Harlemi kaland

Múlt vasárnap délben Rokhl Fishman nemrég megjelent jiddis-angol kétnyelvű köte­tének bemutatójára mentem a Bronxba, a Sholem Aleichem kultúrházba. Manhattenből a 2-es metró visz a Bronxba, a Harlemen át. Ahogy ültem a száguldó vagonban és másnapi órámra készülve Mendele Moykher Sforim Dos Kleyne mentshele című regényét olvastam, egyszer csak a következő beszélgetésre lettem figyelmes:

– Hé fiúk, mi az a sapkátokon?

– Izrael!

– Igen? És milyen nyelven van írva? – Héberül!

– Komoly? És miért pont ez van a fejeteken?

Ekkorra eszméltem olvasmányom­ból. Felnéztem, és megpillantottam három négert: közülük kettőnek a fején piros szemellenzős sapka, rajtuk héber betűkkel az „Izrael” felirat. Mindketten egy-egy Tanakh-ot szorongattak, egy-egy héber nyelvű újságot, valamint négy hatalmas könyvekkel teli műanyag szatyrot, melyek a West Side Judaica Könyvesboltból származtak.

A beszélgetés itt meg is szakadt, mert az egyik piros sapkás átszellemült hangú előadásba kezdett a Minden­hatóról, aki eredetileg a feketéket választotta ki Izrael földjén, de aztán jöttek az amerikai fehérek és elhur­colták a zsidókat rabszolgának. Látván, hogy a Mindenható ezt nem nézi jó szemmel, áttértek a zsidó hitre, és ma már alig emlékszik valaki az ősi időkre, amikor a zsidók mind feketék voltak. Ők ezért missziójuknak tartják, hogy feltámasszák a hitet és visszaadják a tradíciót fekete testvéreiknek, hisz a Messiás csak akkor jön el, ha minden zsidó az ősi vallás szerint él majd, és ezért tanulnak – a nyomaték kedvéért ekkor megmutatta a héber Bibliát és náluk a zsinagógában bárki tanulhat ingyen… És akkor hirtelen leszálltak. Pedig már azt fontolgattam, hogyan is álljak elő a kezemben lévő (héber betűs) jiddis szöveggel…

New York, 1995. január