VARSÓ – A döntés a szülőké

VARSÓ

A varsói Lauder Morasha Iskola tágas épületében jelenleg kilenc osztály ta­nul. A ház a háború előtt a zsidó öre­gek otthona volt, 1948 után államosí­tották, 1997-ben az épület egy részét megvásárolta a The Ronald S. Lauder Alapítvány, szépen felújíttatta, és 1999-ben átadta az iskolának, amely addig különböző bérelt épületrészek­ben húzta meg magát. A kontraszt szembetűnő: az épület egyharmad ré­sze renoválva, magas kőfallal elkerítve (a biztonsági emberek itt éppoly gya­nakvóan néznek a belépőre, mint a pesti vagy a prágai Lauder-iskolában), míg a maradék kétharmad még mindig a szocialista korszak elhanyagoltságá­nak jegyeit viseli magán. A kapun bel­épve a pesti Lauderből ismerős légkör fogad: gyerekrajzok, zsidó jelképek a falon, rohangáló, kiabáló gyerekek, akiket egyáltalán nem feszélyez egy-egy tanár megjelenése.

Az iskolaalapítás ötlete 1994-ben merült föl néhány szülőben, akik gyere­kei az 1989 óta működő zsidó óvodá­ba jártak. Amikor körülnéztek, hogy ki lehetne segítségükre a folytatásban, a Lauder Alapítványra esett a választá­suk. Az alapítvány New York-i irodája az iskolai menedzsment terén már jártas Helise Liebermant kérte föl, hogy utazzon a helyszínre és mérje föl a le­hetőségeket.

Helise Lieberman szervezőkészségé­nek és a Lauder Alapítvány anyagi támo­gatásának köszönhetően 1995-ben elin­dult egy első osztály, ahová akkor tizen­négy szülő íratta be gyermekét. Jelenleg 165 gyerek jár az iskola kilenc évfolya­mára, az óvodában pedig 35-en vannak.

– Mi mindent megteszünk a zsidó ne­velésért – magyarázza Helise, a roppant energikus amerikai igazgatónő. – A szülők életmódját azonban nem tudjuk befolyásolni, márpedig végső soron ez dönti el, hogy a gyerekek megmaradnak-e a zsidó közösségben, amelyet az isko­la felkínál nekik. Éppen ezért még nem lehet bizonyossággal megjósolni a jövőt. Az igazgatónő szerint hat év kell ahhoz, hogy pontosabban be tudják mérni az iskola helyét, szerepét a lengyelországi zsidóság életében. Így még nem szüle­tett döntés arról sem, hogy kibővítik-e 12 osztályossá az iskolát, elkísérve a gyerekeket egészen az érettségiig, avagy a hároméves felső gimnázium* megszer­vezésébe már nem vágnak bele.

Magyarországhoz hasonlóan az alapít­vány által támogatott iskola vonzereje a nyitottság, a tolerancia, a másság tiszte­lete. Az ilyen gondolkodású lengyel szülők ezért járatják ide szívesen gyere­keiket. Ugyanez vonatkozik a problémás gyerekekre is: a nehezen beilleszkedő di­ákok szülei is szívesen kopogtatnak a Lauder-iskola kapuján, a több törődés és megértés reményében, nem mindig könnyítve meg ezzel a tanárok helyzetét

További vonzereje a zsidó iskolának – mint szinte mindenütt Kelet-Európában – az átlagosnál jobb felszereltség, a kellemes környezet, az alacsonyabb osztálylétszám és a kiemelt angolnyelv­-oktatás. Egy kis nyugati sziget, ami so­kak számára vonzerő a Nyugat felé orientálódó országban.

A Lauder Alapítvány varsói képviselője is amerikai. A 25 év körüli, magát haszid­nak valló Jonah Bookstein és felesége, Rachel, olyan megszállottan dolgoznak, mint máshol a lubavicsi haszid küldöt­tek. Péntek esténként lakásukon 15-20 embert látnak vendégül, szervezik a minjent a zsinagógában, Rachel előadást tart a hetiszakaszról, évente kétszer családos tábort szerveznek, kiadnak egy lengyel nyelvű gyerekmagazint, és komoly inter­netes honlapot is fenntartanak. Ottlétem­kor Jonah épp Wroclawba száguldott au­tóval, ahol valamilyen gyerekműsort szervezett. A legigényesebb helyi zsidó lapot, a Midrasz-t is a Lauder Alapítvány tartja fenn. Általában: a zsidó közösségi, spirituális megújulás legfőbb anyagi tá­mogatója Lengyelországban a Lauder Alapítvány, míg a másik nagy amerikai zsidó szervezet, az American Joint Distribution Committee a szociális gondosko­dás letéteményese. A közösségi ház két emeletén is a két szervezet osztozik.

A házban egyébként még vagy tucat­nyi szervezet tart fönn irodát, és negy­ven gyerekkel itt működik a zsidó óvo­da is, amelynek vezetőnője irigykedve beszél a pesti Lauder-óvoda hatalmas kertjéről. A zsidó óvodában egyébként héber és angol nyelv, izraeli tánc, pan­tomim és gyógytorna szerepel a gyere­kek „tanrendjében”. Mindezért a szülők havi 75 dollárt fizetnek. A gyerekek egyébként szinte mind vegyes házas­ságból születtek, csak az izraeli gyere­kek (jelenleg öten vannak) esetében zsidó mind a két szülő.

* Lengyelországban a 15-18 évesek által láto­gatott tanintézetet líceumnak hívják, amely elkülönül a 12-14 évesek által látogatott gim­náziumtól.