Háztáji

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Egyéb

Amikor e sorokat írjuk, még nem tudjuk, valójában hogy is fest majd a Szombat nyá­ri száma. Megújult külsővel, tetszetősebb tipográfiával, 48 oldalra bővülve lépünk a tisztelt Olvasó elé, hogy érdeklődését és bizalmát tovább erősítve kapcsolatban ma­radjunk.

Bízunk benne, hogy a kényszerű áremelés – amelyre a valamennyiünket érintő gazdasági változások szorítanak bennünket – nem lesz akadálya további együttmű­ködésünknek. Igen, együttműködésünknek, mert a Szombat nem csupán olvasniva­lót kíván nyújtani közönségének, de a zsidó közösség életébe való aktív bekapcsoló­dás esélyét is.

Ezért várjuk véleményeiket, ezért közöljük a zsidó sajtóban egyedüliként vala­mennyi zsidó szervezet hozzánk eljuttatott programját, s ezért szervezünk olykor mi is élő rendezvényeket.

A Szombat léte nem csupán öncél, bár reméljük, egyre bővül azoknak a száma, akik megértik és vallják azokat az elveket, amelyek a lapunk hasábjain közzétett írásokból körvonalazódnak, s részben mint ezek hordozóját, részben mint afféle szellemi fóru­mot-a honi zsidó közéletben oly ritka valódi dialógus erjesztőjét- elismerik erőfeszí­téseinket. Korántsem magunk miatt; elsősorban a dolog miatt, melyet reményeink szerint helyesen szolgálunk: a magyar-zsidó közösség és civilizáció újjászülését.

Ez a feladat több, mint amennyit a zsidó szervezetek ellátni képesek. Nem nélkü­lözheti az egyéni hozzájárulásokat, lett légyen szó először csendes szemlélődésről (ol­vasói, nézői, passzív részvételről), a későbbiekben aktív hozzájárulásról, cselekvő je­lenlétről, kritikus attitűdről, elszánt áldozatkészségről. Szerencsére ez utóbbira is van már – bár inkább csak kivételes, mint általános – példa.

Olyan mentalitásváltásra lenne már most szükség, amelyet a pesszimisták csak egy nemzedék múltán tartanak lehetségesnek. A zsidó hagyományban oly igen jelentős cedáká, adakozás micvájának általános elterjedésére. Az első kifejezés három héber gyökbetűje nem a jótékonyságra, hanem az igazságra utal. A másodiké nem a hét­köznapi használatból ismert jócselekedetekre, hanem a parancsolatra. A józan ítélő­képességre, az erkölcs erejére, a megfontolt önkorlátozásra, a másik vagy a közjó szükségének belátására.

Fél évtizede működhetnek újra szabadon zsidó intézmények és szervezetek Ma­gyarországon, s a piacgazdaság első nehézségein jórészt külföldi adományok segítet­ték át ezeket. A donátorok azonban megfontolt, tapasztalt s olykor ravasz emberek. Azt gondolják, a kialakulófélben lévő magyar-zsidó polgárság lassan növekvő gazda­sági potenciálja indokolttá teszi, hogy e réteg részt vállaljon saját közösségi intézmé­nyeinek és szervezeteinek fenntartásában (talán, mert így inkább magáénak is érzi azokat), s ezért maguk kisebb-nagyobb mértékben visszavonulnak e terepről, s más preferenciák szerint, másutt folytatják tevékenységüket.

Lehet dúlni-fúlni, lehet kritizálni, lehet megsértődni – de nem érdemes. Köszöne­tét mondani – illik. Lobbyzni, érvelni, kérni tőlük – lehetséges. Belső erőforrások felé fordulni, tanakodni, stratégiát gyártani szükséges és nélkülözhetetlen. Nincs más út.

*

Hisszük és reméljük, hogy olvasóink is úgy látják: a Szombat a magyar-zsidó demok­rácia egyik alapintézményévé vált. Ugyanúgy érintik a fent mondottak, mint vala­mennyi hasonló organizációt. Aki teheti, a többi közösségi cél mellett folyóiratunk fenntartására, autonómiájának megőrzésére is áldozzon a jövőben, anyagi lehetősé­geit, az ügy fontosságát is mérlegelve.

Bízunk benne, hogy a kísérleti külcsín (amely a nyári szünet utáni őszi számainkban még módosulhat) s az őrzött és tovább csiszolandó belbecs ellensúlyozza az áremelés kellemetlenségét, s a lehetőség, hogy az előfizetők még az áremelés előtti összegért juthatnak a Szombathoz, csak tovább növeli ez utóbbiak táborát.

Címkék:1995-06

[popup][/popup]