Zsidó Nobel-díjasok

Mautner József rovata

Folytatjuk évforduló naptárunkat, amelyben júniusban született zsidó Nobel-díjasokat mutatunk be:

Karl Landsteiner – osztrák származású amerikai or­vos és szerológus (Bécs, 1868. VI. 14. – New York, 1943. VI. 24.) A fiziológiai-orvostudományi Nobel-díjat 1930-ban kapta az ember vércsoportjainak felfedezéséért.

Legnagyobb fölfedezése az emberi vér négy vércso­portjának kimutatása volt. A fölfedezésnek óriási jelen­tősége van a korábban teljesen bizonytalan és életve­széllyel járó vérátömlesztés, napjainkban pedig már a szervátültetés szempontjából is. 1940-ben újabb jelen­tős fölfedezést tett. A. S. Wienerrel közösen felismerte az úgynevezett Rh-faktort: a pusztulásra ítélt magzat véré­nek Rh-faktorú cseréjével az újszülött élete megment­hető.

Otto Loewi – német származású amerikai farmako­lógus. (Frankfurt am Main, 1873. VI. 3. – New York, 1961. XII. 25.) A fiziológiai-orvostudományi Nobel-díjat 1936-ban kapta, megosztva H. H. Dale-lel, az idegingerületek kémiai átvitelével kapcsolatos fölfedezéséért.

Fő működési területe a fiziológiai kémia és a farma­kológia. 1909-ben egyetemi professzor Grazban, később a New York-i egyetem tanára, 1921-ben fölfedezte az ideg­impulzusok kémiai átvitelét.

Sir Ernst Boris Chain – német származású angol bio­kémikus. (Berlin, 1906. VI. 10. – London, 1979. IX. 12.) A fiziológiai-orvostudományi Nobel-díjat 1945-ben kap­ta, megosztva. A. Fleminggel és H. W. Florey-val a pe­nicillin feltalálásáért, valamint annak fölfedezéséért, hogy az számos fertőző betegség hatásos gyógyszere.

Apja Oroszországból telepedett Berlinbe. Vegyészi diplomáját 1930-ban nyerte el. 1933-ban Angliába emig­rált és Cambridge-ben dolgozott, ö határozta meg az A. Fleming által már felfedezett penicillin bontását ka­talizáló enzimet. E. P. Abrahamsonnal földerítette a kristályos penicillin kémiai szerkezetét, s megállapította, hogy valójában négy különböző penicillin van.