Zsidó identitás az új Európában

Zsidó identitás az új Európában*

Az öreg kontinensen ma körülbelül másfél millió zsidó él. A kilencvenes évek közepe óta számos országban végeztek átfogó kutatást, hogy meg­ismerjék az itt élő zsidóság hovatar­tozását, gondolkodásmódját, szoká­sait. Az eredményeket David Graham, a JPR** munkatársa összegezte Az Európai zsidó identitás a 21. szá­zad küszöbén című dolgozatában.

Bármily meglepő, a felmérések szerint akár or­szághatárok választják el őket, akár egyazon városban élnek, az európai zsi­dóknak nemigen van egységes állás­pontjuk a hitbeli meggyőződést és a vallási szokásokat illetően. így például nem hisznek egyöntetűen az isteni Te­remtő eszméjében, és a jom kipuri böj­tölés, a mezuza elhelyezése a bejárati ajtón vagy a fiúcsecsemők körülmetélé­se sem általános közöttük. Európában nincs egységes vallási szokásrend. Kö­zös nyelvük sincs, hiszen manapság a legtöbb európai zsidó otthonában is or­szága nyelvét használja. A régebben be­szélt ladinót és jiddist, a két lingua fran­cát nem váltotta fel a modem héber.

Beérhetjük-e ezzel a következtetés­sel? Biztos, hogy az európai zsidók kö­zös jellemzője csak annyi, hogy általá­nosságban zsidónak tartják magukat?

Ha a hírközlés (akár zsidó akár nem zsidó) csatornáin keresztül zsidó embe­rekről és közösségről hallunk, magától értetődőnek tartjuk, hogy összeköti őket valami közös dolog. Megérteni ugyan igen nehéz, hogy ez az észrevé­tel min alapul, csak egy dolog világos: nem arra, hogy a vallásuk közös.

AKKOR Ml FŰZI ÖSSZE A ZSIDÓKAT?

Vannak azonban tisztán kivehető közös vonások, melyeket – tudatosan vagy nem – a legtöbb európai zsidó magáénak vall – derül ki a felmérések alapján íródott tanulmányokból. Ebből arra is fény derül, hogy igenis létezik egyetemes zsidó identitás, ami az önmagukat zsidónak tartók jelentős részére ráillik. A zsidókat összefűző szálak azonban az élet azon területein lelhetőek fel, amelyekhez a vallásgya­korlatnak kevés köze van. Például az összes európai országra jellemző, hogy a zsidók az adott ország átlagá­hoz képest – nagy valószínűséggel – jobb anyagi körülmények között él­nek. Németországban például jórészt magas fokú szaktudást igénylő foglal­kozásokat űznek: a volt Szovjetunió területéről érkezett zsidó bevándorlók között sok mérnök, tudós, orvos és gyógyszerész van. A 2001-es angliai és walesi kutatások azt bizonyítják, hogy a magas fokú képzettséget igénylő szakmákban kétszer olyan magas a zsidók aránya, mint az átlag soraiban (ez egyébként a zsidók által űzött foglalkozások mintegy felére jellemző). Másik érdekes megállapítás az, hogy a zsidó nők nagyobb arány­ban dolgoznak magas szaktudást igénylő foglalkozásokban, mint nem zsidó társaik.

A „zsidó munkakörök” a zsidók vi­szonylag magas szekuláris képzettsé­géről tanúskodnak (lásd a táblázatot), ami valami nehezen definiálható „zsi­dó munkaetika” következménye. Ma­gyarországon például a zsidók 36 szá­zaléka rendelkezik egyetemi diplomá­val, míg a magyar lakosságnak csak a 13 százaléka diplomás.

Az angol, a francia, a svéd, a magyar, az orosz és a német zsidók körében vég­zett vizsgálatok mind hasonló képről tanúskodnak. A korábbi Szovjetunió területéről, 1990 óta Németországba letelepedett zsidók közel három­negyede rendelkezik egyetemi vagy más felsőfokú tanintézményben kiadott diplomával.

A demográfia területén is találhatunk közös vonást. Európa szerte egyre nő azoknak a zsidóknak a száma, akik későn kötnek házasságot (ha ez egyálta­lán bekövetkezik) és a születések száma is csökken körükben. Ennek következ­ményeként az átlaghoz képest az európai zsidóság életkora nő. Angliában és Walesben a zsidók 22 százaléka 64 évesnél idősebb, míg ugyanez az országos átlagnak csak a 16 százalékára volt jellemző. Ez a tendencia azt jelenti, hogy az európai zsidó háztartásokban nagyobb arányban élnek nyugdíjasok és egyedülállók. Arra a kérdésre is sokan feleltek igennel, hogy egyedül élnek-e, ami Hollandiában például azt eredmé­nyezi, hogy a zsidók gyakrabban érzik magányosnak magukat, mint a holland lakosság egésze.

Biztatóbb, hogy összekötő kapocs a helyi közösségi élet – főként az európai nagyvárosokban. Ezt támasztják alá Angliában, Magyarországon, Franciaországban és Svédországban végzett megfigyelések. A Leeds-i zsidók között végzett vizsgálat szerint a válaszolók 62 százalékának „mindegyik vagy majd­nem mindegyik” közeli barátja zsidó, további 20 százalék pedig azt felelte, hogy legtöbb barátja zsidó. Több más vizsgálat is arra mutatott rá, hogy az eu­rópai zsidók többnyire zsidó társaságba járnak. Mi több, a közösségi érintkezés­nek gyakran sajátos módja jellemző rá­juk. Mit jelent ez? Oroszországban pél­dául a kutatások szerint a zsidók keve­sebb alkoholt fogyasztanak az átlagnál. Hasonló következtetésre jutottak londo­ni és leedsi kutatások, miszerint a zsi­dók az átlagnál sokkal kevesebbet do­hányoznak.

Önmagából a zsidóságból kell azon­ban kiindulni, ha a zsidókra jellemző közös vonásokat szeretnénk megtalálni. Ezek inkább a közös értékrendben és érdeklődésben, mintsem a szokások és vallási előírások megtartásában rejle­nek.

Egyfajta „filo-szemitizmusként” ér­telmezhető a legjobban, amikor a legin­kább világi gondolkodású zsidók is el­kötelezettek a zsidó nép jóléte és jövője iránt. A legtöbb európai zsidót például aggasztja, hogy növekszik a vegyes há­zasságok száma – még akkor is, ha a kérdezett maga sem zsidó házastársat választott.

Az is kiderült a vizsgálatból, hogy a legtöbb válaszoló számára fontos, hogy „a zsidó nép fönnmaradjon” és „a világ zsidóságát összetartsa egy eltéphetetlen kötelék”.

Ukrajnában a vizsgálat részvevői zsi­dóságukat „büszkén vállalták”, és több­ségük, ha választhatna, ismét zsidóként születne újjá. Hasonló a helyzet Dániá­ban, ahol még a nem vallásos zsidók is komolyan elkötelezettek a közösség iránt. Ha zsidó téma jelenik meg a hírekben, a többség „közelről követi a fej­leményeket” és ha fontos „aggodalom­mal figyeli annak következményeit”.

A zsidókat, vallási életben való rész­vételüktől függetlenül, foglalkoztatja közösségük jövője, biztonsága. Erre vi­lágít rá a JPR által közétett – a londoni világi és vallásos zsidók szemléletmód­ját vizsgáló – jelentés. Eszerint a zsidók­ban közös a nem vallásos érdeklődéskor – a zsidó sportklub-tagság, zsidó témájú újságok és könyvek olvasása, kifejezet­ten a zsidó témával foglalkozó rádiómű­sorok hallgatása illetve televízió műso­rok nézése, az érdeklődés Izrael iránt il­letve az oda történő utazás.

Mindez a zsidó érzelmek meglétéről árulkodik. A JPR vizsgálatokból kide­rül, hogy a londoni és leedsi zsidók több mint 85 százalékának zsidóságtudata „eléggé” vagy „kiváltképp” erős. Min­debben persze jelentős szerepe van a zsidóság nem tudatos megélésének is, egyfajta „íratlan zsidó értékrendnek”, amelyet a legtöbb zsidó magáénak vall. A francia zsidóknál például a követ­kező értékek bizonyultak egyetemes­nek: szülők tisztelete, családalapítás, ta­nulás és mások segítése.

Az európai zsidókat kívülről egyér­telműen azonosítható és különálló al­csoportnak tekintik, és rendszerint más vallási csoportokkal egybevetve, avagy faji megkülönböztetés vagy politika kontextusában hivatkoznak rájuk. Ám míg (értelemszerűen) az összes katoli­kus meg van keresztelve és a pápát te­kinti vallási vezetőjének, addig a zsi­dóknál kevés közös vallási vonást talál­hatunk. Úgy tűnik tehát, hogy a zsidó identitásról vélelmezett egyértelmű ké­pet semmilyen gyakorlati tapasztalat nem támasztja alá.

Ám ha nem is minden zsidó fogyaszt kóser húst, látogatja a zsinagógát, vagy éppen választ zsidót házastársául, ám ettől még egyértelműen zsidóként azo­nosítható. Talán azért, mert megkülön­böztetően rájuk jellemző, „zsidó” egye­temes értékeket, törekvéseket, érdeklődéseket és szokásokat vallanak a magukénak. Ezt talán valami megfog­hatatlan köteléknek, sorsközösségnek és „népiségnek” lehetne nevezni.

Bódi Eszter fordítása

* Jewish identity in the new Europe. JPR News, 2004. nyári szám.

** JPR: Institute of Jewish Policy Research. Londoni központú, zsidó témákkal foglalkozó társadalomtudományi kutatóintézet.

Az európai zsidóság létszáma*

Az egyes európai országok zsidóságának létszámára csupán becslések léteznek. Ezek forrása különböző: hol a zsidó közösségektől, hol demográfusoktól származnak. Jó példa erre Magyarország: a népszámláláson kevesebb, mint hat­ezer fő vallotta magát zsidónak, miközben a zsidóság becsült létszáma hatvanezer fölött van. Az adatok megbízható­sága sem egyforma: van, ahol régi, jól szervezett zsidó infrastruktúra működik, megbízható nyilvántartással (Nagy Bri­tannia), máshol a demográfiai adatok gyakran politikai manipulációt tárgyai (Oroszország). Németországban a hiva­talos statisztikák 180 ezer zsidó bevándorlót tartanak nyilván, ám a zsidó közösség csak a halachikusan zsidókról (te­hát zsidó anyával rendelkezőkről) vesz tudomást.