Visszautasítom

Csak egy dolog miatt ragadtam tollat, hogy hozzászóljak a Szombat novemberi számában megjelent Péntek esti nyomulás­hoz, illetve az abban leledző és szervezete­met szervesen érintő részeihez.

Ez a dolog az, hogy ezen cikk túlmegy azon a határon, melyet józan szemlélőként tolerálni tudnék.

Csak címszavakban:

Nem létezik Zsidó Fiatalok Szövetsége. Sem a Garayban, és sem sehol. Létezik vi­szont a Zsidó Fiatalok Magyarországi Egye­sülete (népszerűbb nevén UJS, Union of Jewish Students).

Mellesleg csak gratulálni tudok azon fej­lődéstani és matematikai tudásnak, mel­lyel a cikk írója megállapította, hogy szer­vezetünk átlagéletkora 16 év. Sohasem számoltam, illetve átlagoltam tagjaink élet­korát, de eme nagyság előtt meghajolok. (Igaz, hogy tagságunk kétharmad része sa­ját bevallása alapján egyetemista korú, de mit lehet tenni?) De egy igaz, kicsit motosz­kál bennem, hogy Czuk Dóra honnan mer ilyeneket biztosan állítani, hiszen másfél év alatt egyszer látogatott el a Garayba, igaz, egy teljesnek csak részben nevezhető fél órára. Talán ha nem lett volna olyan si­etős, akkor saját szemeivel láthatta volna cikkünk írója azt is, hogy a megkent toast-kenyerek nagy része el is fogy az aznapi bulin, ahol körülbelül 80-100-an voltunk.

Végigolvasva eme biztos állításokban és jóhiszeműségben gazdag munkát, megter­mett bennem az aggódó lélek is. Vajon zsi­dó fiatalként hol és hogyan csörög Dóra te­lefonja, avagy mit is csinál péntek estén­ként, mikor is nem kell ilyen remekbesza­bott műveket kreálnia?

Természetesen nem csak ezért ragad­tam tollat, sőt ezekért nem is ragadtattam volna magam írásra. A cikk emésztése utá­ni nem csekély derültségem és dühöm el­párolgása után maradtak aggasztóbb, en­gem nagyon elszomorító érzések is.

1. Nagyon szomorúnak tartom, hogy egy újság szerkesztősége megenged magának ilyen eljárást. Hogy milyet? Enged minden­féle nem kontrollált dolgot állításként, egy­oldalúan megjelenni. Szomorú. Igaz, hogy az ő (a szerkesztőség) kompetenciája az, hogy mit és hogyan enged lejönni, de ez így sértő. Sérti barátaimat, munkatársai­mat, akik lelkesedésükkel szabadidejük­ben tolják az egyesület szekerét. Sért en­gem is, azért, mert eme újság nem méltat arra, hogy megismerje a véleményemet. Nem kellett volna megkérdezni, illetve kér­ni, hogy barátaim, írjatok néhány szót erről és erről a témáról, mert mi egy cikket írunk rólatok? így talán, a több szem többet és főleg másként lát elvből kiindulva a T. Ol­vasó nemcsak ezt a (minek nevezzelek?) irományt ismerné, nem, ez nem történt meg. Igaz, ultimátumszerűén kaptam fel­kérést, hogy két napon belül vigyek be fény­képet a szerkesztőségbe, „mert egy cikk íródik a zsidó ifjúságról”. És én még pró­bálkoztam is. De most már hálás vagyok a sorsnak, hogy nem találtam.

2. Vissza kell utasítanom azt, hogy mun­kánk gyümölcsét alapok nélkül lekicsinylő kreálmányt kelljen olvasnom! Visszautasí­tom azt, hogy valaki húszperces ott-tartózkodás után azt a következtetést vonja le, hogy mi szervezetlenebbek vagyunk, mint mások! nem tűröm el, hogy verítékünkről valaki ilyen módon nyilatkozzon. Lehet, hogy nem túl jól csináljuk, de azt lelkesen, a szívünkkel tesszük! Ezért nem engedem, hogy jó szándékunkat, barátaim erőfeszíté­sét valaki(k) mocskolja(ák)!

S sajnos megint hangsúlyoznom kell, nem Czuk Dórával van bajom. Az ő sza­badságából és tudásából, erkölcséből ered az, hogy hogyan érez, mit és hogyan ír. Vi­szont a szerkesztőség felelőssége az, hogy ebből mit hoz le. Bizony, és ez nem kóser, nagyon nem. Meg aztán hallottam valami etikai kódexről meg újságírói etikáról is, no meg a hitelrontásról is.

Meg olvastam az Erec c. világlap hasábja­in a Szombat fájdalmas S. O. S.-jeleit is. Az is igaz, hogy mint Magyarország legnagyobb zsidó ifjúsági szervezete (819 fő) önzetle­nül minden nagyobb rendezvényünkre meghívtuk (és meg is fogjuk) az összes zsi­dó orgánumot, így a Szombatot is. Tisztelt Főszerkesztő Úr, kedves Gábor, elvártam volna, hogy odafigyelj arra, mit írnak, mit hozol le az újságban a titeket segíteni aka­ró szervezetről. Úgy érzem, kapcsolatunk részemről, részünkről egyoldalú szerelem. Nem jogosan rúgtatok belénk. Sajnálom. S természetesen nem magam miatt. Hanem amiatt, hogy ilyen eljárásokkal az elkövet­kező s nálunk is felnövő nemzedék, az egyesület tagsága sem fogja megismerni az objektív valóságot újságotokból.

S félve említem meg, hogy elnézést ké­rő írásotokat, ezen lapon kívül, elvárom egyesületünk szervezőinek címezve is!

Szomorú tisztelettel:

Répás Péter

Zsidó Fiatalok Magyarországi Egyesülete

elnök