Olvasóink írják

Pető Iván levele

Tisztelt Szerkesztőség!

A lap ez évi januári számában Szekeres-est a MAZSIKÉ-ben címmel (Vá-) számol be az MSZP parlamenti frakcióvezetőjének Garay utcai szerepléséről. A tudósítás egy a személyemet is érintő, de azon túlmutató eleméről szólnék néhány szót.

Azt olvasom, hogy valaki megkérdezte az esten: ,,Az SZDSZ listavezetője, vagyis miniszterelnök-jelöltje azért nem Pető lett, mert zsidó?” Mire Szekeres – a beszámoló szerint – azt válaszolta: ,,Az újságokból tudom, hogy ez volt az oka!” stb., de ezzel nem ért egyet, mert: ,,ez nem személyi probléma!”

Nem tudom, hogy Szekerest pontosan idézik-e, például azért nem, mert újságok­ban, legalábbis hitelesnek látszó be­számolókban az említett állítás nem jelent meg. Ennél fontosabb, hogy a Szekeres szájába adott szöveg azért sem hiteles, mert az SZDSZ, vagy jómagam ilyen típusú ügyekben még soha nem hoztunk olyan döntést, ahol zsidó – nem zsidó szempon­tokat vettünk volna figyelembe, s ezt az MSZP frakcióvezetőjének tudnia kell.

A fentiek egy meglehetősen ismert, de ritkán néven nevezett társadalmi jelenségre hívják fel a figyelmet, amit zsidó para­noiának lehet nevezni. Lényege az a feltevés, távképzet, hogy minden mögött a zsidók vagy a zsidókérdés állnak. Az em­beriség két jelentős csoportja szenved ebben a betegségben, az antiszemiták és a zsidók egy része. Nos, nem mintha reménykednék abban, hogy ráolvasással ez a betegség gyógyítható, elmondom a konkrét ügyben a valóságot.

Ha egy zsidó (értsd esetemben szár­mazását vállaló, de nem vallásos) ember politikus, esetleg vezető szerepet is vállal, az nem azt jelenti, hogy feltétlen alkalmas vagy ilyennek látja magát minden poszt betöltésére. És ebben nincs semmi zsidó specialitás! Bizony, keresztény, buddhista stb. politikusoknál és általában valamiben teljesítményt felmutató vagy éppen fel sem mutató embereknél is meglehetősen szokványos ez a jelenség, mint ahogy az is, hogy saját képességüket, hajlamaikat rosszul mérik fel. Én a magam számára igyekszem pontosan kijelölni, hogy mit szeretnék csinálni, és mit nem. Vezető poli­tikusi szerepet vállalok, de kormányzati pozíciót nem. Úgy ítélem meg, hogy ne­hezen tudnám, tudtam volna elhitetni a választókkal, hogy kormányfői ambícióim vannak, már csak azért is, mert nincsenek Ezért kézenfekvő volt a választásokra készülődve, hogy felvessem: legyen olyan ember az SZDSZ listavezetője, aki alkal­masabb erre a szerepre nálam. Ezzel a dön­tésben illetékesek egyetértettek, és volt al­kalmas személy. Talán még annyit: ha az SZDSZ-t befolyásolná, hogy ki zsidó, ki nem, nem engedte volna, engedné meg magának, hogy én legyek az elnöke, hisz bár miniszterelnök-jelölt nem voltam, el nem tüntettek, a listavezető mellett én kaptam a legtöbb nyilvános szerepet, senki nem von­hatja kétségbe, hogy az SZDSZ-t részben velem azonosították, azonosítják. Mellesleg még plakáton (Fodor-Kuncze-Pető) sem átallották, átallottuk szerepeltetni képemet – mintegy cáfolatául az SZDSZ eldugja a zsidóit, más durvább megfogalmazásban zsidait – feltételezésnek.

A lapot persze érdeklődve olvasom továbbra is!

Gonosz rágalom!

Fölháborodottan olvastam a Szombat 1995/1. számában Fodor Kálmán olvasói levelét, amely alávaló és gonosz módon rágalmazza Izrael államát, azon belül a Szochnutot, azt állítván, hogy a Szochnut kisinyovi képviselője programot kívánna szervezni a moldáviai zsidóság ellen.* Fo­dor e rendkívül súlyos állításai légből kapot­tak, tehát mocskos rágalom. Ezek a mocskos sorok az „Ávrahám Bogatir hét napja” szellemiségét tükrözik. Nyomatékosan felszólítom Önöket, ilyen és ehhez hasonló írások többet ne jelenjenek meg!

Sokkal több cikket kellene átvenni izraeli héber nyelvű újságokból. Indítsanak héber nyelvtanfolyamot, s az anyag leközlése előtt küldjék meg nekem, hogy az esetleges nyelvi, módszertani hibákat ki­javíthassam! Minden számban legyen egy izraeli dal, melyet szíveskedjenek kottával, héberül és magyar szószedettel közölni. Egyelőre ennyit akartam közölni!

Szirmai Iván 1045 Budapest, Istvántelki út 58.

* Fodor Kálmán olvasónk a Szombat novemberi számában megjelent „Jiddis tévéműsor és héber iskola Moldáviában” című cikkünkre reagált, amelyben a Szochnut ottani képviselőjét idéztük (az amerikai Forward című lap alapján): „Jó lenne, ha pogromot tudnék gerjeszteni, ak­kor biztos elmennének” (ti. a zsidók Izraelbe). (A szerk.)