Versek

Írta: Tarbay Ede, Éli Necer - Rovat: Archívum, Irodalom

Tarbay Ede

Peremlét

Billeg. Járását botladozva

kíséri hattyúszárnyú botja.

Metszett tollán kopott a fény.

Szeme csak volt két diadém.

Tartása belső tűztől ég.

Haján még látni: oly sötét

lehetett, mint az éjszaka.

Benne, belőle méz szaga.

Csipkés zsabója foszladó.

Nagyanyja, anyja még zsidó

ő ferencesek pad-ölében.

Előtte ostya, égi érem.

Aztán kiürült otthonába

vonszolódik, hol mécses lángja,

és gyötrelem. Felszáll a füst.

Korom, s egyetlen szál ezüst.

1991

Éli Necer

Számolni

Elkezdeni egynél és egyet sem kihagyni

Linka nagymamával kezdeni

és számbavenni Miklós bácsit is

és nem kihagyni Szerénke néni csecsemőjét sem.

Számolni mindig, naphosszat, a számolás végéig

és nem kihagyni egyet sem.

*

Hat milliót hány évig számolnak?

Véremben ott vannak

Véremben ott vannak az úr-kászdimi Avrám

és ama Filipovics Móric génjei,

akit elégettek Auschwitzban, és a római

és perzsa katonák génjei. Meg a Hmelnyickij-

kozákokéi, akik megerőszakolták nagyanyáimat

Jisáj-fia Dávidéi, aki lefeküdt

a jizreéli Ahinoámmal és szenvedélyes

szerelemmel szerette Bátsébát,

és Schnitzer Sándor génjei, aki szabónak tanult

és azt mondta nekem: fiam,

az emberi lét folytatólagos tragédia.

Éli Necer és Jólesz László fordításai

 

Címkék:1992-11