Örökzöldek
KÉT VIGÉC utazik a vonaton. Az egyik panaszkodni kezd:
-Hálátlan mesterség a miénk. Én töröm magam, fáradozok, igyekszem mindig szívélyes, udvarias lenni, mégis az emberek, akikhez bekopogok az árummal, gyakran sértegetnek.
-Én ezt nem tapasztalom, hál’ istennek – mondja elégedetten a másik. – Volt már, igaz, hogy kidobtak, orromra vágták az ajtót, rám vertek a seprűvel. Na, de sértegetni? Azt soha!
-NE HARAGUDJ, Grün, ebben a hónapban nem tudom megadni az adósságomat – mondja Kohn.
-Ezt mondtad a múlt hónapban is.
-Na, és nem tartottam meg a szavamat?!
KERESKEDELMI UTAZÓNAK jelentkezik egy céghez Kohn.
-Én vagyok a világ legjobb ügynöke! – jelenti ki büszkén, magabiztosan.
Megkapja a kollekciót, elutazik. Egy hét múlva visszajön: – Tévedtem. Én csak a világ második legjobb ügynöke vagyok – ismeri el szomorúan. – A világ legjobb ügynöke az volt, aki ezt a vacakot önökre sózta.
SZOMBATON A SÉTÁNYON találkozik Grün a barátjával. Izgatottan kérdezi tőle:
-Te, Kohn, igaz amit rólad beszélnek, hogy te ateista lettél?
-Igaz.
-És már nem hiszel Istenben?
-Tudod mit, Grün, beszéljünk másról!
Grünt csak nem hagyja nyugodni a téma, másnap megint felkeresi a barátját, és megkérdezi:
-Kohn, te tényleg nem hiszel Istenben?
-Nem.
-És ezt miért nem mondtad tegnap?
–Meg vagy őrülve? Szombaton?!
A SADHEN bemutatkozó látogatásra viszi a vőlegényjelöltet.
-Nézzen körül – suttogja a fiú fülébe -, mindenütt ezek a súlyos ezüstök!
-Lehet, hogy csak kölcsönbe vannak – súgja a fiú.
-Ugyan, hova gondol? Hát ki adna ezeknek kölcsön?!
EGY AMERIKAI keresztény leánynevelő intézetben táncos teadélutánra készülődnek. Az igazgatónő felhívja a városkában levő laktanya ügyeletes tisztjét:
-Legyen olyan jó, küldjön át hozzánk délután húsz katonát a lányainknak táncpartnerül. Csak egyet kérek: ne legyen köztük zsidó!
A megbeszélt időpontban megjelenik a leányneveidében húsz tagbaszakadt néger katona.
-Kérem… itt valami tévédéi lesz… – mondja meglepetten az igazgatónő.
-Az kizárt dolog! – ingatja fejét az egyik néger katona. – A mi parancsnokunk, Solomon Mandelstein kapitány úr, sohasem szokott tévedni!
-MI A VÉLEMÉNYED az antiszemitákról, Kohn?
-Osztom a nézeteiket!
-Osztod?!
-Naná, szorzom!
-SÁRA LELKEM, azt mondják, közeledik a városunkhoz a Messiás – újságolja Mojse a feleségének. – Akkor pedig nekünk is vele kell mennünk Izrael földjére. Megvallom, nem örülök neki. Most, amikor már olyan szépen virágzik a mi kis üzletünk, és itt van nekünk ez a szép kis házunk is …
-Ne bánkódj, Mojse – vigasztalja a felesége -, gondolj csak bele, min ment már keresztül a mi népünk. Az egyiptomi rabságot túléltük, a babiloni fogságot túléltük, Hámán üldöztetését túléltük. Majd csak túléljük a Messiást is!
GRÜN MOST rendezi be új lakását, s kellene bele néhány könyv is. Bemegy a könyvesboltba, és megkérdezi:
-Van önöknek lexikonjuk?
-Milyen kiadás?
-Igaza van. Milyen kiadás! – mondja Grün, és kifordul a boltból.
(Az Izraeli Szemle szerkesztőjének engedélyével)
Címkék:1990-05