Visszajáró aranyrudak
Azokban a Wehrmacht-hadosztályokban, amelyek 1939 szeptemberétől elözönlötték kontinensünk nagy részét, különlegesen kiképzett osztagokra várt az a feladat, hogy a megszállt országok központi bankjaiból késedelem nélkül elkobozzák az aranytartalékokat – a gyarapodó Reich javára. Az aranyrudak és aranypénzek a Reich egyik leghatásosabb fegyverét alkották, hiszen akadálytalanul átválthatok voltak hiánycikkekre, gépipari termékekre és más cikkekre, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a német hadigépezet számára.
Korabeli mértékkel mérve hatalmas értékekről volt szó. A háborús években a Reich körülbelül 625 millió dollárnyi aranyra tette rá a kezét, s ebből a mai napig mindössze 330 millió dollárnyi került vissza eredeti tulajdonosához. A különbözet, körülbelül 295 millió dollárnyi arany a semleges országok bank- pincéibe került – kiváltképpen Svájc jeleskedett e letéteményesi szerepkörben -, annál is inkább, mert ezek az országok, fittyet hányva a szövetségesek nyomásának, mindvégig jól jövedelmező kereskedelmet folytattak a náci Németországgal.
A háború végeztével a szövetségesek eleinte meg akarták büntetni e tevékenységükért a semleges országokat. A hidegháború reálpolitikája azonban eloszlatta ezeket a szándékokat. A Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Franciaország képviselőiből összeállt Háromhatalmi Bizottság elég hamar visszajuttatta a nyugat-európai központi bankoknak, amit a német hadizsákmányból – nemritkán drámai körülmények között – elő lehetett keríteni. Ám a szovjet fennhatóság alá került kelet-európai országok követeléseit a semleges, elsősorban svájci bankok makacsul elhárították, és mind a mai napig ellenállnak a beérkező követeléseknek. (Csehszlovákia német megszállása után egy bázeli bank napokon belül áthelyezte a nála letétbe helyezett cseh aranyat a Reichsbank számlájára, miközben nem helyezte át a szovjet Állami Bank számlájára Litvánia, Észtország és Lettország aranykészletét, mondván, hogy az ügylet iránti kérelem a tulajdonosra alkalmazott kényszer hatására született.)
Az SS folyamatosan szállított aranytárgyakat a Reichsbanknak, összesen körülbelül 14,5 millió dollár értékben, s a ládákon a „Lublin” vagy az „Auschwitz” felirat volt olvasható. A Reichsbank alagsoraiban 25-30 főből álló gárda csomagolta ki, könyvelte a ládák tartalmát, miközben belső utasítás kötelezte őket, hogy „ne kutassák az aranytárgyak eredetét” – így ezeknek nagy része a háború után sem volt azonosítható.
Mára kiderült az is, hogy a franciák úgy tarthatták vissza központi bankjuk aranytartalékát, hogy helyette azokat az aranykészleteket szolgáltatták ki a megszállóknak, amelyeket Belgium és Lengyelország őriztetett a Banque de France pincéiben.
(The Times Literary Supplement)
Címkék:1990-05