Zsidó Nobel-díjasok

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Technika - tudomány

Mautner József bemutatkozik

Születésem éve 1911, erősen benne vagyok már a hetvenkilencedik évemben. Kaposváron születtem és a kényszerű szüneteket leszámítva, mindig Kaposváron éltem, sőt édesanyám is Kaposváron született, 1884-ben. Apám 1883-ban látta meg a napvilágot. Haláluk időpontja 1944, helye Auschwitz. Egyig déd-öregapám, Spitzer József a Kaposvár melletti faluban, Szennában született, 1828-ban. Részt vett az 1848-as szabadságharcban, amelynek bizonyítékai ma is megtalálhatók a Somogy megyei Levéltárban.

Az elemi iskolát a kaposvári zsidó iskolában végeztem, a négy polgári után nyomdásznak mentem. Többszöri, rövidebb-hosszabb ideig tartó munkaszolgálat után, az 1942. októberi már végzetes volt: kivittek a szovjet frontra, közel a Donhoz. 1943-ban visszavonulás, majd ugyanez év szeptemberében ismét visszavittek a frontra. 1944. április 12-én átszöktem a szovjetekhez. Szerencsém volt, nem kerültem hadifogolytáboriba és a szerencse teteje: 1945 júniusában – igaz, egy kis kerülővel – már itthon voltam Kaposváron.

1972 óta nyugdíjban vagyok, azóta foglalkozom írással, huszonnyolc kisebb-nagyobb munkám jelent meg. Ezek közül az együk a „Zsidó Nobel-díjasok” című összeállítás, amelyből most következő, márciusa évforduló-naptáramat készítettem.

A tudomány zsidó csillagai

Paul Ehrlich – német bakteriológus. (Strehlen, 1854 III. 14. – Bad Homburg, 1915. VIII. 20.) A fiziológiai-orvostudományi Nobel-díjat 1908-ban kapta, megosztva I. I. Mesnyikovval, az immunitás terén végzett munkáinak elismeréséül.

Első nagyszabású fölfedezése Behninggel az addig halálos gyermekbetegség, a diftéria elleni védőoltás. Ennél is nagyobb jelentőségű a vérbaj (szifilisz) ellen felfedezett gyógyszere: a szalvarzán. Eredményeivel Paul Ehrlich a kemoterápia megalapítója lett.

*

Otto Wallach – német kémikus. (Königsberg – ma Kalinyingrád -, 1847. III. 27. – Söttingen, 1931. II. 26.) A kémiai Nobel-díjat 1910-ben kapta, az aliciklusos vegyületekkel végzett úttörő kutatásai elismeréséül, amelyekkel nagymértékben hozzájárult a szerves kémia és a kémiai ipar fejlesztéséhez.

1869-ben doktorált és nagy fontosságú kísérleteit úgyszólván haláláig végezte. A kémiai elméletek kevéssé érdekelték, kiváló kísérleti kémikus volt. Különösen a különböző növényekben található illóolajok (fenyő, levendula, rozmaring stb.) foglalkoztatták. Munkássága további kutatások kiindulópontja lett és jelentősen hozzájárult az illatszeripar fejlődéséhez.

(Folytatjuk)

Címkék:1990-03