Avignoni ökumené

16 éve átutaztam Avignonon. Akkor mély benyomást tett rám-úgyis, mint az építőművészet rajongójára – a he­lyi zsinagóga. Először meghitt, klasszicizáló belső tere ra­gadott meg, majd még inkább a zsinagóga tudós arcú, tö­rékeny külsejű, idős rabbija. Akkor a nyitott kapun aka­dálytalanul beléphettem, csak azt kellett kivárnom, hogy az imádkozó ősz mester felfigyeljen rám.

Néhány hete ismét ott jártam feleségemmel. Zárva ta­láltuk a nagyon egyszerű, de gondozott épület kapuját. Amikor kinyílt, derűs arcú, barátságos, fiatal rabbi foga­dott bennünket. Beszélgettünk. Elmondta, hogy e tájra a zsidók a római hódítókkal érkeztek, és az I. évszázad óta van itt . A zsidó negyed ma is szinte körülöleli a gyüleke­zet házát. Levetített egy dokumentumfilmet a dél-franciaországi hitéletről, s a zsinagógákról.

Elmenőben a szeretetreméltó rabbi megajándékozott minket egy példás kivitelű füzettel a táj hitéletéről, temp­lomairól, a keresztény kegyhelyeket bemutató fényké­pekkel, terjedelmes, bő ismertetővel, térképpel.

Kiváló albumunk a Magyarországi zsinagógák. Elgon­dolkodom: jó lenne az avignonihoz hasonló prospektust nyomtatni, akár több nyelven is, hozzáférhető áron, a legjava zsidó műemlékekről, akár adott városok más egyházi műemlékeivel kombináltan.

Így képzelem – országos és helyi megvalósítással – az ökumené gyakorlatát. Aki pedig teheti, látogassa meg Avignont. Nem kedvesen megénekelt (helyreállíthatatlan) hídjáért, inkább templomaiért, palotáiért, s ami a leg­vonzóbb: humanista szelleméért.

M.I.