Zsidózás nem tűrhető el
E SOROK ÍRÁSAKOR nincs még értesülésünk arról, munkaügyi bírósághoz fordul-e Vekerdy József, akit január 31-i hatállyal azért nyugdíjaztak az Országos Széchenyi Könyvtárban betöltött osztályvezetői állásából, mert a Magyar Hírlap nyilvánosságra hozta: fajgyűlölő, antiszemita kijelentéseket tett. Az MH érintett újságíróit nemigen aggasztaná ilyen fordulat, mert – mint mondják – rendelkeznek a kellő bizonyítékokkal.
Noha az ügynek van egy-két homályosabb mozzanata, annyi bizonyosnak látszik, hogy Vekerdy úr az indulatait olykor hangos zsidózásban, egynémely munkatárs(nő) lezsidó- /kurvá/zásában élte ki, az OSZK főigazgatójának a gyors nyugdíjazást kimondó döntése egyes jobboldali lapokat nyomban arra késztetett, hogy óbégatni kezdjenek a minden magyar érték elleni liberális offenzíváról. E tekintetben nincs nehéz dolguk, hiszen csak begyakorlott reflexeiknek engedelmeskednek, in concreto pedig magának Vekerdynek a kijelentéseihez szolgálnak szócsőként.
Mert a „tudós nyelvész” (akinek az apósa Auschwitzban lelte halálát…, aki tehát eszerint nem is lehet antiszemita…), rögtön rátapint a „lényegre”: Fodor Gáborék „könyörtelenül kiirtanak minden tehetséges és magyar érzelmű embert, aki nem követi az ő vonalukat”. A jól működő liberálbolsi maffia, „Kun Béla és Szamuely Tibor unokáinak nemzedéke – amely most nem kommunista, hanem SZDSZ-es – változatlanul a markában akarja tartani az írott sajtót, a tévét, a rádiót és a pénzügyi hatalmat. S… ezek között igen sok a zsidó…”
Vekerdy és védelmezői, akik a bizonyítékokat hiányolják az OSZK főigazgatójának intézkedése kapcsán, ismert cigány értelmiségieket vádolnak rasszizmussal, és hogy Gadó György se maradjon ki támadásaikból, őt meg kirekesztő, magyarellenes zsidó szeparatistának bélyegzik csak úgy mellékesen és minden bizonyíték nélkül.
Valójában pedig csak annyi történt, hogy Poprády Géza főigazgató hivatalosan is értesült a tényállásról, miszerint e vezető munkatársa ismételten és nyilvánosan zsidózik, s ebből levonta a demokráciában egyedül logikus következtetést. Azt, hogy ez tűrhetetlen.
HADD REMÉLJÜK, hogy ez a döntés precedens lesz az OSZK körein túl is. Hadd reméljük, hogy az 1990-1994. közötti úzussal ellentétben tovább nem lesz ildomos antiszemitákkal, zsidózókkal nyilvánosan parolázni, közéleti szereplőknek együtt mutatkozni.
És hadd reméljük azt is, hogy akik a Magyar Hírlap fellépéséig magától értetődően vették tudomásul a zsidózást egy-egy munkahelyen, ezentúl legalábbis úgy tesznek, mintha szégyellnék magukat. Akik meg némán elszenvedték, bátorságra kapnak és akkor sem tűrik el tovább a tűrhetetlent, ha újságíró nincs a közelben.
Címkék:1995-03