az egész. Nekünk ez a szombati kóserság fér bele az életünkbe, szeretjük így csinálni. Még mindig több mint az állandó tréfli evés.

Beszerzés

Különleges helyzetemből kifolyólag (csak húsos a konyha) a tejtermékekre nem kell odafigyelnem, így csak a húsról beszélhetek. Hiányzik, hogy bemehessek egy igazán kulturált húsüzletbe, ahol valóban szép hús kapható, és nem azt kell megvenni, ami éppen van. Szinte mindent külföldről szerzünk be, és lefagyasztjuk. Kéthavonta megyünk Bécsbe, elég sok pénzt hagyunk a Kosherlandben, a bécsi hentesnél, de vannak olyan hónapok, amikor annyi húst kapok Londonból, vagy Hollandiából, hogy nem is kell mennünk. Sajnos fagyasztott húsból soha nem lesz olyan jó vacsora, mint frissből, ezért csak álmodok néha egy csodás, hatalmas szombati sültről, olyan borjúból, vagy bárányból, amit csütörtökön vágtak le. Az izraeli felvágottak megfizethetetlenek, a virslik ehetetlenek, még a bécsi is. (Lehet, hogy csak annak, aki evett valaha nem kóser bécsi virslit is.) Tojást nem veszek „kósert”, a barna héjút használom, amiben vércseppet találok, azt elteszem vasárnap reggelire. Ritkán eszünk halat, sőt szinte soha, mert nem szeretem. Hiányzik viszont nagyon a jó füstöltáru. Sokkal változatosabban tudnék főzni, ha lenne füstölt marhaszegy, libamell, kacsacomb, jó kolbász!

Kóser élelmiszer ellátás

Magyarországon szegényes, és drága. Az üzletek nem szépek, nem hívogatnak vásárlásra. Pedig egy szép, igényes, megfizethető üzletben rengeteg nem zsidó is vásárolna, hiszen a „kóser” igazi hívó szó, sokaknak a minőséget jelenti. Pici kis lyukak az üzlethelységek, ahelyett, hogy lenne egy szép, világos, csillogó üzlet, fiatal, kedves, mosolygó, valódi kereskedővel!

Árkülönbség

Az alatt a másfél nap alatt, amíg kósert eszünk, kb. annyit költünk, mint egész héten. Persze ilyenkor ünnepi ételek kerülnek az asztalra, míg hét közben jóval kevesebb húst eszünk. Ha minden nap kósert ennénk, akkor legalább 50%-al megemelkedne a kosztpénz összege.

Lejegyezte: Bőhm Kornél