Zárszámadás, költségvetés — BZSH: Optimista beszámoló, kétkedő kérdések

Zárszámadás, költségvetés

Bzsh: Optimista beszámoló, kétkedő kérdések

Április 29-én tartotta zárszámadó képviselő-testületi ülését a Bu­dapesti Zsidó Hitközség. Az összejövetel létszáma és hangulata meg sem közelítette a pár héttel ezelőt­ti tisztújító ülését. A komoly indulatok­hoz, kirohanásokhoz és nagy port fel­verő vitákhoz már hozzászokott olvasó furcsának találhatja, hogy a rövid ideje oly hevesen összecsapó küldöttek mi­ért nem fejtenek ki na­gyobb érdeklődést a zsi­dóság alapintézményei­nek létét meghatározó anyagiak irányában.

A levezető elnök Lancz Tibor volt. Az összegyűlt ötven képviselő Zoltai Gusztáv ügyvezető igaz­gató és Hajabács Júlia gazdasági főtanácsadó beszédeit hallhatta.

Az elmúlt év legfonto­sabb eseményeinek is­mertetése után tudtuk meg Zoltai Gusztávtól, hogy az elmúlt gazdasá­gi év 62 675 000 forint többlettel zárult, és a bevételek örvendetes mértékben nőttek. A Hitközség legfontosabb feladatának továbbra is a vallási élet támogatását tartja, és szerencsére egyre több fiatal vesz részt ebben a munkában. Értendő ezalatt a Rabbiképző néhány növendé­ke, akik segédkeznek a pészachi pászkának és darának az ország 52 városá­ba való széthordásában, látogatják az időseket és a betegeket, illetve elő­imádkoznak. A Bzsh-nak négy oktatási intézménye van: a Benjámin óvoda, a Scheiber Sándor Általános Iskola és Gimnázium, annak kollégiuma, vala­mint a Rabbiképző Intézet – Zsidó Egye­tem. A hitközségi vezetők kapcsolata a pedagógusokkal jó, a tanárok képzett­sége igen magas. Ennek ellenére a gim­náziumban a bukási arány 18%, a tanul­mányi átlag erős közepes. Zoltai Gusztáv csak egy tanuló teljesítményét tudta méltatni, az illető hosszútávfutásban ért el kiemelkedő eredményt.

Az átlagosnál igencsak gyengébbnek mondható eredmény annak tudható be, hogy az iskola nem utasítja el a még­oly gyönge képességű felvételért folya­modókat sem.

Pollák Jenő (Nagyfuvaros utca) egy másik problémára hívta fel a figyelmet. Mint ahogy a többi felekezeti iskolában, úgy a Scheiber Sándor Gimnáziumban is az a szomorú tény állapítható meg, hogy a jelentkezők száma alacsony, il­letve folyamatosan csökken, a felvettek közt pedig egyre kevesebb a zsidó diák. A nem zsidók pedig a magasabb köve­telményeket támasztó tanintézmények­ből szorultak ki, majd kerültek felvétel­re az azoknál sokkal alacsonyabb köve­telményszintet támasztó zsidó iskolába. Az „illegalitásba vonult” százezres ma­gyar zsidóság leszármazottak még a mil­liárdos beruházásból épült iskola sem tudta előcsalogatni szüleik önként vál­lalt „száműzetéséből”, a zsidóságukat ily módon is felvállaló családok gyerme­kei pedig idővel elhagyják az iskolapa­dot. Tudomásul kell venni, hogy az álla­mi céltámogatások szinte kizárólag új épületek és intézmények létrehozására vonatkoznak, azok fenntartására, üze­meltetésére és emberek „becsalogatá­sára” már nem. Felesleges volt tehát csillagászati összegekből hatalmas épü­letet felhúzni, amikor a diákok csökke­nő létszáma miatt még a felét sem tud­ják kihasználni annak. Célszerűbb lett volna a hatalmas összeget a már meglé­vő ingatlanokba fektetni, taneszközök­be, pályázatokba, de elsősorban a meg­felelő emberanyag „össze”-, illetve „visszatoborzására”.

Zoltai Gusztáv után Hajabács Júlia ol­vasta fel a zárszámadás tételeit (bár in­kább csak százalékokat, mint forinto­kat említve), de mivel a küldöttek mindegyike kézhez kapta az elszámo­lást, feleslegesnek tartotta azt részlete­sen felolvasni. Mondandójához csak egyvalaki szólt hozzá, Fehérvári And­rás (Bethlen téri körzet) közgazdász, je­lezve, hogy az egész zárszámadás mi­benléte kissé homályos előtte. Érthe­tetlen számára, hogy harmincmilliós tételeket hogy lehet egyéb-ként elszámol­ni, és közölte, hogy még legalább tíz esetben talált ehhez hasonló, majd’ minden szempontból érdekes tétele­ket. Az „idő rövidsége miatt” Hajabács Júlia futólagos magyarázatokra szorít­kozott, majd közölte, a közgyűlés után irodájában munkatársaival a kérdező rendelkezésére áll.

Ezután Kálmán Kálmán (Dohány ut­cai körzet), a korábban a Dohány utcai zsinagóga felújítását végző cég ügyve­zetője emelkedett szólásra. Bár távol álljon tőle – mondotta -, hogy „haza­beszéljen”, de égetően fontos problé­mával találták magukat szembe a Hő­sök Temploma tetőzetének felújítási munkálatai felülvizsgálata során. A te­tőt fedő betonlapokat csak néhány drótszál – mondhatni paraszthajszái – rögzíti a plafonhoz, így várható, hogy bármely pillanatban a szemlélődő tu­risták fejére zuhan. A kijavításhoz leg­kevesebb tízmillió forint szükséges, és kéri a közgyűlést, szavazza meg az összeget.

Zoltai Gusztáv válasza elutasító volt: a múlt évben az államtól a zsinagóga felújítására 45 milliót kaptak (melyből felhasználtak 35,5 milliót, a többi pénzt továbbgördítik a jövő évre), az említett hiba kárbecslésére pedig több hatósági szakértőt is felkértek már. Mint szakembernek, tudnia illenék, hogy a tető rendbehozatalára 5 millió forint bőven elegendő – mondta Zoltai a lesújtott vállalkozónak.

Ezután gyorsan megtörtént a szava­zás, a zárszámadást és a jövő évi költ­ségvetés tervezetét néhány tartózko­dással fogadta el a közgyűlés. A záró i­mát nyugodt lélekkel végighallgató kül­döttek magatartásából arra lehetett kö­vetkeztetni, hogy a zsidóság feje fölül immáron elvonultak a viharfelhők, és a vallási élet, a fiatal utánpótlás és az anyagiak ügyének víztükrén sikerült jó­ időre elsimítani a fodrokat.

Adatok a Bzsh 1998 zárszámadásából

Állami támogatás	209.382 millió forint
JOINT támogatás. Claims Conf. Hozzájárulás	103.110 millió forint
Egyéb támogatás	36.328 millió forint
Bankhitel	643.117 millió forint
Adomány, hagyaték	56.966 millió forint
Hitközségi adó	1.706 millió forint
Működési bevételek, ingatlanhasznosítás	165.529 millió forint
Rituális költséghozzájárulás	8.183 millió forint
Pénzügyi műveletek	31.365 millió forint
Járadék	710.842 millió forint
Összesen	2.008.018 millió forint
összes kiadás:	1.945.343 millió forint