Volt itt egy ember… – 2001. december 6-án ülésezett a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) kuratóriuma

Volt itt egy ember…

2001. december 6-án ülésezett a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) kuratóriuma

Az ülés, melynek előre kiküldött na­pirendjén kilenc pont szerepelt, a bea­vatottak számára egyetlen kérdés miatt volt fontos: menesztik-e Sebes Gá­bort, a Mazsök irodavezetőjét, amint azt Eliézer Gilad, a kuratórium társel­nöke már az eggyel korábbi ülésen is követelte (Szombat, 2001. október). (Eliézer Gilad korábban a Szochnut bu­dapesti irodájának vezetője volt, és e minőségében kapta a társelnöki tisztet, amelyet az után is betölt, hogy a Szochnut-irodát már más vezeti.) Akkor az előkészítetlen javaslatot a kurátorok le­szavazták, ezúttal azonban a Sebes le­váltását szorgalmazók jobban felké­szültek. Eliézer Gilad tízoldalas levélben sorolta fel az irodavezető vélt bű­neit, amelyeket háromszor ekkora ter­jedelmű dokumentációval egészített ki. Sebes Gábor a maga részéről hasonló terjedelmű választ fogalmazott. Mind­két írást megkapták a kurátorok és a Felügyelő Bizottság tagjai.

A terjedelmes „vádirat” állításait há­rom pontban lehet összefoglalni: Se­bes Gábor felhatalmazás nélkül tárgyalt különböző nemzetközi fórumokon a magyarországi zsidóság kárpótlásáról; e tárgyalások ürügyén indokolatlanul sokat utazgatott; mindezekről nem informálta a kuratóriumot, melyet pedig köteles volt tájékoztatni. Sebes Gábor cáfolta a vádakat, részletesen leírva mind a külföldi utak célját és eredmé­nyeit, mind azokat az erőfeszítéseket, melyeket a kurátorok tájékoztatása vé­gett tett.

Az ülés a napirend megszavazásával kezdődött. Az ülést vezető Tordai Pé­ter Mazsihisz-elnök, a kuratórium alelnöke, az előzetesen kiküldött kilenc napirendi pontból az első négyet sza­vaztatta meg, melyek valamilyen mó­don a Sebes Gábor személye körüli vi­tákkal álltak kapcsolatban.

Az első napirendi pont a szervezeti és működési szabályzat (szmsz) fel­függesztése volt. E kérdésben már az előző kuratóriumi ülésen elmarasztal­ ták az új szmsz kidolgozására felállított bizottságot, amely akkor nem vé­gezte el a rábízott feladatot. A bizott­ság most pótolta mulasztását, és ja­vaslatát előzetesen megküldte a kura­tórium tagjainak. Ehhez képest meg­lepő volt az elsőként szót kapó Eliézer Gilad indítványa, mely szerint a régi szmsz nem felel meg a követelmé­nyeknek, ezért azt helyezzék hatályon kívül. Az új javaslatról szót sem ejtett. A kibontakozó vita tétje világos volt a bennfentesek számára: amennyiben nincs érvényes működési szabályzat, a kuratórium (illetve annak vezetői) kézi vezérléssel próbálják majd irányí­tani a Mazsök irodájának tevékenysé­gét, gyakorlatilag kikapcsolva az iroda­vezetőt.

A kibontakozó vitában hamar meg­mutatkozott hol húzódik a frontvonal. A Sebes Gábor pártján állók mindenekelőtt csodálkozásukat fejezték ki, ami­ért a másik oldal tudomást sem vesz az új szmsz-ről, majd emlékeztettek, hogy érvényes szmsz nélkül az iroda nem is működhet. Cvi Ramot, a Zsidó Kárpót­lási Világszervezet (WJRO) képviselője, aki a leghatározottabban állt ki a Gilad-féle javaslat mellett, közölte, hogy az alapszabály helyettesíti az szmsz-t. Ko­rányi László (Magyar Zsidó Kulturális Egyesület) azt kérte, hogy a felfüggesz­tést pártolók legalább mondják el, mi­ért nem tartják elfogadhatónak a beter­jesztett új szmsz-t. Szeszlér Tibor (B’nai B’rith) keményen fogalmazott: a működési szabályzat hiánya törvényte­len, ha a kuratórium erre szavaz, bíró­ság előtt fogja a döntést megtámadni. „Tegye csak nyugodtan” – válaszolta Cvi Ramot.

Miután minden álláspont többször el­hangzott, az elnök szavazásra tette föl a kérdést. Ez meglehetősen hosszadal­mas eljárásnak bizonyult. Roppant ne­hézkesen sikerült megfogalmazni a sza­vazásra fölteendő alternatívákat és na­gyon nehéznek bizonyult a kurátorokat rábírni, hogy odafigyeljenek. E gondok minden szavazás során újból jelentkez­tek. A tizennyolc kurátor közül végül ti­zenegy szavazott az szmsz felfüggeszté­se mellett és hét ellene. Korányi és Szeszlér emlékeztettek, hogy e témá­ban kétharmados többség szükséges, így a felfüggesztés nem léphet érvény­be. Cvi Ramot a veszni látszó ügyet visszahozta a sírból: közölte, hogy egy­általán nincs is érvényes szmsz, mivel azt a kormány nem hagyta jóvá. Újabb vita bontakozott ki, hogy szükség van-e ilyen jóváhagyásra. A Sebes-pártiak részéről újból elhangzott, hogy vitassák meg a beterjesztett új szmsz-t. Az el­nök úgy vélte, hogy a megszavazott na­pirend ezt nem teszi lehetővé. Erről újabb vita bontakozott ki, míg végül ügy döntöttek, hogy meghallgatják az ülésről készült magnófelvételt: ebből majd kiderül, mit is szavaztak meg. Tíz perc kényszerű technikai szünet követ­kezett, majd az elnök ismertette a mag­nón hallottakat. „Ki az, aki úgy értelme­zi az elhangzottakat, hogy csak az első négy napirendi pontot szavaztuk meg?” – tette föl a kérdést. Tízen így értelmez­ték, így az szmsz témáját levették a na­pirendről.

Mindjárt ezután a második – súlyo­sabb – csörte következett: az irodave­zető beszámolója. Zoltai Gusztáv, a kuratórium társelnöke, a Mazsihisz és a Bzsh ügyvezető igazgatója mindjárt megadta az alaphangot: Sebes vála­szoljon az ellene felhozott vádakra. Senki sem vette észre, hogy az irodave­zetőt ily módon azonnal a vádlott pozí­ciójába kényszerítik. Sebes Gábor nem bocsátkozott hosszas vitába: emlékez­tetett írásban kiküldött válaszára, majd ügy összegezte a vádak lényegét, hogy őt bűnbaknak akarják fölhasználni, amiért a Mazsök kezelésébe adott in­gatlanok nem versenyképesek a rop­pant nagy budapesti túlkínálat közepette. Eliézer Gilad elismételt vádjai közül néhányat, Korányi László komolytalan­nak nevezte az ezek alátámasztására csatolt szakvéleményeket.

Várszegi Dóra, a kormány képvi­selője tűrhetetlennek nevezte, hogy a személyes torzsalkodások lefoglalják a Mazsök iroda idejét, s ezenközben előkészítetlen anyagok kerülnek a ku­rátorok elé. Döntsék el, hogy Sebes megy vagy marad, ha pedig úgy dönte­nek, hogy marad, akkor hagyják végre dolgozni! – mondotta. Szavait egyetértő hangok fogadták. Csatlakozott hozzá Örley Pál a Munkaszolgálatosok Orszá­gos Egyesülete küldötte, aki közölte: ha ezek a torzsalkodások nem szűnnek meg, szervezete tiltakozásul felfüggesz­ti tagságát a kuratóriumban. Korányi László a Pénzügyi Bizottság elnökét kér­te, hogy számoljon be a végzett munká­ról. (A bizottság feladata volt, hogy – a vádak jogosságát vizsgálandó – függet­len könyvvizsgálók bevonásával el­lenőrizze a Mazsök-iroda gazdálkodá­sát.) A megszólított Weisz Péter nem reagált, helyette Zoltai Gusztáv olvasta föl a szakértők jelentését: szándékos visszaélésre utaló jelet nem találtak. Engländer Tibor, a Cionista Szövetség elnöke, aki a Mazsihisz égisze alatt vesz részt a kuratórium munkájában, ennek ellenére úgy nyilatkozott: nem tudja, hogy a felhozott vádak közül mi igaz és mi nem, ám a helyzet tarthatat­lan, amire az irodavezető távozása az egyedüli megoldás. Talyigás Katalin (Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány) viszont a Mazsök-iroda munkatársainak Sebes Gábort támoga­tó levelét olvasta fel (lásd külön).

– Ki fogadja el Sebes Gábor beszá­molóját? – tette föl a kérdést szavazás­ra az elnök, ám a kurátorok figyelmét nem sikerült fölkeltenie, mire áttért a harmadik napirendi pontra, ami a „sze­mélyi ügyek” nevet viselte. Ezen cím­szó alatt a korábbi témát folytatták to­vább: Eliézer Gilad immár hivatalos for­mában is beterjesztette a Sebes Gábor leváltásáról szóló indítványát. Hossza­dalmas vita után eldöntötték, hogy a kérdésben kétharmados, titkos szava­zás szükséges. Ugyancsak vita tárgya volt, hogy fölmentés esetén ki végezze tovább a napi teendőket. A mérsékel­tebbek ügy vélték, a felmondási idő vé­géig Sebes Gábor maradjon a helyén. A kuratóriumban helyet foglaló másik iz­raeli, Or Csillag Shai oda nyilatkozott, hogy erre nincs szükség. (Ő már a két­harmados többség szükségességét is megkérdőjelezte.) Engländer Tibor ügy vélte: Sebest hagyni kell méltósággal távozni.

Ne temesd még el! – figyelmeztette Szeszlér Tibor.

• Én csak a becsületét akartam meg­védeni! – tiltakozott a megszólított.

• Sikerült – hangzott a válasz.

Ezután Korányi László tartott rövid védőbeszédet Sebes mellett, amire Eliézer Gilad válaszolt. Kiosztották a sza­vazócédulákat. majd néhány sikertelen kísérlet után meghatározták, mit jelent az „igen” és a „nem” szavazat. Rövid procedúra után ismertették az ered­ményt: 14 fő voksolt a leváltás mellett, 4 fő ellene. Sebes Gábort menesztet­ték.

• Hogyan tovább? – tette föl a kér­dést Várszegi Dóra. Vita bontakozott ki a felmentés nyomán előállott te­endőkről. A kurátorok többsége – im­már kabátban, állva, a szokásos szavazási zűrzavar közepette – úgy döntött, hogy a felmentett irodavezető decem­ber 20-ig járhat be munkahelyére, és csak azért, hogy a folyó ügyeket átadja a Kurátor Kft-nek. (A cég eddig a Mazsök könyvelését végezte.)

Tételesen adja át! – emelte föl az ujját Eliézer Gilad.

Zoltai Gusztáv (szintén kabátban) fi­gyelmeztetett, hogy mindenképpen szavazni kell a pénzügypolitikáról, a pá­lyázati bizottság javaslatairól, valamint az aktuális ingatlanügyekről. – Ezeket a napirendi pontokat nem szavaztuk meg – közölte az elnök. Az ajtó felé húzódó kurátorokra Várhegyi Dóra szólt rá: ül­jenek le a fenekükre! Az ifjú hölgy szi­gorától megszeppent javakorabeli férfi­ak erre levették kabátjukat, visszaültek a helyükre, és nekifogtak a pénzügyi kérdések megtárgyalásának.

Részletek Eliézer Gilad „vádiratából”

Alulírott: Gilad Eliezer, mint a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványá­nak társelnöke, a World Jewish Organization delegáltja, a Közalapítvány Kura­tóriuma és Sebes Gábor úr Közalapítványi Titkár közötti véleménykülönbsé­gek, Sebes Gábor úr jelenlegi státusza vonatkozásában, a rendelkezésemre ál­ló iratok és információk alapján, az alábbiakról tájékoztatom:

• 2000. június 16.-a és 2001. február 8.-a közötti időszakban a Magyaror­szági Zsidó Örökség Közalapítvány működését a Kuratórium mandátumának hiánya ellehetetlenítette. A helyzetből következően, illetve azóta álláspontom szerint folyamatosan Sebes Gábor úr, mint a Közalapítványnak, az adott időszakban hivatalban lévő, és korlátozott jogkörű képviselője többször és súlyosan megszegte a hatályban volt. illetve hatályban lévő. a Közalapítványt és a Kuratórium tevékenységét, működését szabályozó Alapító Okirat és az SzMSz rendelkezéseit valamint a Kuratóriumi Iroda és a Közalapítványi Titkár vonatkozásában meghatározott Közalapítványi Irodai Ügyrendjét is.

Nevezett hatáskörét, eljárási és képviseleti jogosultságát többször áthágta, megszegte, tájékoztatási kötelezettségét, sem a hivatkozott „interregnumra” vonatkozóan, sem pedig egyéb ügyekben, általánosságban ezt a mai napig nem teljesítette. Sebes Gábor a tájékoztatás látszatát keltve, a Kuratórium társel­nökeinek. az Alapító delegáltjainak, a Kuratórium itt fel nem sorolt tagjainak külön-külön, rendszertelenül, nem hivatalos megbeszéléseken ad át időnként egymásnak ellentmondó információkat.

• A Titkár úr fenti „tájékoztatási módszereivel” munkáltatóit, feletteseit, a Közalapítvány Kuratóriumának tagjait egymás ellen hangolja, a Kuratórium egységét, a Kuratórium tagjaink küldött különböző tartalmú levelekkel, szó­beli információkkal megbontja, intrikál, a Közalapítvány Kuratóriumának tag­jait és Alapítóját harmadik személyek felé rossz hírbe hozza, lejáratja.

Egyetlen, a Közalapítvány vonatozásában létrejött okirat (Alapító Okirat, SzMSz, ügyrendek), illetve kuratóriumi határozat sem adott illetve ad felhatal­mazást a Közalapítvány Titkára részére, hogy a magyar zsidóság kárpótlásával kapcsolatban önállóan tárgyalásokat folytasson, okiratokat ellenjegyezzen, mé­diaszerepléseket vállaljon, nyilatkozatokat tegyen, sajtóértekezleteket tartson, és általában azzal, mint a magyar zsidóság felelős képviselője foglalkozzon.

Ennek ellenére Sebes Gábor úr a zsidó kárpótlások ügyében többször járt az Egyesült Államokban. Németországban, Ausztriában, Izraelben, de utazott Lit­vániába, Belgiumba, Csehországba, Svédországba, Franciaországba és Spa­nyolországba is általában a Közalapítvány szervezésében, annak költségére.

Ezen utazások – az indokoltságon és a több tízmillió forintot kitevő előző­leg nem egyeztetett, utólag pedig nem igazolt költségviselésen kívül vagy ép­pen ezért -, felvetnek egyéb, a legenyhébb megítélés szerint minimum a jóhi­szemű hatásköri túllépés és az engedély nélküli költségviselés kérdéseit.

Sebes Gábor válasza az idézett vádakra

Az I. pontban szereplő vádakat Gilad úr semmivel nem tá­masztja alá. az abban foglaltakat visszautasítom. Az 1. számú mellékletben cáfolatul csatolom a Kuratórium 2001. május 3-i ülésére előterjesztett és megtárgyalt be­számolómat, amit a Kuratórium egyhangúan és jegyzőkönyvi köszönettel elfogadott.

Nem tudom, hogyan kell a „tájékoztatás látszatát kelte­ni”. Az SZMSZ 3.§ /11/ szerint „A Közalapítvány Irodájának működéséről a Titkár a Kuratóriumnak évente legalább két alkalommal írásban beszámol. A Titkár beszámoltatását ezen időszakokon belül is bármelyik kurátor kezdeményez­heti.” Gilad úr nem kezdeményezett ilyen beszámoltatást. Emlékeztetek arra, hogy egy épületben dolgozunk Gilad úrral, telefonhívására mindig minden általa kért dokumen­tumot felvittem neki, illetve tetszőleges kérdésére szóban vagy írásban válaszoltam. Ugyancsak emlékeztetek arra. hogy Gilad úr a mai napig kiváló kapcsolatot tart Sessler Györggyel, aki gyakorlatilag minden tárgyaláson ott volt. minden irathoz hozzáfért, és aki szintén minden tájékoztatást megadott minden hozzá fordulónak.

A 2. pontban felhozott vádakat szintén semmivel nem támasztja alá Gilad úr. az abban foglaltakat visszautasí­tom. „A Kuratórium egységének megbontása”, „egymás el­len hangolás” „rossz hírbe hozom és lejáratom” a kuráto­rokat és különösen az Alapítót, azaz a kormányt (!) – ki va­gyok én. hogy mindez hatalmamban álljon?!

Soha nem mint „a magyar zsidóság felelős képviselője” léptem fel. hanem mindig csak mint a MAZSÖK irodave­zetője. Nem igaz, hogy nem volt erre kuratóriumi felhatalmazásom. A következő határozatok alapján jártam el:

8/1999: „A volt német tulajdonú üzemekben rabszolgamunkát végző emberek képviseletében sikerrel eljáró német és amerikai ügyvédek felajánlását, hogy a volt magyar kény­szermunkásokat képviselik az amerikai és német bíróságok előtt, illetve a cégekkel szemben, a kuratórium elfogadja.”

10/1999: „A kuratórium felhatalmazza az irodavezetőt, hogy a Jewish Claims Conference és a német kényszermun­kásokat képviselő ügyvédek számára végzett munkák fi­nanszírozásáról szóló szerződéseket aláírja.”

116/2000: „Az iroda két alkalmazottja. Sebes Gábor és Sessler György a MAZSÖK nevében jogosult a teljes zsidó vagyon feltárásával, kényszermunkával, a biztosításokkal és az árjásításokkal kapcsolatos munkák szervezésére és irányítására. A nemzetközi tárgyalásokon mint szakértők vesznek részt. A felmerült költségek egészét a MAZSÖK vi­seli.”

126/2000: „A Kuratórium úgy dönt, hogy az Ausztriá­ban árjásított vagy egyéb módon magyar zsidó tulajdo­nostól elvett, elrabolt és örökös nélkül maradt, valamint az árjásított, elrabolt magyar zsidó közösségi vagyon ügyében az iroda nyújtson be keresetet amerikai bírósá­gon. Az iroda folyamatosan működjön együtt ez ügyben a nemzetközi zsidó szervezetekkel, a magyar túlélők ha­zai szervezeteivel, a WJRO és a MAZSIHISZ által tervezett alapítvánnyal és a magyar túlélők külföldi szervezetei­vel. Az esetleges kudarc költségei nem háríthatok a MAZSÖK-re.”

Egyéb felhatalmazások: SZMSZ 3.§ /6/ „… A Titkár – fel­adatai ellátása körében, a jóváhagyott költségvetés kere­tei között – önálló intézkedésre jogosult, a jelen szabályzatban átruházott hatáskörében önálló szerződéseket köt­het, megbízásokat adhat és kötelezettségeket vállalhat. Feladatai ellátása körében önálló aláírási joggal rendelkezik, amit kizárólag a Kuratórium által jóváhagyott Ügy­rendjében ruházhat át.”

Zoltai és Tordai urak levele dr. Martonyi János külügymi­niszter úrnak (6. melléklet)

Ami a médiaszerepléseket illeti: ha újságíró olyan kér­déssel fordult hozzám, ami az érdekeltek tájékoztatását, jogérvényesítését szolgálta, legjobb tudásom szerint válaszoltam rá. Ha koncepcionális vagy politikai jellegű volt a kérdés, a tisztségviselőkhöz irányítottam. Sajtóértekezle­tet nem tartottam, de ha meghívtak, részt vettem. A kárpótlást nemzetközi szinten irányító és képviselő szerveze­tek hatalmas erőfeszítéseket tettek azért, hogy a médián keresztül is minden potenciális igénylő figyelmét felhívják a jogaira. Miért tagadtam volna meg a részvételt ebben a közös erőfeszítésben?