Olvasóink írják

Amerika legrégibb zsinagógája cí­mű közleményünkhöz (1990. 10. sz.) fűz kiegészítést -i -gy név­jelű olvasónk:

„Nagyon is érthetően a zsina­góga építésekor élt még a közös­ségben az Ó-világ zsidóüldözé­seinek az emléke. Ennek érdekes megnyilvánulása, hogy gondoskod­tak arról: veszély esetén – ha rájuk törnek – kijuthassanak a templomból. Ástak tehát egy tit­kos alagutat. Mely – ma is lát­hatóan – a bima padlózatán lévő csapóajtó alatt indult, és a zsi­nagógától távolabb a szabadba vezetett:

Tegyük ehhez még hozzá, hogy a szabadság hazájában sohasem volt szükség ennek használatára.”

Konrád György írói és emberi magatartását méltatja, és ennek kapcsán a zsidóság mint közös­ség értékeiről vallott felfogását osztja meg velünk Reményi Pé­ter budapesti olvasónk.

„Aki Konrád könyveit elolvas­sa, méltán mondhatja, hogy a li­beralizmus, a tolerancia és a demokratizmus szellemi főiskoláját kijárta… Konrád szellemiségét és mély humanizmusát a magamévá téve csak büszke vagyok rá, hogy én is zsidó vagyok. Kon­rád nem hivalkodik zsidóságával, azt csupán tényként, adottság­ként rögzíti.”

„Úgy gondolom, ha egyszerű emberi méltósággal, sértődöttség, hivalkodás, védekezés nélkül,

de soha le nem tagadva hordoz­zuk zsidóságunkat, közel sem kel­lene annyit foglalkoznunk környe­zetünk antiszemitizmusával. Van egy igen találó amerikai közmon­dás: Never explain, never complain! Sose magyarázkodj és sose panaszkodj! S ehhez ad példát Konrád szinte minden sora…

…Úgy vélem, hogy részünk­ről ez a helyes politika, maga­tartás. Ezért nem tudok egyetér­teni a Szótértők párbeszéde cí­mű cikkben hivatkozott Herzl-idézettel, miszerint egyetlen dolog tart össze bennünket: az antisze­mitizmus. Emberiességünk, kul­túránk, gondolkodásmódunk eltéphetetlen szálakkal bogoz össze minket. Fékezhetetlen szabad szel­lemünk és vitatkozó hajlamunk ugyan individualista, egziszten­cialista, összeférhetetlen ala­koknak láttat minket, de hagyo­mányainkat nem tudjuk megtagad­ni… “

*

A keresztény-zsidó párbeszédről szóló írásainkhoz kapcsolódik az a levél, amelyből itt idézünk:

„…a párbeszéd egyik régi kezdeményezője Bulányi György piarista szerzetes, akit bár a hivatalos Egyház elhatárol magától, mégiscsak katolikus pap. (Elég talán, ha a Magyar Nemzet 1989. július 14-i számában megjelent ’Sajnáljuk és szégyelljük’ című írását említem, valamint a Ke­resztény-Zsidó Baráti Társaság kezdeményezését).

Engem is roppantul bánt az az ellenséges szemlélet, gyűlölet, ami izraelita hitű, eredetű ember­társaimmal, honfitársaimmal (hadd mondjam így:) felebarátaimmal, sőt – szívem szerint – testvéreimmel szemben megnyilvánul sajtó­ban, falfirkálásokban és (Istenem, minő állatiasságnál is rosszabb) sírgyalázásokban megnyilvánul.

Helyettük mélységesen szé­gyellem és sajnálom a történte­ket, és kérem – ha lehet – bo­csássanak meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!

Őszinte szívvel mondom Ko­csis Zoltán szavaival: „ahol zsi­dóznak, ott én is zsidó vagyok”.

Mihalovics Zoltán hatgyermekes római katolikus (Szigetszentmiklós)