Viták és félelmek Franciaországban
Forrás: Hetek
2007. október 14. A nagyarányú zsidó lakossággal rendelkező negyedek megerősített rendőri védelmével, illetve a zsinagógák fokozott felügyeletével kívánja megelőzni a francia kormány az újabb erőszakhullámot.
Mint ismeretes, egy helyi banda elrabolt és halálra kínzott egy zsidó fiatalt, a bandavezér Fofana a hétvégén került a bíróság elé. A “kis Jeruzsálem”-nek nevezett párizsi külvárosban, Sarcelles-ben a hétvégi támadásokat követően felerősödött a zsidó közösség nyugtalansága. Sarcelles szocialista polgármestere azonban megkérdőjelezi a bűncselekmények antiszemita jellegét. Szerinte ebben az erőszakban nincs semmi rendkívüli, csupán a sacelles-i környezet eredményezi, hogy a támadások áldozatai zsidók. Ezzel szemben a rendőrség meg van győződve arról, hogy az afrikai származású tettesek antiszemita indíttatásból követték el az erőszakos cselekményeket.
Az érintett megye, Val d Oise zsidó képviseleti tanácsának elnöke, Moshe Cohen-Sabban szerint előfordulhat, hogy más külvárosi csoportok is megpróbálják utánozni “a barbárok bandájának” tettét.
Franciaországban a támadások kapcsán újra fellángolt a vita arról az újfajta antiszemitizmusról, amely a muzulmán lakosság köréből indul ki. Az országban becslések szerint hatmillió muzulmán él, míg a zsidó lakosság körülbelül fél milliós. Sarkozy röviden bemutatta a 2005-ös év bűnügyi statisztikáit, melyek szerint csökkent a zsidó létesítmények és személyek elleni támadások száma az előző évhez képest csökkent. Míg 2004-ben 1574 antiszemita vagy rasszista indítékú bűncselekmény került nyilvántartásba, ez a szám 2005-re 974-re esett vissza. Ugyan a 2005-ös év mérlege 2004-hez képest valóban kedvező képet mutat, korántsem jelenti az etnikai-vallási ellentétek lecsendesedését.(2000-ben 174, 2001-ben pedig csupán 71 ilyen jellegű bűntettet regisztráltak.)
Az állami finanszírozású Emberi Jogok Nemzeti Bizottsága (Commision National Consultative Des Droits De L Homme) legfrissebb éves jelentésében arra utal, hogy a francia társadalomban egy “magas szintű”, erőszakra kész antiszemitizmus gyökerezett meg. Ez az antiszemitizmus elválasztható az izraeli-palesztin konfliktustól, és különösen az iskolákat érinti. A tanárszövetségek újra és újra felhívják az oktatási minisztérium figyelmét arra, hogy milyen nehézségekbe ütköznek a holocaust tanítása során.
A zsidó képviseleti tanács előző elnöke, Henri Haidenberg viszont a szociális irigységet tartja jelentős problémának, amely elsősorban a bevándorló múlttal rendelkező fiatal, illúzióikat elvesztett franciákat jellemzi, és amelynek céltáblái az állítólag sikeres zsidó honfitársaik. Haidenberg szerint ezek a kevés politikai ismerettel rendelkező, másod-vagy harmadgenerációs bevándorlók Bin Laden vagy az iráni elnök kijelentései nyomán még inkább megerősítve érzik vélekedéseiket.
Alain Finkielkraut a politikusokat is felelősnek tartja, amiért az indulatok kiéleződésétől való félelem miatt nem mernek jobban fellépni a rasszizmus ellen. Ahogy a filozófus találóan megjegyzi: “A zsidóság kiirtására való emlékezés az emberiségnek csupán egy részét riasztja vissza a zsidóellenes erőszaktól.”